A divatvilág nagyasszonyai 2/2 - Rei Kavakubo
Októberben ünnepli majd 75. születésnapját Rei Kavakubo. De a tokiói születésű divatdívát már mostantól ünneplik. A legendás New York-i Met-gálán az idén ő volt a sztár. A társasági elitélet csúcsestjén évről évre meghajolnak valaki előtt: a világhírű Metropolitan Museum of Art most éppen a japán asszony előtt tiszteleg.
Saját birodalom, saját világ
Az avantgárd forma- és divattervező nemcsak a módi irányvonalainak határait lépte át, hanem a művészeti élet összes határát. A ’Comme des Garcons’ (Akár a fiúk) vagy a Dover Street Market alapítója csakugyan minden mezsgyét áthágott. Birodalmat épített a saját belső világából. Mert Rei már kiskorától megálmodta önnön mesés világát.
A talán azóta is frufrus, kislányos nagyasszony valaha a tekintélyes Keio Egyetemen tanult. A nyugatos elitképző egyik vezetője – tulajdon papája – három gyermeke közül kivált a lányára figyelt oda, akit az irodalom és a művészettörténet felé terelt. A kis Rei figyelmét pedig az előkelő egyetemen is az esztétika kötötte le. Jól szőtte-fonta terveit: rövidesen egy rövidáruüzem, egy textilgyár reklámgrafikusa lett, hogy aztán alig harmincéves korától megteremtse a saját világát.
Ez lett a ’Comme des Garcons’. Birodalma ’fiús’ nevére rácáfolva első butikját 1975-ben még női ruhákra építette. Csak csajok buktak rá, ám hozták magukkal a lovagjaikat. Nosza, meglovagolta az ő igényeiket is: három esztendő múlva terjeszkedett az erősebb nem felé. Nem maradhatott el a siker. Újabb három év elteltével már rendszeresen, szezonról szezonra bemutatta a fazonjait Párizsban is. Sőt, a ’divat fővárosában’ saját butikot nyitott. Tervezőirodáit ma már Japántól török földön át Spanyolországig mindenütt megtaláljuk.
Szemben az áramlattal
Vezérfirmája időközben fiúkat-leányokat egyaránt vonzó módimamut lett, bár fő szlogenje ennyi: ’szemben a divatáramlatokkal’. A kezdet kezdetén persze ő is óvatosan úszott az árral, de igyekezett mihamarabb saját ágakra oldalazni. Ekkoriban akár a punk hullámaira is rákapaszkodott.
A nyolcvanas évek snittjeiben szétrombolta azokat a vonalakat, amelyek a női sajátosságokra utaltak (volna). Sőt, semmilyen hagyományt nem tisztelt. Japánban akkoriban ez volt a menő. A felkelő nap országában a fiatalság fölkelt – minden ellen. A feljövő divatdíva pedig ’anyagtalannak’ mondta törekvéseit, teljesen újra törekedett.
Egyszóval, miközben megtagadta a módi-motivációkat, egy lépéssel a divat előtt járt. Mit ne mondjak, bejött. Kikérné magának, de fogalmazzunk trendrombolón: Rei tökéletesen ráérzett a következő trendre. Nem-divatos divatot kreált, majd világmárkákat fércelt a világpiacra. És évente 280 millió dolláros forgalmat zsebelt be.
A közbülső művészete
Jó harminc éve nem volt ilyen kiállítás a New York-i Metben. Akkor Yves Saint-Laurent életművét összegezték, s a kötelező kötekedők a kommercializálódástól óvták a nagyközönséget. Rei Kavakubo nem óv senkit semmitől. ’Mindig olyan ruhák érdekeltek, amilyeneket még senki sem látott. Valami merőben újat kell kifejezniük. Ez volna a módi? Ilyesmit én nem ismerek!’
Eközben folyvást feszegeti a határvonalakat a művészet és a divat között. Sokszor a sziluetteket hangsúlyozza. Mint láthatjuk, nem is sikertelenül. Mostani csúcs-kiállításának címe: Art of the in-Between, hevenyészett fordításban ’a közbülső művészete’. Ami biztos, a művészetek iránt fogékony – vagy épp azokkal ellenséges – világ nem lesz iránta közömbös.
Kavakubo asszony pedig továbbra sem törődik ezzel a világgal. Tíz évvel fiatalabb dél-afrikai férjével, egyben cégeinek igazgatójával Párizstól Tokióig megy tovább, mai divatőrülteknek tán föl sem tűnő habókos hacukáiban. Ha hiszik, ha nem, régen nem igényli, hogy utána forduljanak...
Még nincs hozzászólás