Tökéletes újrakezdésben vagyok
Valami más - énekli Polyák Lilla a saját dalát. És tényleg. A kereskedelmi rádiók egyik legtöbbet játszott magyar slágere talán soha ennyire volt még ilyen igaz rá, mint most. Polyák Lilla ugyanis már valaki más. Az újrakezdésben lévő musicalszínész, énekesnő nem retten meg a kerek számoktól, pedig a feje hamarosan estéről estére hullani fog.
RIDIKÜL MAGAZIN Jól néz ki! Jól is érzi magát?
POLYÁK LILLA Igen! Minden nap egyre jobban érzem magam.
RM Közelít egy szám az életében, amitől sok nő megrémül. Tényleg rémisztő?
PL Szerintem minden nő számára mumus a negyven, akár bevallja, akár nem. Én azzal szeretném megajándékozni magam a születésnapomon, hogy eddigi életem talán legjobb formáját hozom.
Rémület helyett inkább testben és lélekben megújulva várom a negyedik X-et, és újrakezdésként élem meg. Fittebbnek és pörgősebbnek érzem magam, mint tíz évvel ezelőtt. Többet tudok már az életről, ezáltal többet is tudok adni. Na, meg többet is szeretnék kapni.
RM Menjük vissza korábbra egy kicsit! Prózai osztályban végzett a Színművészeti Főiskolán, ma mégis az egyik legismertebb zenés-színész. Máté Gábor sosem mondta, hogy irány a Katona?
PL Nem mondta, és szerintem én nem is vagyok kizárólag prózát játszó színházba való. Pedig nagyon szeretem, és bennem a vágy, ami idővel talán beteljesül, hogy játszhassak prózai szerepeket. Az elmúlt húsz évben, amit a pályán töltöttem, úgy elhalmoztak zenés ajánlatokkal, hogy nem jutott másra lehetőség, és nem is kerestem. De ami késik, nem múlik.
RM Nem volt tudatos döntés a musical? Az, hogy zenés-színész legyen?
PL Nem igazán. Hiszem, hogy azok a skatulyák, amik itthon uralják a szakmát, nem léteznek. Amerikában Jennifer Lopez vagy Cher nyugodtan forgathat filmet, vagy szerepelhet musicalben, miközben a poppiacon már maradandót alkotott.
Az előadó-művészet széles spektrumú szakma, aminek én magam is minél több részét szeretném kiaknázni. Az egész pályámat meghatározta, hogy olyan mesterektől tanulhattam, mint Horvai István, Máté Gábor vagy Gálffi László. Óriási színházcsinálók oktattak minket, amire nekem nagy szükségem volt, mert semmit sem tudtam erről a világról, és a legtöbb dologra csak a harmadik tanévben jöttem rá.
Nem akartam musicalszínésznő lenni, de szerintem a tanáraim pontosan tudták, mikor a kezük alá kerültem, hogy engem a zenés műfajnak nevelnek. Soha nem szembesítettek azzal, hogy nem leszek „prózás”, egyszerűen hagyták, hogy csináljam a dolgom, és a saját tempómban fejlődjek.
Az élet pedig a zenés színházak mellé sodort, ami az ének- és zenei tudásommal egyértelmű volt. Gyorsan megtalált a műfaj, és ezáltal a próza már nem keresett annyira. Itthon nagyon nehéz ezt is, azt is csinálni.
RM Milyen irányba megy a zenés színházi ipar ma itthon?
PL Ez a műfaj él, és élni is fog, mert igény van rá. Szórakozásra és kikapcsolódásra vágyunk, nem véletlenül vannak tele a zenés színházak. Persze, mindezt küldetéstudattal, nevelési célzattal is lehet csinálni.
Egy musicallel nagyon komoly dolgokat lehet feldolgozni és megmutatni. Olyan témákat, sorsokat, történeteket megzenésíteni, amikről az Abigél, a Marie Antoinette vagy az Anna Karenina-musical szól, fontos feladat. Ha emiatt akár csak egyetlen néző az előadás után kezébe veszi Szabó Magda könyvét, amit esetleg korábban nem tett meg, akkor már nyertünk.
