Túl jó a gyerekem. Vagy szorong?
A szorongó gyermek csendes, alkalmazkodó, szófogadó. Igaz, kicsit bátortalan, nem is nagyon beszélget, és barátai is csak ritkán vannak. Az iskolai közösségből nem jön felőle hír, hisz olyan jó.
A pedagógusoknak sem tűnik fel azonnal, hogy ezekkel a gyerekekkel bármi probléma lenne. Otthon is szófogadók, szeretnivalók, csak éppen rémeket álmodnak, ágyba vizelnek, vagy még tízévesen is szopják az ujjukat.
Ugyan, bárki álmodhat rosszakat!
A gyerek panaszai nem okoznak azonnal rossz érzést a szülőben, hiszen sem a szörnyek az ágy alatt, sem a rémséges álmok nem hiányoztak az ő gyerekkorukból sem. Mindenki szorong valamilyen szinten, ez az életünk része, motivál minket, jó teljesítményre sarkall, alaposabbá tesz, segíti a megküzdést. Ám a túlzott szorongás már veszélyes.
Mik a túlzott szorongás jelei?
A pszichológia életkori sajátosságokként tartja számon, mikor mitől félünk. A félelmek egy része mindenkinél hasonlóan jelenik meg: például a szeparációs szorongás nyolc hónapos csecsemőknél, majd később a bölcsődei/óvodai beszoktatásnál; vagy a haláltól, elmúlástól való félelem 7-8 éves korban, teljesítményszorongás az iskolai évek alatt.
Akkor érdemes túlzott mértékű szorongásra gyanakodni, ha gyermekünk viselkedése jelentősen megváltozik korábbi magatartásához, önmagához képes. Ha eddig jókedvű, nevetgélős, csacsogó gyerek volt, most viszont elzárkózik, elbújik, és semmihez sincs kedve, akkor baj van. Ha gyakran fáj a hasa, a feje, ha nem akar iskolába menni, ha gyakran van hányingere, akkor a túlzott mértékű szorongás lehet az ok.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 7. számának 49. oldalán!)
Még nincs hozzászólás