Ütős csajok
Fiatalok, csinosak és ütőképesek. Manapság egyre elfogadottabb, ha a nők is harcművészettel foglalkoznak, ugyanakkor sokakban felmerül, hogy nőknek ez nem való, inkább keressenek valamilyen "lányos" sportot.
Amikor sportágválasztásra kerül a sor, a kislányokat általában nem a küzdősportedzésre viszik, sőt, lehetőleg távol azoktól, nehogy bajuk essen.
Ha egy kislány mégis úgy döntene, hogy szeretne bokszolni, birkózni, karatézni vagy bármi hasonlót, akkor viszont azt hallgathatja, hogy ez nem elég ’lányos’, és hogy miért csinálja ezt magával egy szép, fiatal lány. Miért vereti meg magát? Miért nem megy inkább táncolni, ami ugyanolyan jó.
Hát persze, de vajon miért látunk mégis rengeteg cáfolatot bárhol a világon, és nálunk Magyarországon is?
A témáról három bajnoknővel beszélgettünk: Varju Zita profi MMA-harcos, Nagy Bianka 15 éve bunyózik, többszörös magyar bajnok ökölvívó, kétszeres uniós Európa-bajnok. Bélik Tímea pedig K1-ben és kempóban is világbajnok volt, MMA magyar bajnok és thaibox amatőr európai címmel büszkélkedhet.
Ha találkoznál bármelyik lánnyal, elsőre el sem hinnéd róluk, hogy mennyire kőkemények tudnak lenni a ringben, hiszen nőiesen öltöznek, szeretik a szép kiegészítőket és a sminket, kedvesek, bájosak. Ám cseppet sem átlagosak.
– Hiába járok sokat melegítőben az edzések miatt, mint minden nő, én is imádok szép ruhákat vásárolni – kezdi Bianka –, ha épp nem tréningre rohanok, akkor szeretem az egyszerűbb öltözetet, amit sok kiegészítővel próbálok feldobni, egy póló-farmer kombinációt, mondjuk egy szép nyaklánccal.
– Én is szeretem a ’csajos’ ruhákat, szeretek lazán, nőiesen öltözni, szoknya, blézer, ing – erősíti meg az előbb elhangzottakat Zita.
– Elég férfias sportot űzünk szerintem, ha tudat alatt is, de kompenzálunk is az öltözködésünkkel – tette hozzá Timi. – Én kifejezetten szeretek a munkába blézerben, blúzokban járni, ezeket variálni szoknyával, de az egyberuha is ott lapul a szekrényben. És nagyon szeretem a farmer, póló, baseballsapka kombinációt is – egészítette ki magát a világbajnok.
– Rengeteget adott nekem a sport, nagyon hálás is vagyok érte. Sokat alakított a személyiségemen, olyan helyekre jutottam el, amikről nem is gondoltam, hogy valaha is megadatik – vette át a szót Bianka. – Teljesen megváltoztatta a testem, a lelkem, rengeteget fejlődtem, sokkal magabizotsabbá tett a küzdősport. Eleinte azért is kezdtem el, hogy megtanuljam megvédeni magam, azóta viszont szerelemmé vált, és kitölti az életemet.
Úgy gondolom, hogy a legnagyobb dolog, hogy ezáltal megtanultam a komfortzónámon kívül mozogni – folytatta Timi. – Célt ad és sikerorientálttá tesz a sport, mellyel az életet is könnyebb élni – fűzte tovább Zita. – Manapság kihalóban van a tisztelet, ami pedig nagyon fontos az életben, erre is megtanít a sport, és arra is, hogy kitartóan, türelemmel álljak hozzá az élet dolgaihoz, ne adjam fel az első akadálynál.
Azonban hiába a saját magad fejlődése, ha nincs melletted olyan, aki segít, támogat a céljaid elérésében. A három lánynak ugyanakkor ezzel nem volt gondja, ugyanis ott állt mellettük a családjuk, mely a kezdetektől fogta a kezüket. Jelen helyzetben, lélekben mindig a ringsarokban álltak.
