Sítalpra fel Ausztria legjobb síterepein!
Nyilvánvaló tény, hogy vannak közöttünk nyár- és télimádók. Jómagam egyértelműen télpárti vagyok. Imádom a havat, a hideget, és látványosan szoktam szenvedni a nyári kánikulában.
Te bolond vagy, mondják néha barátaim, amikor lelkesedve mesélem, hogy síelni megyek. Mi jó van abban, hogy az ember teletömi az autóját sok nehéz sícipővel, lécekkel meg pulóverekkel. Kifizet egy egész kis vagyont síbérletre csak azért, hogy a mínusz tízfokos hidegben csúszkáljon és dideregjen a hideg és nedves havon.
A buckától a hóágyúig
Belátom, hogy a síelést nehéz elkezdeni. A felszerelés drága, a lejtő csúszik, eleinte a léc oda megy, ahová ő akar, az ember csak esik, meg kel, összevissza veri magát. Így kezdi mindenki. Így kezdtem én is. De nem adtam fel.
Arra gondoltam, ennyi bolond ember csak nincsen! Valamiért képesek fizetni, sílifteknél sorba állni. Valami jó csak lehet ebben a hóval borított, napfényben szikrázó vagy ködben gomolygó, elvarázsolt világban. És tényleg van.
Sok tíz éve annak, hogy ha tehetem, néhány napra minden évben elmegyek valamelyik síközpontba. Régebben Szlovákiába, Bulgáriába jártunk. Levetett, összevissza karcolt, vacak léceken, vékony, azonnal átázó síruhákban.
A pályák akkor gondozatlanok, buckásak voltak, a felvonóktól olajos lett a nadrágunk. Aki azokon a pályákon tanult síelni, ma biztosan áll a lécén. Csak álmodhattunk a gondozott, hóágyúzott osztrák pályákról, hangulatos hüttékről.
Aztán idővel mi is mehettünk Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba síelni. Igaz, ezért halálra dolgozhatjuk magunkat. Egyébként nehéz lenne megmondani, hogy melyik alpesi síterep a legjobb. A magyarok elsősorban Ausztriába járnak, és ott is leginkább Murauba.
Murau: különböző tudású síelőknek
A Magyarországtól 460 km-re lévő Murau-Kreischberg síterepen 868–2118 m tengerszint feletti magasságban 40 km-nyi tökéletes minőségű sípálya (kék, piros és fekete) vár. Remek választás a kezdőknek és a haladóknak. A különböző nehézségű pályák egymáshoz közel fekszenek.
Ez akkor nagyon fontos, ha a csapatban vagy a családban különböző tudású síelők vannak. Itt nem kell elszakadniuk egymástól. Nem véletlen, hogy a magyar síiskolák évtizedek óta Murauba járnak, ahol lassan több magyar, mint német szót hallani.
Murau-Kreischberg legmagasabb hegye a 2118 méter magas Rosenkranzhöhe, melyet felvonókkal érhetünk el. Mivel a csúcsra kabinos felvonó visz, azok a családtagjaink is feljöhetnek velünk, akik nem síelnek. S ott fönt, 2000 méter felett elüldögélhetnek a hüttének becézett önkiszolgáló étteremben-kocsmában, ahonnan hihetetlen kilátás nyílik az Alpok hegycsúcsaira.
A régió nagy előnye, hogy az időjárástól szinte függetlenül a tél itt hóbiztos, nem érhet minket kellemetlen meglepetés. Mint az innen mindössze ötven kilométerre lévő Bad Kleinkirchheim területén.
Bad Kleinkircheim: a fürdők kedvelőinek
A Budapesttől 520 kilométerre fekvő síközpont mottója: „a pályáról egyenesen a fürdőbe!” S valóban van olyan medence, a két termálfürdő (Római fürdő, St. Kathrein fürdő) egyikében, ahol a kellemes meleg pancsiból a pályán síelőkre nyílik remek kilátás. Így még az is elképzelhető, hogy a nagyit lerakjuk a bádban, s ő a medencéből figyelheti unokájának sítudásbéli fejlődését.
