Utazni hendikeppel
Egy utazás megszervezése nem kevés időbe kerül. Ha elég igényesek vagyunk, akár napokig böngészhetjük a szállodák ajánlatait, válogathatunk, hogy milyen a kilátás, a reggeli, közös-e a fürdőszoba. Bele sem gondolunk, milyen széles lehet a szállodaszoba ajtaja, van-e lift a múzeumban, és tartanak-e Braille-írásos étlapot a kiválasztott étteremben. Pedig fogyatékossággal élő utastársainknak ezek igenis fontos kérdések. Hiszen kerekesszékből ugyanolyan szép a kilátás, és a múzeum siketként is lehet érdekes.
A fogyatékkal élők széles köre Amerikában és Nyugat-Európában nemcsak igényli, de meg is engedheti magának, hogy világot lásson, így arrafelé a paraturizmus fejlett turisztikai ágazat, amelynek piacán megközelítőleg 36 millió utazni vágyó ember keresgél és válogat. Az arizonai Grand Canyon, illetve Texas állam legtöbb nemzeti parkja nemcsak hogy látogatható kerekesszékkel, de külön túrákat is szerveznek ott mozgáskorlátozottak számára.
2006-ban az Európai Bizottság fogyatékosügyi cselekvési tervének részeként indult az ENAT (European Network for Accessible Tourism), az Európai Hálózat az Akadálymentes Turizmusért. Segítségével az elmúlt években jelentősen megváltozott a fogyatékos emberekről való gondolkodásmód, a feléjük irányuló hozzáállás.
Egyre több légitársaság, múzeum, szálloda és étterem fedezi fel az akadálymentes szolgáltatásokban rejlő piaci potenciált. A sérült emberek többsége családdal vagy barátokkal szeret utazni, ugyanakkor a speciális, szervezett csoportos utakra is van kereslet.
Szálloda annál kevesebb, hiszen azon hotelek többsége, amelyek kerekesszékesek számára is hirdetik magukat, legfeljebb 2-3 ilyen szobával rendelkezik, így csoportokat ők sem tudnak fogadni.
A nagy internetes turisztikai portálok közül egyedül az Expedia.com szállodakereső funkciója segít abban, hogy az alapvető szempontok mellett a fogyatékkal élők is böngészhessenek az ajánlatok között, speciális igényeiknek megfelelően, bár egyelőre csak az Egyesült Államokban él ez a szolgáltatás.
Vannak ritkán alkalmazott, valójában extra költséget nem igénylő apró változtatások, amelyek komoly segítséget jelenthetnek. Például a liftgombok függőleges helyett vízszintes elhelyezése és az emeletek számának közlése, vagy azé, hogy kilépés után jobbra vagy balra növekszenek a szobaszámok, nemcsak gesztusértékű, hanem valós támogatást jelentenek mozgássérült és vak társainknak.
Jelentős probléma, hogy a szolgáltatók nem ismerik a fogyatékossághoz és az akadálymentességhez kötődő fogalmakat. Ennek következtében megtévesztően titulálják magukat akadálymentesítettnek, és csak a helyszínen derül ki a probléma.
Például egy tömegközlekedési eszköz akadálymentessége nemcsak az adott jármű, hanem a környezet akadálymentességét is magában foglalja, tehát az adott állomás, pályaudvar, repülőtér szolgáltatásainak, létesítményeinek elérhetőségét, az ott található poggyászmegőrző, pénztár, étterem, büfé, mellékhelyiség megközelíthetőségét, és hogy önállóan lehessen használni őket.
A repülőterek készültek fel erre leginkább. Néhány légitársaság külön szolgáltatásokkal is könnyít a látássérült és mozgáskorlátozott utasok nehézségein. Torontó nemzetközi repterén például egy egész osztály (Special Needs Services Department) dolgozik a sérült emberek színvonalas és zavartalan kiszolgálásán.
Hazánkban fejlett az egészségturizmus. A fogyatékkal élő emberek sokkal nagyobb számban lehetnének vendégei szállóinknak, gyógyvizeinknek, ha a szakma célzottan fejlesztené a turisztikai szolgáltatóknak a hendikeppel élők fogadására vonatkozó ismereteit.
A paraturizmus egyes számítások szerint harminc százalékkal növelné Magyarország turisztikai bevételeit. Azért vannak itthon is biztató kísérletek, mint a 2009-ben a Tourinform-Kaposvár iroda által „Tapintható város” címmel készített, vakok és gyengénlátók számára dombornyomott Kaposvár-térkép, vagy a Braille-írásos brosúra – igaz, az utóbbit már csak kölcsönbe adják oda, mert az előállítása drága, ezért a séta végén visszakérik az utazóktól...
Még nincs hozzászólás