Traumák utáni pszichés zavarok

2016. január 11. | Írta: Hajdú Éva

A traumatikus események átélése általában meghaladja az ember mindennapi alkalmazkodóképességét. Bárki, még a legerősebb személyiségűek is könnyen összeroppanhatnak, akár hónapokkal a szörnyű esemény után is.

A tragikus események könnyen váltanak ki szélsőséges viselkedést, ami ilyenkor normális, természetes, ösztönös emberi reakció a túlélés érdekében (ilyen például a sírás, az ingerlékenység, a düh, az ürességérzés, a „bénultság” stb.). Az esemény bekövetkezése után a személy gyakran a tagadás, a felejtés, a meg nem történtté tevés védőhálója mögé menekül. Szinte a tudatából is kirekeszti az átélteket, ezzel is csökkentve a fájdalmát, a fellépő bűntudatát, a tehetetlenség érzését.

A hallgatással, az eltitkolással az események története nem szóbeli elbeszélésként, hanem tünetként kerül a felszínre. Gátat vet az élmények beépülésének, feldolgozásának, ami a gyógyulás alapfeltétele. A traumák megélése során a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság, a félelem következtében keletkező lelkiállapot tünetei három főbb csoportba sorolhatók:

1. Egyfajta „készenléti állapotban”, várakozási feszültségben érzi magát a személy, mintha körülötte mindenütt veszély leselkedne: nyugtalan, nem találja a helyét (mindez az idegrendszer hatására megnövekvő adrenalinszinttel magyarázható):

- érzelmi, gondolkodási nehézségek jelenhetnek meg, például feszültség, szorongás, félelmek, düh, figyelem- és koncentrációs zavarok, ingerültség, idegesség, az emlékezet zavara, bizonytalanság, teljesítményzavar, elégedetlenség;

- az ember a váratlan ingerekre szélsőségesen megriadva, ingerlékenyen válaszolhat;

- alvászavar léphet fel (nehezebb elalvás, túlérzékenység a különböző zajokra, gyakori felriadás);

- testi tünetek tapasztalhatók – szapora szívdobogás, gyomorgörcs, izomremegés, izzadás, gyengeség.

2. Emlékbetörések jelentkeznek:

- a veszély elmúltával a kárt szenvedett újraéli az eseményt, mintha ismét megtörténne, és az időről időre spontán módon betör a tudatba (éber állapotban emlékbevillanásként, alváskor rémálom formájában jelentkezhet);

- apró, jelentéktelen emlékeztető jelek is előhívhatják az eseményeket teljes részletességgel, az érzelmi töltetükkel együtt.

3. Beszűkülés (tompultság) tapasztalható:

- a személy az érzéseit eltávolítva, azokat magáról leválasztva védekezik, hogy meggátolja a feltörekvő élmények fájdalmát és a félelem újraélését;

- szabadidős tevékenységek és általában a dolgok iránti érdeklődése csökkenhet;

- az időérzékelése is megváltozhat;

- csökkenhet az emberekkel szembeni tűrőképessége, ezáltal szociális kapcsolatai beszűkülhetnek, így fokozatosan eltávolodik a világtól, környezetétől, visszavonul.

Az átélt események bajtársakkal vagy szakemberekkel történő „kibeszélése” azért feltétlenül szükséges, hogy az átélő feltárja és újraélje a traumatikus emlékeket, valamint a hozzájuk tartozó érzéseket: a félelmet, a dühöt, a fájdalmat, a bűntudatot stb. A kibeszélés csökkenti a feszültséget, a szorongást, így segítve az élmények feldolgozását.

Amennyiben erre nem kerül sor, a tünetek állandósulhatnak, számos szövődményt okozva: depressziót, szenvedélybetegségeket, szervi (pszichoszomatikus) megbetegedéseket. Ha felismerjük őket, mielőbb szakszerű pszichológiai segítséget kell keresni, hogy megakadályozzuk a zavarok elmélyülését vagy krónikussá válását. (forrás: http://fovaros.katasztrofavedelem.hu)

Címkék: baleset, trauma, trauma feldolgozása, tragikus események, pszichés, poszt traumás stressz