A csillagos ég szerelmese
Kevés olyan nő van, aki a tudomány területén bizonyít jelesen. A tudós nők száma ugyan szépen gyarapodik, de még mindig ott az üvegplafon, ami a karrier akadálya lehet. Kóspál Ágnes csillagász éppen ezért szívet derítő kivétel, aki egy különleges tudományos területen, a csillagászatban nemzetközileg elismert tudós hölgy.
"Még nagyon kicsi lehettem, mikor a szüleimmel gyakran hanyatt feküdtünk a kertben a füvön, és nappal a felhőket nézegettük, éjjel meg a csillagokat, hullócsillagokat. Emlékszem, sokszor kérdezgettem, hogy melyik csillagnak mi a neve, hol vannak a különböző csillagképek, a bolygók, honnan tudjuk egy fénypontról, hogy bolygó-e vagy csillag.
A szüleim ismertek pár csillagképet, de az egyes csillagok neveivel már bajban voltak, és a bolygókat sem tudták nekem megmutatni. Így aztán kénytelen voltam magam utánajárni a dolgoknak" - meséli dr. Kóspál Ágnes csillagász, miként lett örökre a csillagos ég kutatójaként nemzetközi hírű csillagász:
„Témavezetőm, dr. Ábrahám Péter ismertetett meg a csillagkeletkezés izgalmas területével és az infravörös csillagászat különlegességével. A vele és a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének más munkatársaival végzett közös kutatás győzött meg arról, hogy ez az a munka, amit egész életemben szívesen végeznék" – vallja a csillagásznő, aki kezdetben külföldön építette tudományos pályáját, majd az MTA Lendület programja keretében tért haza, és most saját kutatócsoporttal vizsgálja a csillagok keletkezését:
„A Nap 4,5 milliárd éve keletkezett, de hasonló folyamatok napjainkban is zajlanak a Tejútrendszer különböző csillagkeletkezési területein, ahol fiatal, néhány millió éves protocsillagokat figyelhetünk meg. Kutatásunk fő témája ezeknek a fiatal csillagoknak és az őket körülvevő korongoknak a vizsgálata."
A szerény tudósnő nem tartja túl mozgalmasnak a munkáját, de azért kiderül, vizsgálódásai során rengeteg gyönyörű helyen járt már: „Szerencsére volt alkalmam több külföldi obszervatóriumba is elutazni. Észleltem például a chilei Atacama-sivatagban lévő Very Large Telescope-pal, a hawaii Mauna Kea-vulkán csúcsán épült James Clerk Maxwell Telescope-pal, vagy a kanári-szigeteki vulkánok csúcsain elhelyezkedő távcsövekkel is.
Amikor egymagam dolgozom egy mindenféle civilizációtól és fényszennyezéstől távol eső obszervatóriumban, valóban előfordul, hogy az ember kicsinek érzi magát a sok ezer fénypont alatt üldögélve. A napi munkám során azonban erre nem gondolok, hanem igyekszem az éppen előttem álló feladatra koncentrálni.
Ritkán és kevés visszajelzést kapunk a munkánk értékéről. 2015-ben másodmagammal én nyertem el a L'Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért-díjat, ami nagyon fontos reakció volt arról, hogy a munkám értékes, és jó döntés volt erre a pályára lépnem. Jó volna, ha itthon is meg tudnám honosítani azt a szemléletmódot, kutatási témaválasztékot, értékrendet, a tudomány művelésének napi gyakorlatát, amit külföldön megszoktam."
Majd azt is hozzáteszi, hogy kutatása egyébként komoly csapatmunka, hiszen a legmodernebb műszerekkel dolgoznak, „tehát nemzetközi együttműködés kell ahhoz, hogy ezekre sikeres pályázatokat írjunk, elvégezzük az észleléseket, a számítógépes modellezést, majd együtt gondolkodjunk a következtetések levonásán, ezért nálunk különösen fontos a kiterjedt kapcsolati háló.
A csillagász közösség egyébként nagyon helyes, barátságos társaság, nem viselkedünk túl hivatalosan. Ha a munkám miatt olyan helyre vetődöm, ahol még nem jártam, igyekszem pár napot turistáskodással is tölteni, hogy megismerhessem az adott hely nevezetességeit, kultúráját. Ezen kívül szeretek olvasni, zenét hallgatni, és zongorázom is."
Még nincs hozzászólás