A bejátszó-készítők
...és akkor most meg is mutatjuk önöknek! Íme! - halljuk gyakran Jakupcsek Gabriellától, amikor a Ridikül adásában épp az egyik kisfilmet konferálja fel. Majd elindul egy rövid, alig kétperces történet, amit a televíziós szakzsargonban csak bejátszónak neveznek.
Egy hatalmas zacskó pogácsával lép be az ajtón Mester Ágnes. A fiúk ugranak, tányért hoznak. Mindenki éhes, nem kell kínálni. Hetente egyszer összejön a csapat, megbeszélik, hogy a következő adásokhoz milyen bejátszó kisfilmeket kellene készíteni. Ági sorolja a témákat, mire azonnal megmozdul a fiúk képzeletvilága, alig győzi visszarángatni őket a megvalósíthatóság talajára: „Nekem is jó, hogy ilyen sokféle kreativitást és látásmódot kapok vissza. Olyan megközelítési módokat tapasztalok meg, amikre nem is gondolnék, és így együtt, közösen hatékonyan tudjuk a témákat megvalósítani, amiben én képviselhetem a női látásmódot, a fiúk pedig sajátságos férfi szemmel mutatják meg nekünk, nőknek, hogy mit gondolnak rólunk.”
„Mindig is filmezéssel szerettem volna foglalkozni, és itt remek lehetőséget kaptam, hogy kipróbálhassam magam a fikciós vagy akár a társadalmi témájú filmezésben, és olyan riportokat is készíthetek, amelyek felhívják a figyelmet a nehéz körülmények közt élő emberekre” – mondja Zsótér Dániel, aki a Budapesti Kommunikációs Főiskola mozgóképkultúra és médiaismeret szakos hallgatója. Dani igazi művészlélek, az európai és amerikai filmek szakavatott ismerője, elmaradhatatlan kiegészítője öltözékének a neonzöld napszemüveg, amit a homlokára feltolva visel. Gyakran láthatjuk őt szereplőként is valamelyik kisfilmjében, de nemcsak rendez, hanem operatőre és vágója is a műveinek.
„A legpozitívabb hozadéka a munkánknak talán az, hogy olyan témákkal ismerkedünk meg, amik által szélesedik a látókörünk, és profitálhatunk belőlük” – folytatja Ducki Witek, aki a Magyar Televízió kisebbségi szerkesztőségében dolgozott korábban. Az egyik Ridikül kisfilm forgatása alatt született meg a kislánya, onnan rohant be hozzá a kórházba. „Nekem nagyon sokat segített, hogy a forgatások során sok női témájú anyagot készíthettem, úgy érzem, sikerült jobban megérteni a nők lelkivilágát, közelebb kerülhettem az őket érintő problémákhoz. Szerintem ezt jól tudom hasznosítani a magánéletemben is” – mondja Witek, akinek az édesapja lengyel, édesanyja pedig magyar.
„Fontos az is, hogy segíteni tudunk egymásnak, ha kell – veszi át a szót Esztergályos Máté. – Van úgy, hogy Danit kérem meg, hogy legyen az operatőröm, aki az ötleteivel segít feldobni, érdekesebbé tenni a forgatott anyagot.” Máténak volt kitől tanulnia a televíziós műsorkészítést, hiszen Esztergályos Károly rendező az édesapja, és Radványi Dorottya műsorvezető az édesanyja. „A riportkészítés áll közelebb hozzám – folytatja Máté –, szívesen szólítom meg az embereket az utcán, kérdezem őket hétköznapi dolgokról, vagy mutatok meg érdekes foglalkozásokat.”
„Szerencsések vagyunk, hogy annyian nézik és ismerik a műsort, így nem kell sokat magyarázkodnunk, amikor szeretnénk valakit szóra bírni. A legmeglepőbb az, hogy a férfiak is nézik, kedvelik a Ridikül műsorát – mondja Baranyi Gábor Benő, akit leginkább a párkapcsolati és a gyermek-témák érdekelnek, és családterapeutának tanul. – Nekünk az is kötelességünk, hogy ne csak szárazon felvegyük, amit valaki éppen mond vagy tesz, hanem a magunk filmes eszköztárával ki is egészítsük" – teszi hozzá.
Puss Máté csendesen hallgatja a többieket, a háttérbe húzódva figyel. Szerénysége mögött igen komoly tudás és tehetség rejtőzik.
„A Kossuth Rádió külsős munkatársa vagyok. Nekem új dolog volt, hogy képekben is kell gondolkodnom, nem csak hangban. Egészen más megközelítést kíván egy televíziós riport elkészítése. Véletlenül kerültem ide. Amikor megszületett Witek kislánya, nekem kellett helyettesítenem őt, szerencsére jól sikerült, és azóta Ági már több új feladattal is megbízott. Külön öröm számomra, hogy a Ridikül Magazinnak is írhatok cikkeket, de a legnagyobb kihívás, hogy lehetőséget kaptam a Ridikül adások szerkesztésére” – meséli Máté.
„Fontos, hogy olyan egyszerű, hétköznapi emberek is szerepelhetnek ezekben a bejátszókban, akik először kapnak szereplési lehetőséget, és mondhatják el a gondolataikat” – csatlakozik a többiekhez Dudás Balázs, a Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója.
„A Ridikül egy női beszélgetős műsor, aminek nem feltétlenül szerves része a képekben gondolkodás, de vannak olyan dolgok, amiket muszáj megmutatni. Például, ha valaki a kertjéről beszél, akkor el kell menni, felvenni, és megmutatni a nézőnek” – egészíti ki a beszélgetést Mester Ági, aki a Filmművészeti Egyetem műsorvezető, rendező szakán végzett, és szinkronrendezőként dolgozik, amikor épp nem Ridikült forgat. „Egyébként az is a feladatuk ezeknek a kisfilmeknek, hogy kiegészítsék, színesítsék az adást, vagy éppen megható pillanatokat idézzenek fel a vendégek és a nézők számára. Ilyen volt az anyák napi műsor is, amikor meglepetésként érte a vendégeket a gyermekeik képes köszöntése.”
„Milyen érdekes! Most tudatosul bennem – teszi hozzá Esztergályos Máté –, hogy voltaképpen mi, férfiak készítünk műsort nőknek, és ez éppen olyan, mintha egy csokor virágot nyújtanánk át nekik!”
Még nincs hozzászólás