Rejtélyes módon eltűnt civilizációk
Az emberiség története tele van rejtélyesen eltűnt civilizációkkal. Némelyeket csak mondákból, krónikákból, régen élt történészek írásiból ismerünk. De vannak olyanok is, amelyek tárgyi emlékeit, szobrait, városaiknak, templomaiknak nyomat megtalálták a régészek. Romjaik felett döbbenten áll még a 21. század embere is, történészek sora próbálja megérteni, hogy miként hozták létre, építették ki, tartották fenn őket, s főként, hogy miért és hogyan tűntek el.
A Maják
Közép-Amerika egyik leghíresebb ősi civilizációja volt, amely virágzó kulturális és építészeti központokat hozott létre a mai Mexikó, Guatemala, Honduras és El Salvador trópusi esőerdeiben, időszámításunk előtt 2000 körül.
A maják bonyolult társadalomban éltek. Rendkívül fejlett volt a mezőgazdaságuk, az építészetük, a matematikai és a csillagászati ismereteik. Mélységesen tisztelték a természetet, és ez tükröződik vallási és mitológiai hitvilágukban is. Több istent imádtak, bonyolult szertartásokat végeztek, melyeken embert is áldoztak. Hatalmas városokat, piramisokat, templomokat, palotákat építettek.
Összetett, hieroglifákból álló írásrendszerük volt. Ezeket hatalmas épületekre vésték, és kerámiák, kódexek is maradtak, melyeken ezek szerepelnek. Lenyűgöző csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, csillagvizsgálókat építettek az égitestek mozgásának tanulmányozására. Pontosan követték a Nap, a Hold és a bolygók ciklusait, bonyolult naptárrendszereket fejlesztettek ki. Az 5125 éves cikluson alapuló Long Count naptár értelmezése a mai napig vitákat generál.
A maja hieroglifákat a 20. században megfejtették, s ez kultúrájuk mélyebb megértését eredményezte. Társadalmuk körüli egyik legnagyobb rejtély a hirtelen hanyatlásuk és eltűnésük a kilencedik században. Számos elmélet próbálja megmagyarázni ezt a rejtélyt, beleértve a környezetromlást, a háborúskodást, a politikai instabilitást, a betegségeket és a társadalmi-gazdasági összeomlást.
A legvalószínűbbnek látszó feltételezés szerint a környezeti tényezők, mint például az erdőirtás és a túlnépesedés szerepet játszottak mezőgazdasági rendszereik összeomlásában. Ez aszályokkal párosulva élelmiszerhiányhoz és társadalmi zavarokhoz vezethetett.
A legújabb kutatások szerint a kultúra összeomlását környezeti katasztrófa okozta. Egy tanulmány megállapította, hogy túl sok fát vágtak ki mezőgazdasági területek céljára és az építkezésekhez szükséges faanyagok kitermelése miatt. Emiatt 5-15 százalékkal kevesebb eső esett egy évszázad alatt. A Columbia Egyetem kutatói által közzétett tanulmány szimulációk segítségével elemezte, hogy ez miként okozott aszályt, tette tönkre a termést.
Végül az éhínség elől menekülő maják kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. A belső konfliktusok tovább gyengíthették a maja városokat. Hanyatlásuk ellenére kultúrájuk nem tűnt el teljesen. Az ősi maják leszármazottai továbbra is élnek a régióban, őrzik hagyományaikat, nyelveiket és szokásaikat.
Az Inkák
Az Inka Birodalom a mai Peru, Ecuador, Bolívia, Chile és Kolumbia területén a 15. és 16. század között kiépült hatalmas civilizáció volt. Az inkák eredetileg az Andokban élő kis nép volt, azonban a 15. század közepén uralkodójuk Pachacútec vezetésével terjeszkedni kezdtek. Sikeresen meghódították a szomszédos területeket és népeket. Cuzco a birodalom fővárosa vezetésével létrejött az Inka Birodalom.
