A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Ugye szépet rajzoltam?

Szépet rajzoltam? Kérdezi Niki. Anyja ölébe kéri magát. Apja ilyenkor megáll a hátuk mögött, és azt kérdezi, az ott a mi kutyánk? Igen, válaszolja az ötéves kicsi lány, és a kerítés, meg anyu bottal. Tényleg, ez én vagyok! Hajtja félre fejét Erzsike. Hasonlít, bólint. No és mi volt az óvodában?

Fotó: Shutterstock.com

Ilyenkor már este van. Erzsike maga mellé ülteti a kislányát. Álomba meséli őt és magát. Niki mindig ugyanazt a mesét akarja hallani. Azt meséld, kéri, amikor apu meg te találkoztatok a könyvtárban, és első látásra megszerettétek egymást.

Erzsike reggel fél ötkor magától ébred. Halkan készül, nehogy az övéit felkeltse. Csendesen nyitja a kerti kaput. Jobbra lép ki. Botjával megtalálja a villanyoszlopot, utána a garázsbejárót. Innen tizenhárom lépés az úttest. Fülel.

Ha nem jön autó, átmegy. A túlsó oldalon botja beleakad a második villanyoszlopba, kettőt lép, balra megtalálja a telefonfülkét.

Innen a kerítések mentén futtatja a botot. Amikor vége, jobbra fordul. Az utca elvezeti őt a forgalmas főútvonalra. Teherautók járnak itt, meg kamionok. Erzsike azt mondja, ez neki a mindennapos szerencsejáték.

Fél, de valahogy át kell mennie. Ezért botját magasba tartja, és elindul. A túloldalon már jól tapintható a betonból készült kerítés. Siet. Két kevésbé forgalmas kereszteződés után botja megzörrenti a fodrászkellékbolt rácsos ajtaját.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2019. évfolyama 9. számának 54. oldalán!)

Címkék: vakság, fehér bot, vakként közlekedni

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!