Bad Kleinkircheimben 103 kilométer sípálya 97 százalékát képesek hóágyúzni. És erre sajnos szükség is van, hiszen a terület közel sem olyan hóbiztos, mint Kreischberg. A hóágyúzott pályák sajnos nem pótolják a természetes havat, de lehet csúszkálni rajtuk, ha már kifizettük azt a sok pénzt. Egyébként Bad Kleinkircheim büszkélkedhet Karintia leghosszabb (jellemzően piros) sípályáival, ezért leginkább a haladóknak ajánlható.
A legrövidebb, kétnapos síbérletek ára 15 és 30 ezer forint között van. Ez függ attól, hogy felnőtt, bébi, gyerek vagy szenior korban vagyunk-e. De érdemes alaposan tanulmányozni a kedvezményeket, hiszen van olyan szállás és olyan időpont márciusban, amikor a bérlet ingyen van. Igaz, a hó már nem garantált minőségű.
De ez semmit sem jelent. Mi idén a főszezonban is kifogtunk olyan hetet, amikor egyáltalán nem esett hó a pályákra. A szállások árai fejenként és éjszakánként hasonlóképpen 20 és 30 ezer forint között vannak. Igaz, ezekben a szállodákban rendszerint szauna és konditerem is található.
Semmering: ha nem akarunk sokat költeni
Magyarországról az első elérhető osztrák síterep Semmering, amely elsősorban családoknak ajánlható. Bécstől mindössze hatvanpercnyi autózásra van. Nem tartozik a változatos sícentrumok közé.
777 és 1783 méter között összesen 24 kilométernyi, 18 kilométer kék és 6 kilométer piros jelzésű pályán lehet csúszkálni. Annak, aki nem akar egész nap más és más pályákon száguldozni, mert szereti az ismerős terepeket, ez a legolcsóbb és legkényelmesebb osztrák pályarendszer.
A sípályákat Spital am Semmering településről induló felvonókkal érhetjük el. Az 1783 méter magas Stuhleck-csúcsot a Keleti-Alpok legmagasabb csúcsát is ülős felvonóval közelíthetjük meg. A kezdő síelők a sípálya alsó részén található tanulópályákon gyakorolhatnak.
A Stuhleckbahn alsó állomásánál a hófánkpályán csúszkálhatunk, a felső állomástól indulva pedig 1340 méter szintkülönbséget megtéve, 5 kilométer hosszan szánkózhatunk is a völgyig. Semmering-Stuhleck síterepe az esti sízésben egyedülálló – a fényviszonyok vetekszenek a nappali természetes fénnyel.
A kétnapos síbérletet fejenként húszezer forint alatt megússzuk, és akár a határ magyar oldalán is szerezhetünk szállást magunknak.
Schladming Dachstein: a gyakorlottabb síelők paradicsoma
A Budapesttől kicsit kevesebb mint ötszáz kilométerre fekvő Schladming-Dachstein sírégió a Salzburg és Stájerország tartományokban fekvő 25 síterepet felölelő Ski Amadé része. A Schladming-Dachstein négy hegyből álló síterületén összesen 123 kilométer pálya és 44 felvonó fogadja a síelés és snowboardozás rajongóit.
Mivel a sílécek lecsatolása nélkül egyik végéről a másikig végigsíelhetünk, síhintának is nevezik. Központi hegye a Planai, ahova Schladming belvárosából indul a kabinos felvonó.
A Planai széles és kellemes lejtésű pályái a gyakorlottabb síelők egyik kedvence, itt található az 5 kilométer hosszú pálya, ahol rangos lesiklóversenyeket szoktak rendezni, így mi is kipróbálhatjuk, milyen egy ilyenen végigcsúszni. A Schladming-Dachstein síterepe elsősorban a középhaladó és haladó síelőknek ajánlott, de a mélyhósízés, a snowboardozás kedvelőinek is remek választás.
A síbérletek árai itt sem olcsók. Főszezonban egy kétnapos bérlet 35 ezer forint, igaz, hogy ezért 750 kilométernyi pályarendszert kapunk. Nyilván annak éri meg, aki szeret úgy sielni, hogy kétszer ne kelljen ugyanazon a pályán lemennie.