Lenyűgöző városokat, erődítményeket és szentélyeket hoztak létre. Az épületeket és teraszokat kövekből építették. Az egyik legismertebb építészeti csoda az UNESCO-világörökség részét képező Machu Picchu, az eldugott, ősi város a hegyekben.
Több istent tiszteltek. Az inka uralkodók az istenek leszármazottainak tekintették magukat, hatalmuk ezért szilárd volt. Rendkívül hatékony adminisztrációs rendszert fejlesztettek ki, amelynek központi szerve a császári udvar, az inka volt. Az ország területét kisebb területekre osztották, amelyeket nemesek és tisztségviselők irányítottak, de az adórendszert a központi kormányzat ellenőrizte.
Csodálatos kerámiákat, textíliákat, ékszereket és fafaragásokat készítettek, gyönyörű mintákkal és szimbólumokkal díszítették azokat. Az inkák gazdasága főként a mezőgazdaságra támaszkodott. A meredek hegyoldalakon teraszos műveléssel kukoricát, krumplit, babot, kinoát és más zöldségeket termeltek. Lenyűgöző közlekedési hálózatot építettek ki. Tudásukat képek segítségével közvetítették, mivel nem volt közös nyelve a birodalom területén élő sok különböző etnikai csoportnak.
Birodalmuk sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a spanyol konkvisztádorok Francisco Pizarro vezetésével 1532-ben elfogták az utolsó inka uralkodót, Atahualpát, és sok inka várost elpusztítottak. A spanyol hódítás során a betegségek, a háború és a rabszolgaság megtizedelték az inkák népességét. S a birodalom hivatalosan megszűnt. A kultúra és népesség azonban nem tűnt el teljesen. Az inkák leszármazottai és kultúrájának maradványai még mindig jelen vannak Dél-Amerikában, és az inkák emlékezetét a mai napig tiszteletben tartják.
Atlantisz
Atlantisz az egyik leghíresebb és legtitokzatosabb elveszett civilizáció, amely az ókori görög filozófus, Platón által írott beszélgetésekben szerepel. Az Atlantiszról szóló történet a ’Timaiosz’ és a ’Kritiász’ című művekben található, melyekben egy neves athéni politikus, Szolón és egy egyiptomi pap beszélgetnek. A művekben a pap beszéli el Atlantisz történetét.
A Platón által leírt Atlantisz egy hatalmas, gazdag sziget volt az Atlanti-óceán közepén, amely jelentős hadsereggel és fejlett matematikai, csillagászati és építészeti tudással rendelkezett. Azonban az atlantisziak arroganciájuk miatt egy vesztüket okozó háborúba kezdtek, és a tengerbe süllyedtek, elpusztítva az egész civilizációt.
Platón szerint Atlantisz vesztét a kizsákmányolt természet és az istenek haragja okozta. Az istenek nem akarták tovább tűrni az atlantisziak bűnös nagyravágyását, ezért elpusztították őket.
Atlantisz története azonban soha nem szerepelt az ókori krónikákban. Semmiféle konkrét, tudományos bizonyíték nincs a létezésére. Sok kutató és régész vizsgálta már, de a legtöbben úgy gondolják, hogy az Atlantisz története Platón képzeletének a része volt. Egy szimbolikus, tanító mese, melynek célja az volt, hogy erkölcsi tanulságokat közvetítsen.
Bár a mai napig nem találtak konkrét bizonyítékokat Atlantisz létezésére, a történet mégis hatással van az emberiségre. Atlantisz a legendák és rejtélyek szimbóluma. A sci-fi irodalom és filmgyártás ikonikus, képzelt helyszíne. Legendája úgy maradhatott fenn, hogy már az ókorban és az azt követő évszázadokban mindvégig voltak olyan kalandorok, akik a tengerfenéket és a tengerpartokat kutatták, feltételezve, hogy megtalálják az elveszett civilizációt. Néhány régész az ókori katasztrófák nyomaira és föld alatti városokra bukkant, s ezek az atlantiszi legendára emlékeztették őket.
