Új szenzáció: a bottal vakarózás!
Bejárta a világot a szenzáció, hogy egy vízimadár, amelyről mi, emberek azt gondoljuk, hogy rém buta, nem is olyan buta, mert tud bottal vakarózni.
Amikor erről értesültem, kicsit irigy lettem, mert én is tudok bottal vakarózni, sőt, bottal lyukat fúrni, fejbe kólintani, homokba rajzolni, tüzet rakni, pulóvert kötni (ezt két bottal), kontyot feltűzni, dobolni és rizst enni is, mégsem járta be a világhálót, hogy milyen okos vagyok.
Ez is jó lesz valamire!
Aztán kiderült, hogy ez azért mégiscsak szenzáció, mert egy madáragy – tekintve a kevéske köbcentis méretét – nem szokta tudni kitalálni, hogy a cselekedetei megkönnyítésére eszközt használhat, szóval a lundák közt ez olyan, mint amikor mi, emberek, rakétás űrhajóra pattanunk, hogy feljussunk a Holdra. Erre sem lenne minden ember képes (én sem), ezért ez is legalább akkora szenzáció, mint a bottal vakarózás.
Csak leszaladt halért
És ha már a hír kapcsán előbukkant ez a lunda, meg is szemlélhettem, és megállapítottam, hogy ezek szerint nem csak plüss formában létezik, hanem a valóságban is, és majdnem olyan cuki, mint műszőrből. Kicsit olyan, mintha Picasso tervezte volna, bár vannak azért hiányosságai, repülni például úgy szokott, mintha valaki fenékbe billentette volna, amitől rövid szárnyacskáit és nagy talpait kimeresztve száguld adott irányba, majd zutty, földre puffan.
Úszni viszont művészien tud, mintha nem is úszna, hanem repülne a víz felett (már ha szépen tudna repülni), és van, hogy le is bukik, és percekre eltűnik, de ilyenkor nem az van, hogy elhalálozott, hanem hogy leszaladt halért. Úgy kerül a felszínre, hogy vagy egy tucat szardínia van a csőrében szépen sorba rendezve, mégpedig élő formában, és nem konzervdobozban.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 8. számának 68. oldalán!)
Még nincs hozzászólás