A 300. adás és a Ridikül csapata
A Ridikül műsor producere, Halkó Gabriella tavaly nyáron egyik reggel arra ébredt, ki kellene próbálni, hogy vajon van-e létjogosultsága a Ridikülnek írott formában, női magazinként. Teltek a hónapok, és a 150. műsorral egy időben megvalósult az álom, 2014. február 13-án megjelent az első szám. Most pedig a 300. adás felvételét ünnepelte a stáb (adásba január 13-án kerül a kerek évfordulós műsor), e sorok pedig már a 45. lapszámban sorakoznak.
- A MAGAZIN első számának Belevalóját te írtad, és azzal zártad: „Elindítjuk, mert hiszünk abban, amit csinálunk”. Még mindig hiszel benne, így, a 300. adás környékén is?
- Persze. Csak így lehet. De időről időre felmerül a kérdés, vajon van-e még létjogosultsága folytatnunk, tudunk-e még újat mondani, mutatni. Napi műsort készítünk, minden hétköznap több százezren néznek bennünket, ez óriási felelősség, amit csak hittel lehet és szabad… Azt hiszem ugyanakkor, épp azért nem kell attól félnünk, hogy „kimerülünk”, mert mi örök témákkal foglalkozunk: a születés, a halál, a szeretet ereje, az elválás, a hit, a párkapcsolatok problémái, az emberi gyengeségek, a gyereknevelés, az életkori sajátosságok, a csalódás, a barátság kimeríthetetlen tárháza a beszélgetéseknek. Az eddigi 300 műsoron belül is találunk hasonló témákat, de ha egymás után megnéznénk két, gyerekneveléssel foglalkozó Ridikült, azonnal kiderülne, hogy teljesen más módon közelítettük meg a lényeget, más vendégekkel, más történetekkel.
- Látunk visszatérő arcokat a vendégek között: ez koncepció?
- Gyors fejszámolás után, a 300 adás több mint 1200 vendéget jelent… Sőt, még többet, hisz időnként hatan-heten is ültek Jakupcsek Gabi mellett. A négy vendégből általában három ismert arc, kis ország vagyunk, előbb-utóbb körbeérünk. Mert vegyük sorba, milyen szempontoknak kell megfelelniük a vendégeknek nálunk. Értékes embereket hívunk, nem olyan bulvárhősöket, akik azért ismertek, mert csak celebek. Olyanokat, akik letettek valamit az asztalra, lehet őket szeretni, vagy nem szeretni, egyetérteni velük, vagy vitatkozni a szavaikkal, de van történetük, véleményük, érdemes megismerni a gondolataikat. És akkor arról még nem beszéltem, hogy érjenek rá épp akkor, amikor a felvételt csináljuk, ne legyen se bemutatójuk, se előadásuk, és még a témához is kapcsolódjanak. Le a kalappal a szerkesztőink és a gyártásvezetőink előtt, hogy mindezt hétről hétre összehozzák. Természetesen arra mindig ügyelünk, hogy egy visszatérő vendéget más témához, más beszélgetőtársakkal hívjunk újra.
- Vannak, akiket még nem sikerült „bekeríteni”?
- Igen, jó néhány olyan név van a tarsolyunkban, akiket már hívtunk, de nem sikerült összehozni a szereplésüket nálunk. Annak külön örülök, hogy a visszautasítás sosem a műsornak szól, kizárólag egyeztetési problémák voltak eddig.
- Azt mondtad az előbb, hogy négy vendégből általában három ismert arc.
