Tóth Bori gyűrűje
Tóth Bori annyira jól néz ki, amikor eltolja a Bajza utcai showroom tölgyfaajtaját, hogy egy másodpercig azt hiszem, előreküldte a saját modelljét, megmutatni: ilyen egy világvárosi harmincas, aki tudja, mit akar az élettől.
A divattervező elvarratlan szélű buklékabátkáját kristálybross fegyelmezi a zsabó alatt, fekete nadrágja lovaglócsizmába húzva, csuklóján óarany szín bőrkarkötő, és a gyűrűjéről le sem tudom venni a szemem.
Azért is pazarolok az ékszerre sorokat, mert, mint kiderül, fontos darabja az életének, az édesanyjától kapta.
A random módon elrendezett, különböző nagyságú féldrágakövek egy fehér gyöngy köré csoportosulnak: a kompozíció egyszerre nagy és feltűnő, elegáns és különleges. Mint maga a divattervező, aki mindeközben pontosan tudja, mit akar. Ruhában, márkaépítésben – hiszen most már nem a saját neve fémjelzi a kollekcióját: két jól csengő, a nemzetközi divatvilágban értelmezhető szó lett az új Tóth Bori-brand.
Az új márka jól érzékelhetően mutatja az alkotó vonzódását a kelet-ázsiai szín- és lelkivilághoz, valamint a kortárs európai racionalitáshoz. A gyönyörű arany, a hajlékony motívumok, a lendületes és sallangmentes szabásvonal felkeltik az ember birtoklásvágyát. Mellesleg azok, akik nagyon egyedi holmikra vágynak, itt a paradicsomban találják magukat, hiszen az anyagokat is Tóth Bori tervezi, ezt tanulta ugyanis eredetileg az Iparművészeti Egyetemen.
Hívták, menjen át ruhatervezőnek, de nem vállalta, részben, mert az anyagok izgatták, részben, mert túl elit szakmának tartotta a ruhatervezést. Az is volt, persze, tűnődik, és hozzáteszi: szereti megfogni és csinálni a dolgokat. Most éppen ékszert tervez, mutatja a régi brossból modern lánccal kombinált, vad, figyelemkeltő darabot; elképesztően pörgő szalonjáról beszél, amely az egyik plázában kínálja a márka kisszériás darabjait, és megemlíti a saját, keleti nyitását, mert a Moszkvára kitalált modellek beváltották a hozzájuk fűzött várakozást.
A fontos tények mellett hosszan mesél egy otthoni szuper kedvenc tárgyáról, a porcelán nyestről vagy macskáról, amely túlélte a két óvodáskorú fiúgyermek száguldozásait, és ami, a változatosság kedvéért, szintén az édesanyjától származik: a keramikusművész mama kapta valakitől, de Borinál talált megbecsülésre.
És akkor még a hetvenes évek üveghal-gyűjteményéről nem szóltunk – vagy hatvan darab vár kicsomagolásra a padláson, Erdőkertesen, de igazi szerepet talán majd a belsőépítészetben kapnak, hiszen Tóth Bori világa szélesebb perspektívát ígér a ruhakollekcióknál, az enteriőrök is érdeklik, az exkluzív szalon, amelynek kirakata sincs, csak a márkafelirat; időre mész, és műalkotást veszel...
No, ez az, amit még meg kell csinálni. Itthon, és talán még egy-két helyen a világban. Inspiráció és kitartás van hozzá, a tőke meg megtalálja az érdemes célt. Tíz éve csinálja üzlettársával, félúton van.
Még nincs hozzászólás