Őszintén a depresszióról
A depresszió úgy terjed, mint a vírus. Ennek kialakulásához nagyban hozzájárulhat a rohanó világ, a feszített munkatempó. Sok esetben nehéz felismerni és beismerni. Hogyan küzdjük le? Milyen megoldások állnak a rendelkezésünkre? Egy olyan probléma, amelyet nehéz megosztanunk a környezetünkkel. Őszinte beszélgetés Keresztes Ildikóval, Karafiáth Orsolyával és Nógrádi Csillával. Meglepetés férfi vendégünk akkor tudatosította betegségét, amikor észrevette, hogy nem a napos oldalon sétál.
Korunk betegsége a depresszió, amelynek az alapvető tünetei közé tartozik a környezettől való teljes elzárkózás. Mai adásunkban mégis őszintén próbálunk erről beszélni, bízva abban, hogy üzenetünk több hasonló helyzetben lévő emberhez eljut. Vendégeink is átélték ezt a szörnyű állapotot, most nyíltan mesélnek nekünk erről, amiért köszönettel tartozunk. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik segítő kezet nyújtanak. Popper Péter mondja azt, - amit sose feledjünk el - hogy „aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.”
Nagy Tamás, koreográfus, rendező életében az első nagy pofon az volt, amikor véget ért a zenekar. Mivel nem tudta megérteni a miértjét, ezért nehéz volt elengednie. Mindig egy életvidám ember volt, egyszer csak észrevette, hogy nem a napos oldalon sétál. Semmi sem érdekelte és semmi sem okozott neki örömöt. Tamás őszintén bevallotta, hogy a mélypontot akkor érte el, amikor a gyógyszerek és az alkohol keveredett. Házassága is ebben az időszakban ment tönkre.
Ok-okozati összefüggések
Norvégiában a legborzasztóbb a helyzet, ahol a legnagyobb számban fordulnak elő depresszióval küzdő betegek. Erre a kutatási területre specializálódott egy kutatóintézmény, aki ennek a forrását és gyökerét vizsgálja, amely sok esetben a családban vagy a munkában keresendő. Tegnapi adásunkban is említettük, hogy egyre nagyobb számban élnek gyermekek egyszülős családban, ebben az élethelyzetben a gyermekével egyedül maradt szülőre rengeteg teher és megoldandó probléma hárul. A nők bizonyítási kényszere, a másoknak való megfelelés is megbetegíthet minket. Továbbá versenyt futunk az idővel. A feladatok és az idő fordított arányosságban áll egymással. Míg a munka és a feladatok száma nő, addig az idő vészesen fogy. Ebből kifolyólag kevés időnk marad a kikapcsolódásra, a családdal töltött minőségi idő megteremtésére. Ebből adódóan a stressz az életünk része, amely lehet egyrészről pozitív stressz is, de az elbírhatatlan teher miatt distresszről kell beszélnünk. A vendégeink által felsorolt tüneteken kívül a depresszió tünetei közé sorolható a kevés vagy a túl sok alvás, a döntéshelyzetek elkerülése, a nyugtalanság, a félelemérzet, a súlycsökkenés vagy éppen hízás és a krónikus testi tünetek.
Minden problémakezelésnek a kezdeti lépése a kommunikáció. A betegség felismerése és annak belátása sok esetben egy hosszabb folyamat. Nehéz ezt a helyzetet elfogadni és a nehéz a megfelelő kezelés útjára lépni. Nagyon fontos, hogy mihamarabb jó kezekbe kerülhessünk, és segítséggel újra felépítsünk önmagunkat.