A biedermeier városában
Graz volt már Európa kulturális fővárosa is, óvárosa része az UNESCO világörökségének, modern, nemzetközi kultúrközpontja. Nem messze tőle Baden bei Wien egy egészen más világ, kaszinójáról és gyógyvizéről híres. Biedermeier városnak nevezik, teljes joggal, mert úgy érezhetjük ott magunkat, mintha időutazáson vennénk éppen részt.
Graz ’szörnye’, a Kunsthaus
A Kunsthaust vízilóbébiként, tengeri csigaként, disznóként, bálnaként és ’barátságos földönkívüliként’ ismerik – ez utóbbi nevet Colin Fournier, a két építész egyike adta neki. Számára a Kunsthaus egy biomorf, meghatározhatatlan valami, ami hibrid, idegen és egyben ismerős. Nem utal egy konkrét állatra, hanem úgy néz ki, mint egy lény, amelyet az evolúció véletlenül hozott létre egy másik bolygón.
Ne feledkezzünk meg a másik tervezőről sem, őt Peter Cooknak hívják, sőt Sir Peter Cooknak, mivel az angol királynő lovaggá ütötte építészeti munkássága elismeréseként.
A Kunsthaus csillogó kék buborékja, amely az üveges földszint fölé emelkedik, nagyon látványos. Az akár 60 méteres fesztávval a biomorf kettős falú héj egy tömör vasbeton szerkezetet vesz körül. Egy 30 méteres mechanikus futópadon a látogatók átszúrják az épület ’bőrét’. A kiállítóterek az úgynevezett fúvókákon – törzsszerű, kifelé irányuló nyílásokon – keresztül állítható napfényt kapnak.
Kétszer végeztek szavazást a városiak körében. A Kunsthaust megnyitása előtt 70% utálta, utána pedig fordítva. Micsoda siker!
Művészeti kaméleon
Az egyik legfontosabb ötlet, amelyet a tervezők a legszívesebben követtek, az volt, hogy az épület bőre képes legyen a kaméleon bőréhez hasonlóan változni, változtatva a színét, az átlátszóságát, a fényvisszaverő képességét.
A Kunsthaus művészeti programjának nagy erénye, hogy nincs állandó tartalma: a múzeumnak nincs állandó gyűjteménye. Nagyon felszabadító, ha nem kell egy épületet egy adott funkcióhoz igazítani. Ily módon a Kunsthaus potenciálisan kaméleonként viselkedhet, folyamatosan változtatva megjelenését, mind a programozható elektronikus homlokzatnak köszönhetően kívülről, mind pedig belülről, hogy alkalmazkodjon az egyes kiállítások új igényeihez.
Minden kurátornak meg kell felelnie annak a kihívásnak, hogy meglepje az épület üzemeltetőit, és minden alkalommal új térélményt hozzanak létre. Egyszer nem elég egy nagyot villantani. Az újdonság és a meglepetés elemét meg kívánják őrizni.
Arnulf Rainer Múzeum
Az Arnulf Rainer Múzeum egy építészeti ékszerdobozt egyesít egy nemzetközileg elismert kortárs művész munkáival. Az 1821-ből származó klasszicista Fürdőház alapkövét az akkori osztrák főherceg tette le, mely jelenleg a múzeum előcsarnokában látható.
Miután 1973-ban megszűnt a fürdőzés a helyszínen, az épület rendeltetést váltott, országos kiállítási központ lett. A megnyitó kiállítás egy Arnulf Rainer retrospektív volt. Végül 2006-ban úgy döntöttek, hogy a kiállítási központot múzeumként Arnulf Rainernek szentelik, aki Badenben született.
Arnulf Rainer mottóját, az ’újat hozz létre a régiből’ a bécsi építészek csapata strukturálisan megvalósította az egykori fürdőházban.
Az öntörvényű művész
Arnulf Rainer 1929-ben született Badenben. Művészeti tanulmányai során festményeit a légi fotózás és a térképészeti tájképek ihlették bombakráterekkel, tüzekkel, tankokkal és repülőgépekkel, kerülve az alakokat és arcokat.
Amikor egyik tanára megpróbálta rákényszeríteni, hogy a természet alapján rajzoljon, otthagyta az iskolát, és elhatározta, hogy művész lesz. Sikeresen felvételizett a Bécsi Iparművészeti Akadémiára, de még aznap otthagyta az osztályt, mert művészi nézetkülönbségei akadtak az egyik adjunktussal. Jelentkezett a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára is, de három nappal a felvételi vizsga után ezt az osztályt is otthagyta, amikor munkásságát degeneráltnak minősítették.
Megalapította saját csoportját ’Hundsgruppe’ (Kutyafalka) néven. Első és egyetlen kiállításuk megnyitóján igazi művészeti botrány tört ki: Rainer annyira csalódott volt Ernst Fuchs nyitóbeszéde miatt, hogy kiabálni kezdett a közönség előtt. Nem sokkal a kiállítás után elfordult a csoporttól, és megkezdte első kísérleteit, hogy csukott szemmel dolgozzon (vakfestés).
1951 nyarán Párizsba utazott, hogy találkozzon André Bretonnal, a ’szürrealizmus atyjával’, aki azonban csalódásnak bizonyult. A művészetnek egy másik irányzata izgatta: a l’art informel. Rainer e művek hatására először jutott el absztrakt formáihoz.
1959-ben Rainer Ernst Fuchsszal és Hundertwasserrel közösen megalapította a ’Pintorariumot’, mint ’az Akadémia elégetésének alkotóhelyét’. Drog és alkohol hatása alatt kezdte meg a rajzolással kapcsolatos kísérleteit. Grimaszos fotókat készített, amelyeket aztán lefestett vagy átfestett. A mentális betegségben szenvedők grimaszolása érdekelte.
Nemzetközi sikerei után 1974-ben Bécs városának művészeti díjával tüntették ki, de nem volt hajlandó részt venni a díjátadó ünnepségen, ami a díj visszavonásához vezetett. 1978-ban Ausztriát képviselte a velencei biennálén, és megkapta az Osztrák Állami Nagydíjat. 1981-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora lett.
TOP 10 kedvenc festmény - 4. helyen: Csillagos éjszaka
Kíváncsi vagy, melyik festmény jelenik meg legtöbbször a közösségi médiában? Megvizsgálták, hogy az Instagram felületén az egyes alkotások nevét hányszor kulcsszavazták a felhasználók. Ezek alapján elkészítették a legnépszerűbb festmények top 10-es listáját.
A 4. helyen Vincent van Gogh Csillagos éjszakája végzett (The Starry Night 1889) 110.234 hashtaggel. Van Gogh egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált műve egy dél-francioaországi elmegyógyintézetben készült. A festő saját elhatározásából vonult be ide, miután bal fülét megcsonkította egy idegösszeomlást követően.
143 olajképet készített itt és több mint 100 rajzot. Egyik levelében így írt: „Most mindenképpen szeretnék egy csillagos eget festeni. Gyakran úgy tűnik, hogy az éjszaka színei még gazdagabbak, mint a nappaléi”. A méltán hires műalkotás otthona a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MOMA).
Még nincs hozzászólás