- Igen, a negyedik gyakran civil vendég. A neten sokszor írnak nézők, hogy szeretnének több civilt a műsorban. Időnként teszünk kísérletet erre, de a tapasztalat szerint ilyenkor – az e-mailek ellenére – mérhetően jóval kevesebben nézik végig a Ridikült. Ez a formátum megkívánja a szerepléshez hozzászokott, összeszedett gondolatokat megfogalmazó hölgyeket. Gyakran találunk remek szakértőket, vagy olyan nőket, akik nem ismertek, de fantasztikus munkát végeznek a maguk területén. De az a tapasztalatunk, hogy ők is akkor érzik jól magukat, akkor oldódnak fel, ha a többi vendégen nem érzik a feszengést, ha a beszélgetőtársak átsegítik őket a képernyőlázon. Ha beültetnénk négy nagyszerű, nem ismert vendéget, akik mindannyian megérdemlik a nyilvánosságot, abból ritkán sülne ki egy jó kis Ridikül…
- Előfordult, hogy egy vendég nem érkezett meg?
- Olyan szerencsére nem, hogy a felvételkor hiába vártunk valakit. De olyan már ötször, hatszor igen, hogy előző este, vagy aznap reggel telefonált egy vendég, hogy elnézést, de le kell mondania, mert beteg lett a gyermeke, vagy eltörte a lábát.
- És ilyenkor?
- Remek kollégáim nem ma kezdték a szakmát, megoldották. Mindig sikerült a témához illő vendéget keríteni néhány óra alatt. Olyannyira, hogy legutóbb egyszerre két „pót-vendéget” sikerült felkérniük, és izgatottan hívtak, hogy most melyiket mondják le.
- Ebben te döntesz?
- Inkább tanácsért hívtak. Én azt javasoltam, ha már így alakult, jöjjön mindkettő, miért ne lehetne három helyett négy hölgy kivételesen?
- Megfogadták a tanácsot?
- A válasz a január 7-i Előítéletekkel élni című Ridikül műsorban kiderül…
- Mekkora előkészítő munka előzi meg a képernyőre kerülést?
- Hatalmas. Két vezető szerkesztő irányításával 8-12 szerkesztő folyamatosan ötletel, majd a legjobb ötletek kiválasztása után előinterjúznak minden leendő vendéggel. Két gyártásvezető kezében a diszponálás, nemcsak a vendégeket, de a stábot is ők szervezik a felvételekre. Hetente 5-6 adást veszünk fel, két rendező irányításával, fantasztikus szakemberekkel, két-három héttel az adásba kerülés előtt. Sosem titkoltuk, hogy nem élő a műsor, hanem felvételről sugározza a televízió. Komoly utómunka követi a stúdiófelvételt, hogy a legjobb pillanatokat sűrítsük a napi 44 percbe. Sokan a háttérből segítik a munkát, a webszerkesztőnk válaszol például a nézői levelekre, e-mailekre, másik kolleganőm a szerződéseket, alvállalkozói számlákat kezeli, a néhány perces kisfilmeket, a bejátszókat egy külön stáb, fiatal csapat készíti. A magazin indulásakor az én ötletem volt ez a rovat, a Kulisszatitkok – ahová most ez a beszélgetés is kerülni fog –, épp azért, hogy a háttérben dolgozó kollégákat is megismerhessék az olvasók. Így olvashattak operatőrünkről, gyártásvezetőnkről, sminkesünkről, rendezőnkről, berendezőnkről, stylistunkról, és most velem ér véget, jövőre más rovatnak adjuk át ezt a helyet.
- Azzal kezdtük, hogy nem félsz attól, hogy kimerül a műsor. Ezek szerint nem is terveztek változtatni rajta a jövőben?
- Én a témákra értettem ezt. De természetesen folyamatosan dolgozunk olyan apró változtatásokon, amelyek jobbá, és érdekesebbé, frissebbé teszik a műsort úgy, hogy a rendszeres Ridikül-néző alig veszi észre, csak egyszerűen nem unja meg. Egy példa: míg tavaly, illetve tavasszal csak háromhavonta egyszer vettünk fel fordított Ridikült, amikor három férfi ül bent, és hölgy a meglepetésvendég, addig idén ősszel már majd minden héten készítettünk ilyen adást.
- Mostanában szoktál hasonló ötletekre ébredni, mint a Ridikül Magazin?
- Hajnalban született ötletekkel igen jól állok, de hogy mi valósul meg belőlük, azt a jövő dönti el.
Még nincs hozzászólás