Sophie Marceau, a lefegyverzően természetes szépség
"Sosem gondoltam, hogy szép lennék. Fotogén vagyok, és ez a legfontosabb!" - a most 51 éves Sophie Marceau mindig is így vélekedett önmagáról.
A moziba járók végigkísérhették, ahogyan a Házibuli bájos arcú szerelmes tinijéből, Sophie Marceau-ból szívdöglesztő Bond lány válik. Az 1966-ban Párizsban született színésznő azóta túl van az ötödik X-en, és most ő az európai filmes világ dámája.
Szexepil, vonzó külső és tehetség, ez benne mind megvan. Egy nagyra becsült, befolyásos és elismert művész, akit nem lehet csupán azzal a szóval leírni, hogy színésznő. Mert rendező és forgatókönyvíró is, valamint író,
Apró hazugságok című könyve 2003-ban jelent meg. Azonban kvalitásain túl ő a franciák lefegyverzően természetes szépsége, mely jelzőt ő a mai napig határozottan elutasítja.
Sophie Danièle Sylvie Maupu, ez ugyanis a színésznő eredeti neve, karrierjét is a már említett sokoldalúságának köszönheti. Nem a genetikának, hanem annak, hogyha kell, szexszimbólum, de pár fiús ruhában a suhanckinézet is könnyedén megy neki.
1980-at írtunk, amikor Sophie édesanyja figyelmét felkeltette egy hirdetés az újságban, melyben tiniket kerestek reklámfilmekhez. Ennek a fotózásnak köszönheti Marceau a karrierjét, mivel a képek megtetszettek a Házibuli című film kasztingosának, így behívták a szereplőválogatásra.
Ekkor Sophie mindössze 13 éves volt, de a mai napig is rendre ezzel a szerepével azonosítják. Nem azért, mert nem volt még legalább ötven kiemelkedő film, melyben játszott, hanem mert kortalan szépség, aki keveset változott az évek alatt első szerepéhez képest.
Mondhatjuk persze, hogy ez túlzás, és tényleg, de nézzük csak alaposan a képeit! Hogy mi a titka? Talán nem ez a legmegfelelőbb kérdés. Miért is ne vizsgálhatnánk a bővebb halmazt? Mi a francia nők titka? Nők milliói szeretnék tudni erre a kérdésre a választ.
„Minden fejben dől el!”
A francia nők a többi kultúrában élőkhöz képest teljesen máshogy állnak az öregedés kérdéséhez. Számukra ez a folyamat nem csak a férfiakról szól, nem a ruhákról, esetleg a táplálkozásról vagy a bőrápolásról, hanem és legfőképpen önmaguk elfogadásáról.
Egy francia nő a 40-es, 50-es, de még a 60 éveiben is csak úgy ragyog. Jól érzi magát a bőrében, és ez látszik is rajta, azonban nem tesz úgy, mintha még mindig tini lenne.
Egy évekkel ezelőtti interjúban Sophie maga mesélte, hogy vásárlás közben egy japán nő szomorúan mondta neki, mennyire megöregedett az arca, mire ő nevetve csak annyit válaszolt: Hölgyem, már nem vagyok 15 éves!
A pozitív hozzáállás éveket fiatalíthat, ez egyfajta mentális smink, ami a fizikai jegyekre is kihat. Ezt vallja Sophie Marceau is, aki mindig is öregebbnek látta magát a saját koránál, így most kifejezetten örül, hogy beérte „önmagát”.
Az azonban vitathatatlan, hogy a genetikának is van egy jó nagy adag szerepe abban, hogy a színésznő ennyire fiatalos, ilyen karcsú, és hogy ez mindennemű erőlködés nélkül megy neki. Sophie-nak is vannak persze praktikái, de a legfontosabb, hogy őt kicsit sem izgatja az öregedés.
Nem kell a plasztika!
A francia nőkben jellemzően nincs meg a késztetés, hogy tökéletesítsék önmagukat, hogy mindig a legjobb oldalukat mutassák a külvilágnak. Talán ez az oka annak, hogy kés alá is sokkal ritkábban fekszenek, mint más országbeli társaik.
Sophie sem híve a sebészi beavatkozásoknak, soha semmit nem szabatott át magán, ő a természetesség híve. Bár a bőrápolást és a hidratálást nagyon fontosnak tartja, a mai modern arckezeléseket azóta ki nem állhatja, amióta egyszer elviselhetetlen fájdalommal távozott egy kozmetikából.
Egyébként gyerekkora óta szappannal és langyos vízzel tisztítja az arcát, bőre rugalmasságáért pedig színtiszta olívaolajat használ, és kerüli az állatokon tesztelt kozmetikumokat – az ő receptje ilyen egyszerű.
