Szuperhősök márpedig léteznek
Attól kezdve, ahogy gyermekünk elindul, a képregényekben szereplő szuperhős figurához hasonlóan bármikor és bárhol képes feltűnni az adott tartózkodási helyén belül. Gyakorlatilag több, egybegyúrt fantáziafigurát testesít meg, hiszen képes láthatatlanná válni és teleportálni is.
Csanád gyakran meglep, sőt megdöbbent minket azzal, ahogy hirtelen feltűnik mögöttünk, mellettünk úgy, hogy pár pillanattal azt megelőzően még a szobájában békésen játszott valamivel.
Azt hiszem, a pedagógusokhoz és a hidasgyíkhoz hasonlóan kénytelen leszek magam is egy harmadik hátunk mögé látó szemet kinöveszteni. (A feleségemnek amúgy már van, ugyanis ő óvodapedagógus.)
Addig viszont marad a megdöbbenés és az ijedség, amikor majdnem rálépünk, esetleg fellöknénk Csanádot, aki a birkózásból is jól ismert mögékerüléseket hajt végre azzal a változattal, hogy ő egyből mögöttünk jelenik meg.
Ezenfelül azért jó híreim is vannak. Tovább bővült a gyermek leendő foglalkozásainak repertoárja. Feltehetőleg most a lakberendezői pálya kezdte érdekelni, hiszen ezt gyakorolja intenzíven.
Korábban említettem, hogy a könyvek nagy rajongója, ami nem múlt el, ám ezúttal már nem a földre dobálja, hanem egy kupacba rendezi őket, legtöbbször a nappalink dohányzóasztalára.
Ezt erőszeretettel teszi mások lakásában is, amit karácsonyi családlátogatások alatt is bőszen gyakorolt, teszem hozzá, osztatlan sikerrel.
Azonban, ha ez a művészi vonal mégsem feküdne neki később, akkor az ennél jóval földhözragadtabb logisztikában, szállítmányozásban is lesz keresnivalója. Ugyanis szintén előszeretettel helyez el a könyveken túl más tárgyakat is az eredeti helyükről egy általa kiválasztott pontra.
A kisebb fazekak, műanyag konyhai tárolóedények prioritást élveznek. Most biztos sokan kérdezik, vajon miért adjuk oda neki. Jelentem, nem adjuk, Csanád profi betörőként kifigyelte, hogy hol mit tartunk, és a fiókok kinyitása már nem okoz neki megoldhatatlan feladatot.
Jelenlegi harmadik pályaválasztása az elektromossággal kapcsolatos. Azt még nem igazán látni, hogy villanyszerelő, informatikus, netán erősáramú mérnök rejlik-e benne.
Az biztos, hogy a legapróbb tárgyakat is nagy kedvvel igyekezne a konnektorba helyezni, de szerencsére feltalálták már a gyermekzárat ebből is, mi pedig előrelátó szülőként felszereltük a lakást ilyen eszközökkel.
Azonban nem csak bedugni szeretne dolgokat a fali áramforrásokba, de az abban lévők kihúzása is boldogságot okoz neki. Például míg e sorok megíródtak, nagyjából nyolc-tíz alkalommal akarta a laptopom adapterét kihúzni, de inkább kitépni a konnektorból.
Én persze jeleztem neki, hogy ezt nem szabad, ám ő innentől inkább játéknak, kihívásnak vette a dolgot, így küzdöttünk egy kicsit, miközben én egyre feszültebbé, ő pedig egyre boldogabbá vált.
Végül kissé lesajnáló vigyorral jelezte, hogy akkor pukkadjak meg, ha nem akarok vele játszani, és a könyvespolc felé vette az irányt, hogy egy újabb művészi feladattal küzdjön meg. Én pedig milyen ember is lennék, ha elnyomnék egy bimbódzó tehetséget.
Még nincs hozzászólás