Virágnyelv és protokoll
Előfordul, hogy egyetemistáktól az előadásaim végén kapok egy szál liliomot. „Háát, régen kaptam már ilyet!" – szoktam mondani. „Miért, tanárnő, nem szép?"
„De igen. De tudják, mit jelent?" És nem tudják… Szűz Mária, Szent Margit, Szent Erzsébet – az érintetlenség, az ártatlanság virága. Kevesen értik már ezt a nyelvet, amelynek egykor komoly irodalma, sőt szótára volt. Az első virágnyelvszótár 1818-ban jelent meg, írója Madame Charlotte de la Tour néven adta közre, Le Languages des Fleurs címen. Több mint nyolcszáz növény jelentését írta le, mára már talán csak a vörös rózsa szimbolikája ismert, arról tudja mindenki, hogy csak annak ajándékozzuk, akihez mély érzelmek fűznek. (Nőtársaim, tudjanak róla: a száz szál vörös csupán azt jelent, hogy az ajándékozó gazdag. De egyetlen szál!...) A másik, a keresztény világban megmaradt jelkép, ahogy a példám is mutatja, egyre halványul, mint maga a virág: a fehér liliom üzenetét mind kevesebben értik.
Íme, egy kis útmutató szépanyáink korából (bár őszintén szólva egyik-másikat nem is ismerem, sőt, nem is mind virág):
Akáczvirág, fehér – már közeledben is boldog valék
Akáczvirág, piros – kinozál – de mégis szeretlek
Babér – viszonozd szent érzelmimet
Baraczkvirág – rövid álom az élet, melyet csak a szerelem tesz kellemessé
Bojtorján – nélküled nem akarok élni
Buzakalász –szivem kopár, mint a letarolt határ
Csalán – magad akartad igy
Csipkerózsa – korán megtanultam szenvedni
Dinnyevirág – te vagy életemnek koronája
Dudva – leszek-e még boldog valaha?
Estike – hullass legalább egy könyüt siromra
Fokhagyma – nélküled mily árva volnék
Gólyahír – boldog vagyok, ha közeledben lehetek
Gyöngyvirág – régóta szeretlek
Harangvirág – mi sohasem válhatunk el
Ibolya – misem választhat el tőled
Jáczint, kék – borult szivemen látásodra hajnal dereng
Kaktus – égető kín viszonzás nélkül a szerelem
Kökörcsin – miért vagy oly közönyös irántam
Levendula – szép vagy, de ne légy csalfa
Mandolavirág – mindig egyaránt szeretlek
Nárczis – rám tekintettél, és szivemben virány fakadt
Orgonafa – oly édes az élet körödben
Őszi rózsa, fehér – csak egyszer lehet igazán szeretni
Petrezselyem – kérettelek nem jöttél
Rozmarin – ne ismerd a szenvedéseket
Rózsabimbó – szeress, remélj
Szedervirág – nyugtalanság, kin az élet
Tökvirág – ne légy nagyralátó
Tulipán – szived egyetlen bálványa – a divat
Ugorkavirág – nem óhajtlak, úgy mint régen
Viola – a szerelem tett boldogtalanná engem
Zeller – lelkem vidul a szép emlékektől
Zsálya – te tanitál meg igazán szeretni
(Mehner Vilmos A legteljesebb Virágnyelv és más titkos nyelvek című gyűjteményéből, mely az 1876–1885 között megjelent vonatkozó irodalmak gyűjtése.)
Nem véletlenül mondjuk tehát, hogy aki virágnyelven beszél, bonyolultan fejezi ki magát, hiszen a szimbólumok nyelvén szól. Nem hiszem, hogy újra meg kellene tanulnunk minden „szavát” e nyelvnek, de vannak érdekes, szép kifejezések, szokások, amiket érdemes megőrizni belőle. A nefelejcs a hűség, az ibolya a szerénység jelképe. Az orchidea és más egzotikus virágok meglehetősen szexuális töltetűek, tehát ha a barátnőnk éppen most szült, ne ezt ajándékozzuk neki. Hogy a virágnyelvnek is vannak „dialektusai”, helyi változatai, arra jó példa a krizantém, amely az előkelőség és az erényesség szimbóluma keleten, a japán császár címerében is látható, míg nálunk a temetők virága. Nem illik hát esküvőre, születésnapra vinni, pedig csak annak köszönheti szomorú jelentését, hogy halottak napja környékén nyílik.
Vendégségbe menve legjobb ajándék a vegyes virágcsokor, amibe a virágboltok nagy előszeretettel tesznek mostanság akár különböző színű liliomokat is. A háziasszonynak mindig kell virágot vinni, esetleg ha van más nő, mondjuk nagymama vagy kislány a háznál, akkor nekik is egy-egy szálat. A virágot nem szabad papírban átadni, és a celofán is papírnak számít, tehát abban sem. A csokor szára köré tekert díszpapír viszont nagyon jó, mert a fogása is jobb, és fazont is ad a virágnak.
Ha csak egyfajta virág van a csokorban, akkor 11-ig páratlan, 12-től páros számú szálat illik adni (kivétel, persze, a születésnapok számát jelző csokor). Ezt Mária Terézia kertésze gondolta ki, mert a páratlan számú szálból szebb csokrot lehet kötni. Ha a csokor vegyes, akkor viszont nem számít, hány szálból áll.
Az asztalt is díszíthetjük virággal, sőt, ha elegáns vagy extravagáns étteremben az ételünket a tányéron virággal is díszítik, azt meg lehet és meg szabad enni.
De a dekorációnak vannak megszívlelendő előírásai. Soha ne nyúljon be az asztalnál ülők közé, mivel a beszélgetőknek látniuk kell egymást. Sem tárgyalóasztalon, sem étkezőasztalon ez a dísz ne tartalmazzon illatos virágot (bableves kontra gyöngyvirág, likviditási tárgyalások kontra frézia). A tárgyalóhelyiségben az asztalt díszíthetjük beültetett zöld növénnyel is, de ennek is laposnak kell lennie, és a föld nem látszhat ki, takarjuk be mohával vagy agyaggranulátummal.
A cserepes virág tárgyi ajándék, tehát ha azt viszünk, akkor mást nem kell ajándékozni. Jó, ha eleve kaspót is veszünk hozzá, de a virág gondozását leíró kis papírlapocskát mindenképp kérjük el, és tűzzük a cserépbe (az árcédulát viszont vegyük ki). A művirágot, ha egy mód van rá, mellőzzük, ajándékba soha ne vigyük. Kaktuszt pedig csak annak szabad ajándékozni, aki gyűjti, egyébként elég sértő! (A szerző protokoll-szakértő.)
Még nincs hozzászólás