A családtag
Vajon mennyire önzetlen a kutyák ragaszkodása az emberekhez? Tényleg érdek nélkül szolgálnak minket, avagy fontos számukra a viszonzás, az ellentételezés is? Mikortól hűség a szoros együttlét? Hogyan lehet elkerülni, hogy kiszolgáltatottság legyen a szeretet ára? Miért veszélyezteti az ember is habozás nélkül az életét a kutyájáért?
Furcsa dolog a kötődés, azt hisszük ugyanis, hogy irányíthatjuk, dönthetünk róla, kit és mennyire engedünk magunkhoz közel. Pedig van egy olyan, spontán módon kialakuló és működő része ennek az érzéscsomagnak, amelyre bizony nincs ráhatásunk. Nálunk négy kutya él. Dexter – a fiú boxer – volt az én születésnapi ajándékom négy évvel ezelőtt. Gyerekkoromban ugyanis egy boxer mellett nőttem fel, örök nosztalgiám volt évtizedeken át, mindig arra vágytam, hogy egyszer legyen még ilyen kutyám.
Mohát, a fekete labradort aztán Dexter mellé vettük társnak, hogy kitöltsük a napjainak azon részét is, amikor mi nem tudunk vele foglalkozni. Noha Dexter az én kutyám lenne, én neveltem fel, én tanítottam meg mindenre, mégiscsak a férjemet imádja. Moha viszont hozzám kötődik, ő a mintapéldánya annak a tökéletes, önfeláldozó ragaszkodásnak, amit a könyvek, filmek olyan szépen ábrázolnak. Pedro, a hároméves labrador – golden retriever keverék a szomszédból költözött át hozzánk. Eredeti gazdái is szerették, ám kevés idejük jutott rá, így inkább minket választott, mi pedig átvettük, befogadtuk őt.
A negyedik tagja a falkának Gesztenye, aki nagyjából fél éve van velünk. Szinte semmit sem tudunk róla, azt is csak becsülték a szakemberek, hogy kilencéves lehet. Boxer öreglány, akinek a lelkiállapota, fizikai kondíciója és korábbi sérülései bizony hányatott előéletről tanúskodnak. Ő egyetlen percig sem bírja egyedül, mindig valaki mellett horkol a kosarában, így miatta tökéletes időbeosztással működünk: mikor ki vigyáz rá.
Négy kutya, négy különböző életstratégia. Vajon Dexter hűtlen hozzám, mert a férjem közelében szeret inkább lenni? Pedro hűtlen azért, mert nem akart egyedül maradni az eredeti lakhelyén, és egy kutyaketrecbe zárva átvészelni napokat, így inkább nálunk talált otthonra? És az irántunk való hűségét bizonyítja azzal, hogy amikor a minap megállt a kerítésünknél valaki a korábbi gazdái közül – Pedro két éve van már nálunk –, ő fejvesztve bemenekült előle a házba? Gesztenye pedig hűséges, mert ha itthon vagyok, el sem mozdul mellőlem? Vajon ő így hűtlen az eredeti tulajdonosához, aki az állapota rosszabbodása miatt egyszerűen leadta egy sintértelepre?
Talán ideje árnyaltabban fogalmaznunk kutyahűség ügyben. Azt hiszem, lassanként azt sem ártana belátnunk, hogy a kutyák nem egyszerűen csak állatok a környezetünkben. Erre utalnak azok a kutatások is, amelyek szerint az ember és a kutya olyan kapcsolatot épített ki a több tízezer éves együttélés alatt, amely kölcsönösen hatott mindkét faj genetikai fejlődésére: ha nincs ilyen szoros közösség, sok minden másképp alakulhatott volna a táplálkozásunkban, viselkedésünkben stb. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kutyák az emberekéhez nagyon hasonló elmebeli képességekkel is rendelkeznek.
Csányi Vilmos etológusé az érdem, hogy végre kimondta: a kutyák valójában szőrös gyerekek. Mi mással magyarázható az a következtetés, amit óvatosan publikáltak egy közelmúltbéli felmérés készítői? Az egyik felével nincs is gond. Az a kutya, „aki” kötődik a gazdájához, habozás nélkül veszélybe sodorja az életét, hogy segíthessen, amikor a gazda bajban van – és ezt mi, emberek, szívesen tudomásul vesszük. Most jön a meglepetés. Akinek szoros a kapcsolata a kutyájával, bizony ugyanígy tesz. Az esélyek mérlegelése nélkül beugrik a vízbe, ha netán fuldokolni látja a kedvencét. Vagy: utána rohan a vonatsínekre, a forgalmas útra, és őt (is) menti, ha ég a ház…
A kötelező kutyahűség tehát illúzió. Egyedi és kölcsönösen fontos, spontán kialakuló kapcsolatokról van szó, valamint érdekekről. Utóbbi nem valamiféle negatívum. A túlélési ösztön bizonyítéka. Sokat tanultunk és folyamatosan tanulunk is egymástól. Ideális esetekben pedig kiegyenlítődik az, amit adunk és amit kapunk. Biztonságért hálát. Gondoskodásért szeretetet. Ennivalót szolgálatért. Kötődésért kötődést.
Még nincs hozzászólás