Vannak szörnyen idegesítő emberek. Vagy csak nekem megy az agyamra mindenki?
Bizony, el kell dönteni, hogy az idegesítő jelző lehet-e egy általános jellemvonás, vagy senki nem idegesít mindenkit. Tehát?
Talán csak arról van szó, hogy egyes emberek bizonyos tulajdonságai rosszul hatnak más emberekre, és ezek, akik talán nincsenek is olyan sokan, megbeszélték, hogy ők a mindenki. Uh.
Okoskodó mindentudó…
Na de máris itt egy rettenetesen idegesítő tulajdonság. Amikor valaki mindent (is) jobban tud. És ennek hangot is ad, méghozzá a falon is áthatoló hangon, hogy ember ne legyen, aki nem hallja. Ezekkel az emberekkel felesleges vitatkozni, mert úgysem hallanak meg mást a saját hangjukon és véleményükön kívül.
Csakhogy a legnagyobb butaság megengedni magunknak azt, hogy az ilyen mindentudók miatt idegeskedjünk, hiszen pontosan tudjuk, hogy a tudásuk hamis. Sem vitatkozni, sem győzködni nem érdemes őket, egyszerűen rájuk kell hagyni, hogy nekik van igazuk. És továbbmenni.
Ilyen is, olyan is. Milyen is?
A másik irritáló embertípus nem jellemezhető pontosan, mert pont attól olyan idegesítő, hogy egyik nap ilyen, a másik nap meg olyan. Attól függ, szerinte milyen az adott pillanatban az ideális szerep. Bármit el tudnak játszani, a kőkeményet, a lágyat, a kedvest, a gorombát, de érezni rajtuk, hogy soha nem önmaguk.
Irritáló a közelükben lenni, mert mindenképp be akarnak vonni a játszmájukba. De nem kötelező bevonódni. Miért is akarnál kedves lenni egy pozőrrel? Semmi szükség rá. Ő persze azért hízeleg neked, hogy egyre nagyobb legyen a csodálói tábora.
Az ítélkező neked is behúz egyet
Az élet magaslatán ül, bámulja az alatta elhaladókat, és beszól. De honnan veszi a bátorságot? Onnan, hogy valójában fél. Attól fél, hogy egyszer csak valaki észreveszi, hogy milyen silány, gyatra, értéktelen, és elhíreszteli róla. Ezt megelőzendő, inkább ő hirdeti másokról, rólad ugyanezt. Alaptalanul? Hát persze. Hisz nem is ismer, igaz? Közöld vele kedvesen, hogy nem kérdezted a véleményét, tartsa meg inkább magának.
Az önimádó csak magáról beszél
Ha elmondod, hogy sikerült a vizsgád, vagy megkaptad az áhított állást, rögtön elmeséli, hogy ő tízszer is jobb állást kapott tizenöt évvel ezelőtt, és kétszer ennyi tárgyból vizsgázott kitűnően. Ha a balesetedről számolnál be, elmondja, mennyire kiborította őt, amikor hasonló balesetet látott, ki kellett hívni hozzá a mentőt, úgy felment a vérnyomása.
Mindig ő marad a középpontban, és a világ csakis az ő látószögéből szemlélhető. Semmi nincs számára, ami számít, csakis ő.
Á, ez már úgysem lesz jobb…
Már az arckifejezéséről is messziről felismerhető. Keserű, mintha mindig valami rémséges büdöset szagolna. Persze hogy az élet büdös, hisz csakis rosszat tartogat számára. Betegséget, pénztelenséget, rossz időt.
Ha aznap épp nincs semmi baja, felelevenít egy hat évvel ezelőtti történetet, amikor nagyon megbántották. Ha neked jó az életed, gúnnyal és keserűséggel gratulál, és azt mondja, csak el ne romoljon. Mindezt olyan hangon, hogy egy hétig ki sem mersz menni az utcára. Ne is próbáld feldobni a keserű embert, mert csak erre vár. Ha elkezded vigasztalni, hisz az élet szép, máris bebizonyítja, hogy nincs igazad, nézz csak a tükörbe, és meglátod.
Hogy bízzak meg benned ezek után?
A hűtlenséggel kapcsolatban olvastam egyszer, hogy a legnagyobb baj nem az, hogy a szerelmünk valaki mást ölelt. Hanem az, hogy ezek után nem tudunk hinni neki.
Az elveszett bizalom nagyon nehezen pótolható, a hazugság nem radírozható ki. Ha hazug emberrel vagy, biztos lehetsz benne, hogy nem a te érdekeidet tartja szem előtt. Harcolj hát az őszinteségeddel. Mondd el neki, hogy ez mennyire fájdalmas és visszavonhatatlan, amit tett. Ne te akard megoldani ezt a faramuci helyzetet. Neki kell harcolni érted, és visszanyerni a bizalmadat.
Hogy lehet lerázni, akinek nincs helye közöttünk?
Sokféle idegesítő, bántó ember van, itt csak néhány típust soroltunk fel. A modern pszichológia szerint általában az idegesít minket, aki hasonlít ránk. Egy öntudatlan vonásunkat tárja elénk akaratlanul, minket pedig megüt a guta, csak nem tudjuk, miért.
De akár így van, akár nem, az idegesítő embert nem kötelező beengednünk az életünkbe. Attól, hogy nem akarjuk megbántani, még elviselnünk sem kell, hiszen egy ilyen stresszes helyzet meg is betegíthet.
Az immunológusok szerint ráadásul a negatív kisugárzású emberek elszívhatják az energiánkat, ők az úgynevezett energiavámpírok. Ha ez történik, rámegy a szervezetünk egészsége is, csökken az ellenálló képességünk, a szellemi fáradtság hamarosan testi fáradtságba megy át, és egy idő után az immunrendszer leépülésével valódi betegséggé is kinőheti magát, melynek leggyakoribb tünetei a torokfájás, a gyomorgörcs, az állandósuló fejfájás és a rossz vérkeringés.
A stressz által okozott egyik leggyakoribb betegség, a gyomorfekély például tipikusan az elfojtott düh, mérgelődés hozománya. Ne tűrjük hát mindenáron mások rossz természetét. Legyünk udvariasak, de kerüljük el.
Ne stresszelj, barátkozz!
Tudományosan is megállapították, hogy az empátia és a stressz összefüggenek egymással, ez azonban nem csak az emberek között figyelhető meg. A Current Biology cikke szerint kanadai tudósok egereken végeztek kísérleteket, és az eredményekből hasonló következtetésre jutottak – írja a Focus Online. – Ugyanis ezek a kis állatok olyan szintre képesek eljutni a stressz és egymás idegesítése terén, hogy valós, erős fizikai fájdalmat okoznak egymásnak.
Az emberek között ez természetesen nem így működik, mint ahogy képesek vagyunk különbséget tenni embertársaink között, és tekintettel vagyunk barátainkra, ismerőseinkre. Azonban ha egy kis dózist kaptak a stresszgátló metirapon hormonból, az egerek is barátságosabban kezdtek viselkedni fajtársaikkal hasonló stresszhelyzetben.
Ebből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy a beleélő-beleérző képesség és a stressz összefügg, méghozzá fordított arányban, vagyis a stressz csökkentésével növelhető az empátia.
A folyamat ellentétes előjellel is működik, azaz amikor a megnövekedett empátia csökkenti a stresszt. Erre olyan kísérletet végeztek, amelyben egy diák jéghideg vízbe merítette a kezét, és ez fájdalmat okozott neki, de mindezt sokkal könnyebben viselte, amikor egy barátjával ült szemben.
Még nincs hozzászólás