– A család támogatása fontos, bár először megmosolyogták, hogy bokszolni szeretnék, de támogattak. Édesapám válogatott ökölvívó volt, de így sem gondolták, ahogy én sem, hogy ebből lehet bármi komoly. Minden hazai versenyemre kijöttek, szurkoltak, nagyon jólesett, hogy velem voltak – meséli Bianka.
A hozzátartozók bátorításáról Zita is mesélt: – Az első versenyemen ott szurkoltak a szüleim az első sorban. Nyugodtan mondhatom, hogy édesapám legalább tíz évet öregedett a meccs alatt, nem is bírta, ki kellett mennie, nagymamám pedig otthonról izgult értem. Az egyetlen, aki végig bírta nézni, az a tesóm volt.
– Én már elég idős voltam, amikor elkezdtem küzdősportolni, tíz év kézilabdázás után – mesélte Timi. – Amikor először lementem az akkori barátommal bokszedzésre, másnap már szóltam is a kézilabdaedzőnek, hogy abbahagyom a játékot a szezon végén. Soha nem akartam MMA-val foglalkozni, mert nem szerettem a földharcot, a sors fintora, hogy most mégis ebben a szabályrendszerben küzdök.
A lányok azt is megosztották velem, hogy a férfiak nem ijednek meg attól, ha valaki nőként küzdősportol. – Persze, volt olyan, aki megpróbálja elütni egy viccel, hogy nem mer beszólni, vagy nem akarna velem egy sötét sikátorban találkozni – kezdi élményeit mesélni Bianka.
– Találkoztam olyannal is, aki megpróbált lebeszélni erről a sportról, hiszen, mint mondta, egy nő nem csinálhat ilyet, és nem is érti, nem is szereti túlzottan a női küzdősportot. Ugyanakkor vannak, akik kifejezetten nagy rajongói ennek a szakágnak. Széles a skála – fejezte be a magyar bajnok.
– Ezt csak megerősíteni tudom – egészíti ki Zita a történetet –, rólam általában el sem hiszik elsőre, hogy bunyózom, hiszen ’egy törékeny’ szőke csajt látnak ’csak’. Nem szoktam felhozni az ismerkedéskor, hogy mivel foglalkozom, mert nem vagyok kíváncsi a fanyalgásra, hogy azt végig kelljen hallgatnom, amit Bianka is mondott.
Hiába az eredmények, a legtöbb küzdősportoló munka mellett űzi a szeretett sportját, így vannak ezzel a lányok is, akiknek így elég sűrű egy napjuk. – Ha versenyidőszak van, akkor munka mellett nem kis energiát igényel, hogy beleférjen egy napba a két edzés is – meséli Timi.
– Ez nem panasz, hiszen imádom, amit csinálok, a cél, hogy heti tizenkettőt tudjak edzeni, de minimum nyolcat, akkor még ki tudok békülni magammal. A reggel vagy kardioedzéssel vagy csapatedzéssel indul, majd munka, és este megint egy csapatedzés (állóharc és földharc váltakozik), hétvégén pedig a harcot gyakoroljuk – mesélte időbeosztásáról Timi.
Hogy meddig lehet folytatni a sportot?
– A jó válasz az, hogy ameddig élünk, lehet és kell is mozogni. Viszont a versenysporttal már más a helyzet. Szeretnék családot, szeretnék gyerekeket, ez nyilván keretet szab annak, hogy meddig tudom csinálni, de nem ritka a profik között, hogy 38 évesen még aktívak – mondta Timi.
– Szerintem, amíg az ember teste nem jelez, hogy elég volt, lehet folytatni, ugyanakkor, ha szól, akkor figyelni kell rá, és abba kell hagyni – tette hozzá Zita. – Ameddig az ember motivált, és érzi, hogy szeretné, érzi a lendületet, addig kell – fejezte be Bianka.
Még nincs hozzászólás