Végkimerülésig a jobb jegyért?
A tanév vége minden diákot megterhel - ilyenkor a legnagyobb a hajtás. Az iskolások már fáradtak, mégis most kell a legtöbbet kihozniuk magukból. De vajon meddig lehet a gyerekeket terhelni, és főleg meddig érdemes?
Témazárók és feleletek egymás hegyén-hátán – a tanév vége mindig a legmegterhelőbb időszak a diákok számára. Sokan még ilyenkor is hajtanak a jobb jegyért, pluszfeladatokat vagy dolgozatokat is vállalva a cél érdekében. A nagy nyomás alatt az sem ritka, hogy egy gyerek ilyenkor rontja le átlagát, hiába az egész éves munka.
Az ok egyszerűen annyi, hogy kimerült. A szülőnek ilyenkor óriási a szerepe: biztatnia kell és átlendíteni a holtponton. A szakember szerint azonban azt is fel kell ismerni, ha már nem szabad tovább hajszolni a gyereket.
'Függetlenül attól, hogy hajtanak-e a jobb jegyért vagy sem, minden gyereken érződik az év vége. Ez hasonló a felnőttek kiégéséhez – mondja Szél Erzsébet iskolapszichológus. – Ebben az időszakban megszaporodnak például a magatartásproblémák, de az sem ritka, hogy a gyerek melankolikussá válik. Mindez természetes velejárója a tanév utolsó időszakának, ha azonban testi tünetekkel is jár a dolog, az már problémát jelez.'
A szakember elmondta: a leggyakoribb a hasfájás és az étvágytalanság, a gyerekek először így reagálnak a stresszhelyzetre. Emellett elkezdik mondogatni, hogy nincs már kedvük suliba menni, és egyre sűrűbben emlegetnek fel rossz élményeket az intézményben töltött időszakból.
KIS SZÜNETEK: Akármekkora is a hajtás, akár tanulás közben is vegye rá a gyereket, hogy lopjon magának egy kis időt a semmittevésre! Bambuljon a nagyvilágba, csukja le a szemét egy pár percre, vagy hallgasson egy kis zenét. Felfrissülve ugyanis sokkal jobban fog majd az agya, ráadásul ez idő alatt is ülepszik benne a már megtanult tananyag.
APRÓ CÉLOK: Ne büntesse, ha már nincs kedve tanulni, inkább próbálja motiválni! A kicsiknél ki lehet tűzni apró célokat, ha jól dolgoznak, a nagyobb gyerekeknél pedig azzal érveljen, hogy a befektetett munka megtérül a későbbiekben, illetve megbosszulja magát, ha lerontja a jegyét.
JÁTÉK A SZABADBAN: Annak a gyereknek, aki többet van friss levegőn, jobban fog az agya. A legjobb, ha sportol is valamit, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget, de ha csak lemegy a játszótérre, vagy sétálnak egyet, már az is sokat segít, hogy ne érezze úgy: megbolondul a négy fal között a tankönyveivel.
VISSZASZÁMLÁLÁS: Ha már teljesen kiborult a gyerek azon, hogy soha nem lesz vége a tanévnek, készítsen neki visszaszámlálót. Vágják a centit, vagy satírozzák a napokat a naptárban - közelebb a szabadság.
A jegyekért való hajtás minden év végén hangsúlyossá válik azokban a családokban, ahol elvárás a jó teljesítmény, bizonyos időszakokban pedig még az átlagosnál is többet számít, mi kerül a bizonyítványba. Ez a hetedik, illetve a tizenegyedik-tizenkettedik osztály vége – mindegyiknél a továbbtanuláshoz jelenthet plusz- vagy mínuszpontokat egy jobb vagy rosszabb jegy.
Ha pedig a gyerek hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba felvételizik, értelemszerűen a negyedik vagy a hatodik osztályos bizonyítvány a legfontosabb.
'Ezekben az években a szülő az átlagosnál jobban figyel a gyerek eredményeire, de azt is figyelembe kell venni, hogy a tanuló számára egy idő után már nem az a mérvadó, hogy az ő elvárásainak megfeleljen – hívta fel a figyelmet a szakember. – Míg alsóban apu, anyu és a tanítónő kedvéért tanul a kisdiák, felső tagozatban a kortárs kapcsolatok szerepe erősödik fel.
Vagyis aki év közben azért nem tanult, mert ez számít menőnek, az az utolsó hetekben sem igyekszik majd javítani az eredményein. Az a mentalitás pedig, hogy nem másokért, hanem önmagunkért és a céljaink eléréséért tanulunk, csak tizenhat éves kor után kezd el kialakulni.'
Összefoglalva tehát: az alsós kor után a szülő már valószínűleg hiába görcsöl a gyerekkel, ha ő nem akarja, úgysem fog hajtani. Abban az esetben viszont, ha a fiatal valóban komolyan veszi az elért eredményeit, fontos, hogy a felnőttek mellette álljanak, és észrevegyék, ha segítségre van szüksége.
'Ha látjuk rajta, hogy fáradt, már nem szabad erőltetni a tanulást, ahogy a pluszfeladatokat sem, mikor érzékelhető, hogy nehezen megy neki. Jól jöhet ilyenkor egy közös családi lazítás, amiből feltöltődhet, a teljesítményről pedig az érzelmekre kell áttenni a hangsúlyt.
Tisztázni kell vele, hogy az eredményeitől függetlenül szeretjük, és nekünk is be kell látnunk: a jövőbeni boldogulásnak nem feltétlenül a kitűnő bizonyítvány a záloga.'
Még nincs hozzászólás