Tóth Ildikó - A színház képes kissé feloldani a magány, a szorongás érzetét
Finomra hangolt, érzelmi árnyalatokat hordozó, mélyen kidolgozott és átélt alakításaival ritka jelenség a hazai színházi világban. Az extremitások, túlzó megnyilvánulások korában is megőrizte a szerénység, az alázat erényét. Hivatására nézve szerepkészítő kisiparosnak tartja magát. Ottléte egy társulatban garancia a minőségre. Tóth Ildikó színészi pályáját nem kísérik hangzatos hullámhegyek és -völgyek. Erről és sok minden másról is beszélgettünk egy napsugaras tavaszba forduló délutánon.
– Az Angyalok Amerikában című előadásban a Radnótin egyszerre négy karaktert is hozol, a százéves rabbit, az orvost, a fia nemi identitászavara miatt aggódó anyát és Ethel Rosenberg ’szellemét’. Színészileg milyen izgalmakat rejt egy ilyen sokrétű feladat?
– A változatosság gyönyörködtet. A nehézség abból adódik, hogy nagyjából egy jeleneted van arra, hogy egy kis szerepívet végigvigyél. Nagyon pontosan és jól kell csinálni, mert nincs alkalom a javításra. Amúgy rendkívül izgalmas nőként férfiszerepet alakítani.
Az idős rabbi annak idején ugyanúgy átkelt azon a bizonyos hajón, mint akit eltemet. A gyökereit Európában hagyta, Amerikában próbált újra gyökereket ereszteni kultúrájuk, vallásuk ortodox módon való megőrzésével és átörökítésével. Szerettem volna, ha a hangban is némi változás történik, nem a saját hangomon beszélek, így elevenebbé vált a rabbi figurája. Orvosként pedig a mély regiszteremen szólalok meg.
– A Radnótiban kezdted annak idején a pályafutásodat, az akkori színház XX. századi hazai és nemzetközi klasszikusokra szakosodott. A mai erőteljesen a jelenre reflektál. Ez is szempont volt, hogy újra oda szerződj?
– A második évadomat töltöm a Radnótiban a visszatérésem óta. Az igazi gyújtózsinór az volt, hogy nagyon elfáradtam a rengeteg utazásba Székesfehérvár és Budapest között. Amikor évi három vagy négy bemutatóm volt, az időm nagy részét az autóban töltöttem. A pandémia után azt éreztem, hogy a színház elkezdett erodálódni, talán a vezetés is megfáradt. Sok belső probléma adódott, amiben nem igazán történtek változások. Szerepekkel kapcsolatban nem lehetett panaszom, odafigyeltek rám.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 6. számának 18. oldalán!)
Még nincs hozzászólás