Hétköznapokon sosem visel sminket. Mert gyerekeit, a lengyel rendező, Andrzej Żuławskitől született 23 éves fiát, Vincentet és a producer, Jim Lemley-vel közös lányát, a 16 éves Juliette-tet szereti úgy megölelni és puszilgatni, hogy nem kell attól tartania, hogy bármi is elkenődik.
A hivatalos eseményekre és gálákra persze őt is kezelésbe veszi egy ügyes sminkes, aki sosem használ erős rúzst, csupán átlátszó ajakápolót, kerüli a nehéz alapozót, és leginkább Sophie gyönyörű zöld szemét hangsúlyozza ki.
Ami pedig alakját illeti, azt a vegetáriánus étkezésnek és az aktív mozgásnak köszönheti. A magazinokban fellelhető diétákban nem hisz, ő inkább a mértékletesség híve. A bor és a csokoládé azonban mindig is a gyengéje volt, így néhanapján ezekkel bűnöz.
A sport is mindig része volt az életének, és nem azért, mert muszáj volt, hanem mert élvezte. A futást például túlságosan unalmasnak tartja, és az edzőtermek bezártságát sem szereti, így ő otthon tornázik, vagy nagyokat sétál.
Hollywoodi diéta
Valaki a cukrot, valaki a glutént, más a szénhidrátokat vonja meg magától, Sophie pedig „Hollywood-elvonó diétán” van, ami azt jelenti, hogy olyan kevés időt tölt a csillogó filmes világban, amennyire keveset csak lehet. Ez pedig kifejezetten jót tett a külsejének.
A színésznőt láthattuk olyan amerikai kasszasikerekben, mint az öt Oscar-díjat nyert A rettenthetetlen, vagy A világ nem elég című James Bond-mozi, de Marceau kifejezetten örül, hogy Hollywood „megvan nélküle”.
„Nem akarok sokat ott időzni, és hogy őszinte legyek, nem is nagyon hiányolnak. Nekem ez túlságosan kemény terep, nem voltam sosem felkészülve az ottani versengésre, szörnyű lett volna, egyszerűen nem illek oda” – nyilatkozta két éve a Jailbirds (La taularde) című börtönfilmje kínai premierjén.
Sophie szerint a francia filmes világ sokkal femininebb, érzékenyebb az amerikainál, nincs akkora vetélkedés a színésznők között. Hollywoodban, ha egy színésznő egyszer nagymamaszerepet kap, onnan már nincs visszaút, így ádáz küzdelmet folytat mindenki az öregedéssel.
„Nem fogok a férfiakért változtatni”
A mozi a vonzerőről és a glamourról szól, az pedig egyértelmű, hogy ötven felett egy nő nincs olyan hatással a férfiakra, mint húszévesen volt. Marceau ezzel kapcsolatosan is világosan fogalmazott: „Nem fogok a férfiakért változtatni. Nekik kell megváltozniuk! De nem én leszek az, aki miatt ezt meg fogják tenni.”
A rendezőket idővel ódivatú gondolkodásmóddal fogják megbélyegezni, ha továbbra is a Lolita-szerepeket népszerűsítik, ha kitartanak azon álláspont mellet, hogy egy ötvenes nő nem lehet vonzó. Ez az idő azonban még nem jött el, így Sophie Marceau az európai és legfőképpen a női rendezőkben bízhat.
A színésznő két éve már a visszavonulásáról is nyilatkozott, mint mondta, sok mindenen keresztülment karrierje során, de mostanában kell a legtöbbet küzdenie, sokkal több feszültséggel és stresszel jár számára ez a szakma.Így megfogadta, hogy ha játszik is, nagyon válogatós lesz.
A jelenleg szingli színésznő – utolsó hosszabb, hat évig tartó kapcsolata Christopher Lamberttel 4 éve ért véget – kicsit sem tart a jövőtől. A színészkedés számára egy csodálatos terápia volt mindig is, hiszen helyette szenvedhetett a figura, akit alakított, így a való életben átadhatta magát a mostnak.
„Egyedül a jelen számít. Minden egyes óráját, minden egyes percét a lehető legintenzívebben igyekszem megélni.” Egyértelmű, hogy nem hajtja a sikert, könnyen alkalmazkodik. Könnyen lehet tehát, hogy titkának nyitja az, hogy ebben a perfekcionista világban ő mindig és mindenkor önmaga tudott lenni, és nem félt azt megmutatni a nyilvánosságnak.
Ez a természetesség lehet az ő fegyvere, amit meg lehet próbálni utánozni, de attól tartunk, ez az ő sajátja, és nem tanulható. Csodálni azonban lehet érte.
Még nincs hozzászólás