Ridikül Magazin logo

Virágnyelv és protokoll

Előfordul, hogy egyetemistáktól az előadásaim végén kapok egy szál liliomot. „Háát, régen kaptam már ilyet!" – szoktam mondani. „Miért, tanárnő, nem szép?"

Fotó: Thinkstock

„De igen. De tudják, mit jelent?" És nem tudják… Szűz Mária, Szent Margit, Szent Erzsébet – az érintetlenség, az ártatlanság virága. Kevesen értik már ezt a nyelvet, amelynek egykor komoly irodalma, sőt szótára volt. Az első virágnyelvszótár 1818-ban jelent meg, írója Madame Charlotte de la Tour néven adta közre, Le Languages des Fleurs címen. Több mint nyolcszáz növény jelentését írta le, mára már talán csak a vörös rózsa szimbolikája ismert, arról tudja mindenki, hogy csak annak ajándékozzuk, akihez mély érzelmek fűznek. (Nőtársaim, tudjanak róla: a száz szál vörös csupán azt jelent, hogy az ajándékozó gazdag. De egyetlen szál!...) A másik, a keresztény világban megmaradt jelkép, ahogy a példám is mutatja, egyre halványul, mint maga a virág: a fehér liliom üzenetét mind kevesebben értik. 

Íme, egy kis útmutató szépanyáink korából (bár őszintén szólva egyik-másikat nem is ismerem, sőt, nem is mind virág):

Akáczvirág, fehér – már közeledben is boldog valék

Akáczvirág, piros – kinozál – de mégis szeretlek

Babér – viszonozd szent érzelmimet

Baraczkvirág – rövid álom az élet, melyet csak a szerelem tesz kellemessé

Bojtorján – nélküled nem akarok élni

Buzakalász –szivem kopár, mint a letarolt határ

Csalán – magad akartad igy

Csipkerózsa – korán megtanultam szenvedni

Dinnyevirág – te vagy életemnek koronája

Dudva – leszek-e még boldog valaha?

Estike – hullass legalább egy könyüt siromra

Fokhagyma – nélküled mily árva volnék

Gólyahír – boldog vagyok, ha közeledben lehetek

Gyöngyvirág – régóta szeretlek

Harangvirág – mi sohasem válhatunk el

Ibolya – misem választhat el tőled

Jáczint, kék – borult szivemen látásodra hajnal dereng

Kaktus – égető kín viszonzás nélkül a szerelem

Kökörcsin – miért vagy oly közönyös irántam

Levendula – szép vagy, de ne légy csalfa

Mandolavirág – mindig egyaránt szeretlek

Nárczis – rám tekintettél, és szivemben virány fakadt

Orgonafa – oly édes az élet körödben

Őszi rózsa, fehér – csak egyszer lehet igazán szeretni

Petrezselyem – kérettelek nem jöttél

Rozmarin – ne ismerd a szenvedéseket

Rózsabimbó – szeress, remélj

Szedervirág – nyugtalanság, kin az élet

Tökvirág – ne légy nagyralátó

Tulipán – szived egyetlen bálványa – a divat

Ugorkavirág – nem óhajtlak, úgy mint régen

Viola – a szerelem tett boldogtalanná engem

Zeller – lelkem vidul a szép emlékektől

Zsálya – te tanitál meg igazán szeretni

(Mehner Vilmos A legteljesebb Virágnyelv és más titkos nyelvek című gyűjteményéből, mely az 1876–1885 között megjelent vonatkozó irodalmak gyűjtése.)

Nem véletlenül mondjuk tehát, hogy aki virágnyelven beszél, bonyolultan fejezi ki magát, hiszen a szimbólumok nyelvén szól. Nem hiszem, hogy újra meg kellene tanulnunk minden „szavát” e nyelvnek, de vannak érdekes, szép kifejezések, szokások, amiket érdemes megőrizni belőle. A nefelejcs a hűség, az ibolya a szerénység jelképe. Az orchidea és más egzotikus virágok meglehetősen szexuális töltetűek, tehát ha a barátnőnk éppen most szült, ne ezt ajándékozzuk neki. Hogy a virágnyelvnek is vannak „dialektusai”, helyi változatai, arra jó példa a krizantém, amely az előkelőség és az erényesség szimbóluma keleten, a japán császár címerében is látható, míg nálunk a temetők virága. Nem illik hát esküvőre, születésnapra vinni, pedig csak annak köszönheti szomorú jelentését, hogy halottak napja környékén nyílik.

Vendégségbe menve legjobb ajándék a vegyes virágcsokor, amibe a virágboltok nagy előszeretettel tesznek mostanság akár különböző színű liliomokat is. A háziasszonynak mindig kell virágot vinni, esetleg ha van más nő, mondjuk nagymama vagy kislány a háznál, akkor nekik is egy-egy szálat. A virágot nem szabad papírban átadni, és a celofán is papírnak számít, tehát abban sem. A csokor szára köré tekert díszpapír viszont nagyon jó, mert a fogása is jobb, és fazont is ad a virágnak.

Ha csak egyfajta virág van a csokorban, akkor 11-ig páratlan, 12-től páros számú szálat illik adni (kivétel, persze, a születésnapok számát jelző csokor). Ezt Mária Terézia kertésze gondolta ki, mert a páratlan számú szálból szebb csokrot lehet kötni. Ha a csokor vegyes, akkor viszont nem számít, hány szálból áll.

Az asztalt is díszíthetjük virággal, sőt, ha elegáns vagy extravagáns étteremben az ételünket a tányéron virággal is díszítik, azt meg lehet és meg szabad enni.

De a dekorációnak vannak megszívlelendő előírásai. Soha ne nyúljon be az asztalnál ülők közé, mivel a beszélgetőknek látniuk kell egymást. Sem tárgyalóasztalon, sem étkezőasztalon ez a dísz ne tartalmazzon illatos virágot (bableves kontra gyöngyvirág, likviditási tárgyalások kontra frézia). A tárgyalóhelyiségben az asztalt díszíthetjük beültetett zöld növénnyel is, de ennek is laposnak kell lennie, és a föld nem látszhat ki, takarjuk be mohával vagy agyaggranulátummal.

A cserepes virág tárgyi ajándék, tehát ha azt viszünk, akkor mást nem kell ajándékozni. Jó, ha eleve kaspót is veszünk hozzá, de a virág gondozását leíró kis papírlapocskát mindenképp kérjük el, és tűzzük a cserépbe (az árcédulát viszont vegyük ki). A művirágot, ha egy mód van rá, mellőzzük, ajándékba soha ne vigyük. Kaktuszt pedig csak annak szabad ajándékozni, aki gyűjti, egyébként elég sértő! (A szerző protokoll-szakértő.)

Címkék: virág, virágnyelv, etikett

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!