A bécsi gyors biatorbágyi tragédiája
Fiktív beszámoló egy megtörtént esetről
1931. szeptember 12. szombat, 23 óra 20 perc
A Keleti pályaudvar forgalmistája ideges volt. Már rég elmúlt 23 óra 10 perc, mikor a Győrbe induló tehervonatnak el kellett volna hagynia az állomást. Negyedszer is felkurblizta telefonján a rámpa ügyeletesét, de az újra csak a türelmét kérte: még több mázsa szemestakarmányt kell belapátolniuk a vagonokba.
A forgalmista pedig azért aggódott, mert lassan ki kellene adnia a zöld jelzést a 10. számú bécsi nemzetközi gyorsnak, de legalább 15 perccel a személyvonat előtt el kell indulnia a tehervonatnak, hiszen ugyanazon a vágányon haladnak majd nyugat felé. És a vagonokat még mindig nem rakták meg…
1931. szeptember 12. 23 óra 30 perc
A forgalmista döntött. Nem veszélyeztetheti a nemzetközi gyors menetidejét egy tehervonat miatt. Megrántotta a szemafor jelzőjét, majd felhívta a peronügyeletest, hogy engedélyezze a már 20 perces késében lévő bécsi vonat indulását. A tehervonat meg majd elmegy, amikor tud. A nemzetközi gyors 105 utassal és 10 főnyi személyzettel kigördült az állomásról.
1931. szeptember 13. vasárnap, 00 óra 15 perc
Húsz perccel éjfél után megcsörrent a telefon, és egy riadt szolgálattévő jelentkezett a torbágyi állomásról. Amit elmondott, attól a Keleti forgalmistája elsápadt: hebegve-dadogva azt közölte a torbágyi kolléga, hogy a vasúti hídon robbanás történt, és a bécsi gyors a mélybe zuhant. „Idáig hallom a sebesültek jajveszékelését, a lezuhant mozdony gőzgépének a sivítását, az összetört vagonok recsegését…"
1931. szeptember 13. vasárnap
Tudósítóktól: „Drámai vonatozás: mára virradóra, éjfél után nyolc perccel óriási robbanás törte meg a Füzes-patak völgyének éjszakai csendjét. A Torbágy község melletti vasúti hídon egy detonáció következtében kiszakadt a sínből egy jókora rész, és bár a mozdony és a poggyászkocsi már áthaladt a kirobbantott pályatest fölött, a következő hat vagon kisiklott, és a mozdonyt is magával rántva hatalmas robajjal a 26 méteres mélységbe zuhant.
A szerelvény kettészakadt, és néhány kocsi sértetlenül fennmaradt a hídon. A lezuhant vagonok roncsai között 22 holttestet és 17 súlyos sérültet találtak.
A helyszínen hamarosan megjelentek a mentőorvosok, valamint a Magyar Királyi Államrendőrség központi nyomozóosztályának detektívei. A mentőknél jelentkezett egy ember, akinek az arcán és a nyakán horzsolások voltak. Elmondása szerint a gyorsvonat utolsó kocsiján utazott, és az ablakon kiesve legurult a töltésről. A mentőknek így diktálta be az adatait: Matuska Szilveszter, 39 éves bécsi részvénytársaság-igazgató...”
1931. október 12. hétfő
Tudósítóktól: „A detonációt egy ekrazittal töltött kétméteres gázcső okozta. A házilag készített pokolgépet a fölötte áthaladó mozdony súlya hozta működésbe. A rendőrség természetesen nagy erőkkel kezdte meg a nyomozást: kihallgattak mindenkit, aki a robbantás idején a közelben tartózkodott, így a vonat utasait is.
A helyszínen »A fordító« aláírással találtak egy levelet, amely az elnyomott munkásosztály nevében megfenyegette a kapitalistákat. Már másnap statáriumot vezettek be, kihallgattak minden kommunistagyanús személyt, és hamarosan le is tartóztattak egy »moszkvabarát« műszerészt, Leipnik Mártont. Aztán két nap múlva őrizetbe vettek egy Szakácsi Géza nevű munkanélkülit, mert valaki hallotta, hogy bombát akar összeszerelni.
Négy nap múlva Tóth Géza torbágyi pincért jelentette fel az elhagyott szeretője – és egyre többen lettek a letartóztatottak, ebből egyre biztosabban tudhatta a rendőrség, hogy a valódi tettes nincs közöttük…
A hetekig tartó megfigyelés és kutatás végül is több bizonyítékot produkált a vonatból állítólag kizuhant Matuska Szilveszter ellen. Megállapították, hogy már évek óta Bécsben él, gyanús emberekkel érintkezik, nem részvénytársaság-igazgató, hanem alkalmi kereskedő, és nem is ült a vonaton.
Két héttel a merénylet után Bécsből érkezett a hír, hogy az ottani nyomozók kapcsolatba hozták a torbágyi viaduktrobbantást két korábbi merénylettel, amelyeket Németországban és Ausztriában követtek el hasonló módon.
Összevetették a nyomozati anyagot a friss jegyzőkönyvekkel, és október 7-én Bécsben letartóztatták Matuska Szilvesztert. A legfontosabb bizonyíték az volt ellene, hogy júliusban tíz kilogramm ekrazitot, továbbá gyutacsokat és gyújtótöltést vásárolt..."
2016. szeptember 13. kedd
Évfordulón: még mindig tengernyi a kérdőjel a nyolcvanöt évvel ezelőtti biatorbágyi merénylővel kapcsolatban. Vajon tényleg magányos, őrült terrorista volt Matuska Szilveszter? Mit lehet tudni erről az emberről?
Kántortanítói végzettséget szerzett, az első világháborúban önkéntesként a főhadnagyi rangig jutott, majd technikai találmányait próbálta meg eladni, különböző termékekkel üzérkedett, és ingatlanspekulációba is fogott, de a vállalkozása tönkrement, felesége is megbetegedett.
Elképzelhető, hogy családi, magánéleti problémái miatti elkeseredése is az egyik kiváltója volt annak, hogy tehervonatokat robbantott – a biatorbágyi hídon is eredetileg egy tehervonatnak kellett volna érkeznie az adott időpontban… Valódi motivációja soha nem derült ki.
Miután beismerte, hogy ő volt a robbantó, Ausztriában hat évre ítélték, majd kiadták Magyarországnak; itt 1937-ben életfogytiglani büntetést kapott. A váci fegyházba vitték, ahol festegetni kezdett, és a képei ma is fel-feltűnnek a magyarországi galériákban. A második világháború zűrzavarában megszökött, és örökre eltűnt.
Ma már régóta nem járnak vonatok a hídon, sőt, valójában senki sem jár rajta: 1979-ben forgalmon kívül helyezték, és mivel erősen korrodálódott az acélszerkezet, felmerült a veszélyessé és feleslegessé vált híd lebontása is. Aztán mégis műemlékké nyilvánították, felújították, és itt maradt, mementónak – egy furcsa sorsú híd, amely nem vezet sehonnan sehová…
Még nincs hozzászólás