Én úgy gondolom, a zenés színház nagyon sokat tehet és tesz is azért, hogy a közművelődést segítse. Rohanunk, problémákkal küzdünk, és sokszor borzasztó dolgokhoz asszisztálunk, ha körülnézünk a világban. A zene ereje felbecsülhetetlen ilyenkor.
RM Látja a sorsszerűséget a feladataiban?
PL Minden szerepemben látok olyan pontokat, amik akkor, mikor kellett, nagyon eltaláltak. Terápiásan hatottak, és fontos volt, hogy az adott időszakban, az adott karakteren keresztül fogalmazzak meg gondolatokat a színpadon. Nagyon remélem, hogy most nem az vár, hogy lehull a fejem.
RM Merthogy Marie Antoinette-ként áll színpadra márciustól az Operettszínházban. Fizikailag és lelkileg is készül a szerepeire? Készen áll rá, hogy a meg nem értett uralkodófeleség bőrébe bújjon?
PL A Manderley ház asszonya Miss Denverse-eként sem gondoltam azt, hogy én vagyok a született gonosz. Mindenkiben van jó és rossz, felnagyítani pedig azt kell, ami abból a szerepből benned is megtalálható. Ez a színészet egyik lényege. Nagyító alá helyezhetjük a saját tulajdonságainkat egy szerepért.
Marie Antoinette és köztem kevés átfedést érzek. Felszínesebbnek gondolom őt magamnál, de az élete sorsszerűen alakult, amiben én is hiszek. Ráadásul igazi anyatigrisként élt, úgyhogy akad azért párhuzam köztünk. De ő divatdiktátor is volt, akkori stílusikon.
Én kevésbé követem a divatot, inkább úgy öltözöm, ahogy az nekem jó, de amikor például levágattam a hajam, és kifele kezdtem szárítani, sokan követtek. Marie és én majd megtaláljuk azokat a közös pontokat, amikből összegyúrjuk egymást.
RM Amikor kiderült a szereposztás, alig várta, hogy megossza a közösségi oldalán. Más jelentőséggel bír egy címszerep? Vagy a darab?
PL A magunkfajtáról elmondható, hogy ha kap egy főszerepet, akkor nagyon örül. De itt azért az is benne van a dologban, hogy nekem a kosztümös szerepek és a nagyformátumú nők roppant fontosak.
Lévay Szilveszter eddigi összes, Magyarországon bemutatott darabjában játszottam. Ő rendre az ilyen nőket formálja és írja meg, és előszeretettel ad nekik főszerepet a darabjaiban. Ma, amikor nem arról szól az élet, hogy rokokó parókában és nagy ruhákban járunk, s a világunk a praktikumról szól, külön ajándék, ha felöltözhetek és megjelenhetek úgy, ahogy egyébként hétköznap nem.
RM Nem az a tipikusan „cuki csaj”. A humora is csípős. Ön milyennek látja magát? És ehhez képest a rendezők miben gondolkoznak önnel kapcsolatban?
PL Sokféle vagyok, ráadásul akadnak korszakok az életemben, amikor másképp működöm. Ha elvontabb megközelítésből nézzük, akkor ott is kezdhetjük, hogy halak vagyok ikrek aszcendenssel, tehát eleve „négyen vagyok”.
Néha ijesztően különbözően reagálok dolgokra, és magamat is le kell ültetnem, hogy megkérdezzem: most akkor mi van? Szenvedélyes vagyok, mélyen érző, és a végletekig tudok szeretni. Na, de ettől a haragom is ilyen! Dolgozom azon, hogy ne gyűlöljek úgy, ahogyan szeretek, de az érzelmeim szélsőségesek.
A humoromat a rendezők kevésbé használják például, de ez is sokat változott mostanában. Szerencsém van, hogy a különbözőségeimnek köszönhetően csaponghatok a szerepek között, és mindegyikben magamra tudok találni.
