Titkokkal övezett városok
Sokan járnak Olaszországba napozni meg a tengerben fürdőzni, este pedig spagettit enni és cipőt vásárolni. De ha kiruccanunk Észak-Olaszországba, a Friuli-Venezia Giulia autonóm régióba, érdemes egy kicsit a városkákba is bekukkantani. Hiszen a nagy hun előd, Attila sem tett másképpen. Az itáliai polgárok pedig igyekeztek eldugni előle az aranykincseket. Talán épp a kerekes kutakba.
Aquileia városának története a távoli időkbe nyúlik vissza: még a legendás hun király, Attila is kinézte magának uralkodása idején. Igaz, nem gyönyörködni indult a városkába, hanem azzal a céllal, hogy földig rombolja.
A kutak joga
Amikor Attila célját megvalósította, a hadseregnek parancsot adott, hogy építsenek egy hegyet. Erről a helyről szerette volna szemlélni a lángokban álló Aquileiát. A legenda szerint Attila katonái a sisakjukkal hordták össze azt a magaslatot, amelyen ma egy kis vár áll, a negyven kilométerre lévő Udinében. Onnan jól lehetett látni, hogyan pusztul el a középkorban aztán újjáépülő városka. Csakhogy a visszatérő lakosok szentül hitték, hogy az egykor elmenekült polgárok kincseiket a kutakba dobálták.
Éppen ezért egészen száz évvel ezelőttig az aquileiai ingatlanszerződésekben mindig volt egy, a ’kutak jogaként’ elhíresült kitétel. E szerint a paragrafus szerint akié a kút, azé a benne talált kincs is.
Régi, láncon lógó vödrű kerekes kutakra kell gondolni, melyekből a friss vizet felhúzták. Ám ezt a friss vizet az egykori kereskedelmi központ lakói már nem élvezték, mivel az elpusztított településből Gradóba költöztek, amelynek gazdasága ettől jelentősen megélénkült.
Gyógyító övezet
A Gradóba települt lakosok kitanulták a halászmesterséget, s családjukat az innen befolyt bevételekből tartották fenn. Ez a mai napig így van, a kis Velenceként ismert város lakóinak nagy része halászatból él, s a házak előtt sem autók, inkább halászhajók parkolnak. Grado egyébként Velence 1797-es bukása után osztrák fennhatóság alá került, majd 1873-ban az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, Ferenc József gyógyító övezetté nyilvánította. Ennek köszönhetően beindult a turizmus, ami a mai napig érezteti áldásos hatását.
Erődváros pókhálóból
A harmadik érdekes történelmű kisváros Palmanova, a csillag alakú település. Gyakorlatilag egy erődítmény, amelyet a velenceiek építettek, és 1593-ban készült el. Célja eredetileg az volt, hogy a törököktől és osztrákoktól érkező fenyegetés ellen védelmet nyújtson.
Palmanova csillag alakzatáról egy helyi legenda is kering, miszerint öt mérnököt választottak ki a velenceiek a város megépítésére. Már folytak a munkálatok, amikor egy vihar arra kényszerítette őket, hogy menedéket keressenek. Egy közeli kis kápolna épületébe húzódtak be, amelynek fedelét az erős szél megtépázta, ám a mérnökök egy sértetlen pókhálót találtak a falak között.
A szakemberek jelnek tekintve a hálót úgy döntöttek, Palmanova városának ugyanolyan ‘megtépázhatatlan’ alakúnak kell lennie, mint annak az erős pókhálónak. S valóban: mikor a talján lakosság felkelt az osztrákok ellen, azok csak hosszú, áldozatos ostrom árán tudták visszafoglalni a várost.
Még nincs hozzászólás