7 érdekesség a csillaghullásról
Augusztus a csillaghullás hónapja, ilyenkor látható a legtöbb hullócsillag az égen, és nem árt, ha felkészülünk rá, hogy mindegyikre, amit csak sikerül elcsípnünk, jusson egy-egy kívánság. A legtöbb ilyen jelenség augusztus 12-14 között látható, de ha valaki elmulasztaná, augusztus 24-ig még megcsodálhatja, ha felnéz az égre.
Mielőtt tovább olvasnák ezt a cikket, dőljenek hátra, helyezzék kényelembe magukat, és gondoljanak azokra a dolgokra, amelyek megvalósulására a leginkább vágynak. Megvannak? Most ezeket a kívánságaikat jól raktározzák el, hogy amikor az elkövetkező napokban hullócsillagokat látnak, gyorsan elő tudják hívni őket agyuk titkos rejtekéből.
Addig is jöjjön néhány érdekesség a Perseidákról, hiszen a végeláthatatlan égbolt, a titokzatos világegyetem minden időben lenyűgözte az emberiséget. S hogy a csoda felfogható legyen, a Föld népei babonákat, hiedelmeket társítottak a csillaghullás jelenségéhez.
1. A csillaghullásokról legalább kétezer éve vannak írásos feljegyzéseink. Krisztus után 36-ban már kínaiak, japánok és koreaiak is megemlítik ezt a természeti jelenséget, de igazán csak 1835-ben, Brüsszelben Adolphe Quételet figyelt fel arra, hogy az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét, innen is kapták a Perseidák elnevezést.
2. Keresztény kultúrkörökben a hullócsillagok nagy reménységű események, világmegváltó történések előhírnökeiként jelennek meg. Krisztus születését is egy ilyen csillag adta hírül. A csillagokban egyaránt benne foglaltatik a kezdet, a születés, az elmúlás és a halál.
A litván mondákból ismert Werpeja, az ember sorsát intéző párka minden ember életét egy-egy csillaghoz köti. Amikor a zsineg elszakad, a csillag lehull. „Az égen járó csillagok közt minden halandónak van egy. És midőn csillagfutást látsz, tudd, egy halandó élte lobban el.”
3. A skandináv mitológiák forrásában az Eddák azt írja a csillagokról, hogy valaha összevissza száguldoztak az égen, aztán az istenek mindegyik számára kijelölték az utat és a helyet. Több csillag fellázad a rend ellen, és eltér a kiszabott tervtől, rebellisként bolyongva a világűrben, ahol üstökösként, fénygömbként vagy fénycsíkként tűnik fel.
Ennek nyomán terjedhetett el az a hiedelem is, hogy a hullócsillagok nem egyebek, mint számkivetett angyalok, elkárhozott lelkek, akiket a tökéletes égi világból űztek el. Tehát amikor hullócsillagokat látunk az égen, egy-egy ilyen elveszett lélek bukásának lehetünk a tanúi.
4. Az ártatlanság, a tiszta lélek elvesztése a mi népi regéinkben is helyett kapott, ugyanis némely helyeken úgy tartják, hogy valahányszor csillag hull az égből, egy-egy szűz lány veszti el az ártatlanságát. Erre utal egyik népdalunk szövege is: „Sűrű erdőbe jártam, / Sűrű csillagot láttam, / Lehullott a csillagom, / Elhagyott a galambom.”
Amikor egy üstökös a Nap közelébe kerül, a benne lévő jég- és porszemcsék felmelegszenek, majd kicsapódnak, és az üstökös pályájára kerülve folytatják az útjukat. Amikor az üstökös a Föld közelébe kerül, ezek a porszemek felizzanak, és zöldes-kékes fényt húzva maguk után tündökölnek fel az égen. A jelenség csupán néhány tizedmásodpercig tart, hiszen a Perseidák meteorraj legnagyobb sebessége 59 km másodpercenként.
A csillaghullást leginkább mesterséges fénytől távol, vidéken élvezhetjük, főleg északi és déli irányból tűnhetnek fel. A természet lágy ölén, párunkkal összebújva, az eget kémlelve az egyik legromantikusabb program.
5. Az angol mondavilágban az augusztusi csillaghullást Szent Lőrinc könnyeinek tulajdonítják. Szent Lőrinc II. Szixtusz pápa diakónusa volt, és amikor a szentatyát elfogták, Lőrincre bízta az egyház kincseit, hogy ossza szét a szegények között. Az elöljáróság ezt nem nézte jó szemmel, és augusztus 10-én máglyára küldte a szentet, aki rezzenéstelenül szenvedte el a halálos kínzást, csupán a szemeiből potyogtak tüzes könnyei.
6. Más népek ennél sokkal profánabb módon gondolnak a csillaghullásra. Az észak-amerikaiak és a mexikóiak óva intenek a hullócsillagok kémlelésétől, mert úgy tartják, hogy annak, aki bámulja őket, tyúkszem nő a lábujján, vagy éppen olyan szeme lesz, mint a halnak.
7. Az álmoskönyv szerint figyeljünk oda az álmainkban megjelenő hullócsillagokra, mert azok minden esetben sorsváltozást jelképeznek. A hullócsillag esélyt adhat a régen dédelgetett kívánságok megvalósítására. Veszteséget csak abban az esetben jelenthet, ha az álmodó tehetetlennek érzi magát.
Még nincs hozzászólás