RM Mennyi a tudatos, és mennyi az érzelmi döntés az életében?
PL Ez nagyon nehéz. Egyfelől tudatos lény vagyok, néha mégis szeretem sodortatni magam az élettel. Engedem, hogy irányt mutasson nekem. Talán éppen attól vagyok tudatos, hogy sokszor hagyom a dolgokat? Rajta tartom a kezem a sodráson, de azért érezni kell az áramlatokat, és nem szembeúszni velük.
Szakmailag és magánemberként is nagyon fontos számomra mindebben az őszinteség. A gyerekeimnek is ezt tanítom, és én magam is egyre bátrabb vagyok benne. Nemet is könnyebben mondok már, de ezt is meg kellett tanulnom.
RM Hogyan lehet őszintének lenni egy olyan világban, mint a színház, ahol egy kicsit minden kirakat? Mindig azt halljuk, hogy mindenki szeret mindent, mindenki jóban van mindenkivel...
PL Például úgy, hogy nem fröcsögünk, hanem a jót emeljük ki. Lehet azt mondani, hogy ez nem az én világom, vagy szerintem ez nem sikerült, de közben becsülöm a munkát, ami mögötte van.
Nem vagyok az a színész, aki szembemosolyog, amikor azt gondolja, hogy nem volt jó egy darab vagy alakítás valaki részéről. Szerintem az őszinteség ott kezdődik, hogy magunkkal azok vagyunk. Az már egy komoly lépcsőfok, ha reggel én és a tükörképem tudjuk a frankót, és rendben vagyunk egymással.
RM Ön a helyén van?
PL Tökéletes újrakezdésben vagyok. Ijesztő, és furcsa módon érzem, hogy ennyire talán még sosem voltam a helyemen. Ez nagyon izgalmas. Mostantól az a célom, hogy így is maradjon, és innen fejlődjek tovább.
RM Szakmailag mire vágyik még?
PL Az elmúlt években volt egy kis nihil, ami miatt nem vágytam annyira az új kihívásokat, nem dolgoztam új dalokon sem, inkább a háttérbe vonultam. Most vagyok túl a „rendrakáson”. Ezzel olyan frissesség és lendület került az életembe, amitől a szakmai feladatoknak is jobban tudok örülni, és nagyon várom a kihívásokat. Több tervem is van.
RM Szerepel köztük a popkarrier folytatása is?
PL Egy új dal már nagyon érik. Nem kifejezetten a kerek évfordulóm miatt, de egy nagykoncertet is szeretnék. Ha már ilyen ajándékot kaptam a sorstól, hogy a színház mellett popdalokat is készíthetek, akkor közben nem arra szeretnék gondolni, hogy énekesnőként egy arénát kell megtöltenem, vagy hogy úgy kell tennem, mintha húszéves lennék.
Ám ha számomra vállalható és hiteles dalokat könnyűzenei stílusban úgy el tudok énekelni, hogy az nekem és másoknak is jó, és még a rádiók is beemelik a műsorukba, az egy remek kombináció, amitől mindenki boldog. A popzene a csomagom része.
RM Őrült logisztika lehet mindezek mellett a két gyerek kordában tartása...
PL Bár a logisztika ugyanannyi, mint volt, a fiúk egyre nagyobbak, és így az én dolgom is egyre könnyebb velük. A reggeleket nagyon megbecsüljük, az az igazán hasznos együtt töltött időnk, amitől jól is indul minden nap.
Nagyon kötődöm hozzájuk, és fiús anyaként is mély, szeretetteljes a viszonyunk. Még mindig altatok úgy, hogy közéjük fekszem az ágyba, és mesét olvasva alszunk el. Ha nekem éppen próbaidőszakom van, vagy sok az esti előadás, és kevesebb idő jut egymásra, akkor is össze vagyunk kapcsolódva. Nélkülük saját magam „rendbetételét” sem tudtam volna végigcsinálni.
Még nincs hozzászólás