Kaprun: A gleccserek szerelmeseinek
A Budapesttől 590 kilométerre fekvő Kaprun 1975–3029 méter között igazi gleccser. Mielőtt először jártam volna ott, azt gondoltam, hogy a gleccser valami jeges folyó, amelyen síelni nagyon nehéz.
Ez azonban tévedés. Szerintem a gleccserek, így Kaprun is remek síterepek. Igaz, 3000 méter magasságban néha elég hideg van. Ezért, ha a síelő ide felérkezik, rendszerint azonnal elindul lefelé. Pedig a táj félelmetes és lenyűgöző. Ez már a tündöklő hó és jég és a sasok birodalma.
Növényzet nincsen, ellenben a panoráma döbbenetes. Az ember egy kicsit úgy érzi, hogy a világ tetején van. Én szeretem. A gleccserek egyébként magasan elterülő, hatalmas, széles fennsíkok, amelyeken az év nagy részében remek a hó. A pályák szélesek, kényelmesek, a liftek ugyanúgy.
A völgyből induló Geltscherjet és Panoramabahn kabinos felvonókkal csatlakozhatunk be a Kitzsteinhorn-gleccser sípályarendszerébe, majd a 3029 méter magas csúcsra a Gipfelbahn felvonóval juthatunk. A húzós felvonók körül kék, a kabinos felvonók alatt piros jelzésű sípályákon csúszhatunk.
A síbérletek árai itt a legborsosabbak: főszezonban egy kétnapos felnőtt síbérlet ára 104 euró, vagyis, közel 35 ezer forint
Nemrégen még úri passzió volt
A mai kényelmes liftekkel, hóágyúkkal, csodálatos kisvárosokkal büszkélkedő osztrák síterepek 70-80 évvel ezelőtt szinte érintetlen, hóba burkolózó kis falvak voltak. Lakóik szinte a világtól elzárva élték életüket. Az alpesi sízés még a kiváltságosok különös hobbijának, úri passziónak számított.
Nagyjából fél tucat alpesi üdülőhelyen hódolhattak a szenvedélyüknek a bátor vállalkozók, ahol néhány fogadó vagy kocsma szolgálta ki őket.
A nagy alapesi síőrület az öntött, merev, műanyag cipők, önkioldó kötések és rafinált rétegtechnikával gyártott rugalmas, szinte maguktól sikló lécek korszakával köszöntött be. Ettől kezdve az egykori kis falvak parasztgazdái panziókat, szállodákat, menedékházakat építettek, és ma már szinte kizárólag az idegenforgalomból élnek. Nem is rosszul. Így aztán mindent elkövetnek azért, hogy a vendég jól érezze magát.
Légy résen!
Ha síelésünk árát szeretnénk kalkulálni, úgy kell számolnunk, hogy az ellátás nélküli apartmanok naponta körülbelül annyiba kerülnek, mint az egynapos síbérletek. Vagyis felnőtteknek nagyjából reális fejenkénti napi negyvenezer forinttal kalkulálni. Azonban minél hosszabb időre vásárolunk bérletet és szállást, annál inkább csökken a napi ár.
Mivel ezek az árak elég magasak, a rengeteg kedvezmény és akció között találni ennél jóval olcsóbbat (és persze drágábbat) is. Az azonban nyugodtan elmondható, hogy Ausztriában két embernek, öt éjszaka és négy nap síelés ritkán oldható meg 200 ezer forint alatt.
Nem kell rögtön vásárolni!
Kezdő síelőknek nem szükséges azonnal sok pénzt költeni felszerelésre. Ha éppen csak próbálgatni akarjuk, hogy tetszik-e nekünk ez a sport, a csúszkáláshoz megteszi bármilyen téli dzseki.
A felszerelést bérelhetjük. Komplett sí- vagy snowboard-felszerelést (Budapesten (síléc + bot + cipő + sisak; vagy snowboard + kötés + cipő + sisak) két napra már 6-8 ezer forintért kaphatunk.
Még nincs hozzászólás