'Uram, a késemért jöttem!'

2014. április 18. | Írta: Koltai Judit

„– Jöjjön csak! Akar egy koronát keresni? 
– Már hogyne akarnék, 'cságos uram! 
– Akkor hát csak keresse. Ott van az asztal alatt, és ha megtalálta – adja vissza."

– írja le a kedves történetet Karinthy Frigyes Humoreszkek című összeállításában. Guthi Soma, a mindig jókedvű humorista – szolid pikétezés közben – ejtett le egy koronát. A kis ezüstpénz odagurult az asztal alá, és Guthius így kérte meg az Otthon-kör egyik pincérét annak megkeresésére.

A századfordulón élt zsakettes, szikár termetű ügyvéd, Guthi Soma zárkózott egyénisége, mogorva vonásai mögött egy igazi bohém bújt meg: turfra járt, kártyázott, és rendszeres vendége volt a kávéházaknak. Szűkös anyagi helyzete kényszerítette rá, hogy ügyvédi munkája mellett törvényszéki tudósítói állást is vállaljon. Guthius néven írta szellemes törvényszéki karcolatait, melyek a Pesti Naplóban jelentek meg, Fekete Könyv címmel. A szakirodalom neki tulajdonítja az első magyar detektívfigura megteremtését. Az  Egy könnyelmű leány története című regényében szereplő Tuzár Mihály lépésről lépésre haladva, világos következtetéseivel jut el a gyilkosig. A humoros törvényszéki karcolatok és bűnügyi novellák mellett vígjátékokat és bohózatokat is írt – ilyenek például a  Doktor Szeleburdi, a Házasodjunk!, A cilinder és a Jupiter és társai című művei. A könnyelmű bohémot tartós kórházi kezelése közben érte a halál: tüdőgyulladást kapott. Leánya, Devecseriné Guthi Erzsébet író, műfordító volt, a Homérosz-fordító Devecseri Gábor felesége.

„Keresik arra, keresik erre!                                        

Hiába minden, nincsen semerre. 

Tán a föld nyílt meg, hogy őt elnyelje.

Átkozott Vörös Pimpernelje! ”
(Angolból fordította: Gineverné Győri Ilona.)

Az ernyedt tartású, vontatottan beszélő, üres viccekkel élcelődő piperkőc angol lord – aki francia arisztokratákat csempész furfangos módon Angliába a francia forradalom 1790-es éveiben –, Sir Percy Blakeney megálmodója egy magyar származású írónő volt. Orczy Emma bárónő 15 évesen költözött szüleivel Brüsszelbe, majd 1947-ben bekövetkezett haláláig Londonban élt. Zenét és festészetet tanult. Huszonkilenc évesen feleségül ment egy angol lelkész fiához, Montague Barstow-hoz, aki tehetséges könyvillusztrátor volt. A pár nehéz anyagi körülmények között élt, így Emma megpróbálkozott az írással. Kezdetben sikertelenül, ám első népszerű műve, a The Old Man in the Corner (Az öregember a sarokban, 1900–1909) című detektív-sorozat már közönségsikert aratott. Főhőse, Bill Owen egy éttermi asztal mellől szemezget az információk közül, és oldja meg egymás után a bűnügyeket. Az 1903-ban megjelent Vörös Pimpernel című regényének sem volt visszhangja, de az 1905-ös londoni színpadi változat „robbant”: több mint kétezer előadást ért meg, négy évig játszották folyamatosan. A címben szereplő kis, piros virág – ez volt Sir Percy titkos ligájának a jele – színpadi sikere után a regény is elindult világhódító útjára: tizennégy nyelvre fordították le. Több mint harminc mozi- és tévéfilm is készült belőle, a leghíresebb az 1934-ben forgatott változat lett, Leslie Howarddal a főszerepben.        

„ – Uram! A késemért jöttem!

– Hol hagyta?

– Valami matrózban.

– Milyen kés volt?

– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?

– Kagyló.

– Hány részből?

– Egy darabból készült.

– Akkor nincs baj. Megvan a kés!

– Hol?

– A hátamban.

– Köszönöm...” – Ki ne ismerné fel a Piszkos Fred, a kapitány című P. Howard-klasszikus első sorait? Bár Rejtő Jenő művei nem hagyományos bűnügyi történetek, bővelkednek bűntettekben. Az író a huszas évei elején bejárta egész Európát, de eljutott Észak-Afrikába is. Volt hajómunkás, heringhalász, mosogató. Majd ismét munka nélkül csavarogva, éhesen, legyengülten nem látott más megoldást, mint jelentkezni a Francia Idegenlégióba. Innen – mint írja – egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél darab szappan segítségével rövid idő alatt szabadult. 1927-es hazatérése után rövid ideig lapszerkesztő, később egyre ismertebb színpadi kabaré- és operett-szövegíró. Ezek mellett kezdi közölni nagy sikert hozó ponyvaregényeit, a legtöbbet P. Howard néven, mivel a vásárlók előnyben részesítették a magyar szerzőkkel szemben az angol írók műveit. Rejtő rendkívül gyorsan írt – érdekesség, hogy gépíró-feleségeinek estélyiben, kirúzsozva, rezzenéstelen arccal kellett dolgozniuk –, de a sok elfogyasztott kávé és altató kikezdte az idegeit. A már súlyosan beteg írót 1942-ben a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra Oroszországba, ahonnan nem is tért haza.

„Azt mondják, mindjárt meg lehet látni, hogy nő lakik a szobában: apróságok, terítők, virágok, nippek jelennek meg, és a toalett-holmik intim arca sugározza a női test melegét" – állítja Szerb Antal, aki 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténetével országos hírnevet szerzett, és kétszer is Baumgarten-díjat kapott. Az idézett Pendragon- legenda című regénye a bűnügyi regény és a kísértethistória keveréke. A regény roppant művelt, de a mindennapokban ügyefogyott főhőse, Bátky János az író önparódiája. A cselekmény középpontjában Bátkynak a Pendragon-kastélyban átélt kalandjai állnak. Vendéglátója, a várúr lelkes híve  a rózsakeresztesek tanainak, és modern biológiai kísérletekkel akarja eredményeiket megismételni. Eközben az ifjú tudós belekeveredik egy, a hatalmas vagyon megszerzésére irányuló bűnügybe, s egy kísértethistóriába is, miközben megismerkedik  a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával. Szerb Antal  jól ismerte az angol irodalmat, többször járt Angliában, ahol ösztöndíjas is volt, nem csoda, hogy hiteles milliőt teremtett művében, melyet cseh, angol, német, spanyol és francia nyelvre is lefordítottak. Az írót a második világháborúban munkaszolgálatosként gyilkolták meg Balfon. A Pendragon-legendát 1974-ben Révész György rendezésében filmre is vitték, Latinovits Zoltán és Darvas Iván főszereplésével.

Címkék: irodalom, krimi