Húsvét-szigetiek
A Rapa Nui civilizáció a Csendes-óceán középső részén, a mai Chile területéhez tartozó, kicsi, izolált szigeten, az úgynevezett Húsvét-szigeten alakult ki valamikor a 13. században. Ekkor érkeztek az első polinéz telepesek a szigetre.
A polinéz népek híresek voltak a hajózási és navigációs képességeikről. Képesek voltak tájékozódni az óceánon az égtájak, a csillagok, az állatok viselkedése alapján. Ez lehetővé tette számukra, hogy hatalmas távolságokat bejárjanak, új szigeteket fedezzenek fel. Így vetődhettek el a Húsvét-szigetekre is, ahol titokzatos, hatalmas kőszobrokat, Moaikat faragtak.
Ezek a masszív szobrok a sziget különböző részein állnak, és a Rapa Nui emberek őseit ábrázolják. Az építésükhöz és elhelyezésükhöz jelentős erőforrásokra és munkaerőre volt szükség, ami arra utal, hogy a civilizáció egyszer virágzó és jól szervezett lehetett. Azt, hogy miként voltak képesek a Moaik létrehozására és felállítására, a Rapa Nui civilizáció egyik legizgalmasabb és legtitokzatosabb rejtélye. A mai napig nincs erre teljesen pontos és egyértelmű válasz.
A Rapa Nui civilizáció azonban az 1600-as években összeomlott. A sziget kicsi területének és szűk erőforrásainak köszönhetően a civilizáció hamar elérte a fenntartható környezet határát. Az erdőket kivágták, hogy építkezhessenek, a mezőgazdasági földek kimerültek, az élelemforrások megfogyatkoztak.
Az elszigeteltség miatt a Rapa Nui nép számára egyre nehezebbé vált az élet és a kereskedelem megszervezése, amikor már nem tudtak önellátó módon fennmaradni. Az élelemhiány valószínűleg társadalmi feszültségekhez és konfliktusokhoz vezetett.
A tudósok és régészek, amikor a Rapa Nui civilizációjának eltűnését próbálják magyarázni, gyakran felvetik a klímaváltozás, a betegségek és járványok hatásait, valamint a belső politikai és társadalmi feszültségeket. A források kimerülése, az élelemhiány és a konfliktusok valószínűleg hozzájárultak a gazdaság összeomlásához. A lakosok jelentős része elhagyta a szigetet. Azonban a Rapa Nui civilizáció története és eltűnésének okai továbbra is vitatottak a kutatók körében.
Khmer Birodalom
A Khmer Birodalom a 9. században alakult ki Kambodzsa területén. A birodalom a délkelet-ázsiai kereskedelmi hálózat része volt, és jelentős bevételt szerzett a kereskedelemből, valamint a földművelésből. Fénykorában gazdag kereskedelmi kapcsolatokat ápolt Indiával, Kínával és más délkelet-ázsiai birodalmakkal.
Ez a kereskedelmi hálózat nem csak gazdagságot teremtett, hanem hatást gyakorolt a vallásukra is. Kezdetben hinduista, később a buddhista vallást követték. A vallási meggyőződések fontos szerepet játszottak az államépítésben és a birodalom közéletében. Leghíresebb uralkodójuk, aki a birodalom tündöklését megalapozta, II. Jayavarman volt, aki az 1181 és 1218 közötti időszakban uralkodott. Ő építtette Angkor Watot és azokat a monumentális épületeket, amelyek máig lenyűgözik a világot.
Idővel az épületek karbantartása és a hatalmas hadsereg fenntartása költséges vállalkozásnak bizonyult. A külső fenyegetések és a belső politikai instabilitás is meggyengítette a birodalmat. Az uralkodók közötti rivalizálás és a trónharcok destabilizálták. A belső széthúzások végül a bukásához vezetett.
A hanyatlás a 15. században kezdődött. A szomszédos thai birodalom folyamatos támadásai és az élelmiszer-termelés visszaesése miatt az egykor virágzó birodalom gyengülni kezdett. Területe is folyamatosan csökkent, jelentős kereskedelmi útvonalakat veszített. Végső bukását a 15. század közepén megalapított új Thai Királyság okozta.
Az utolsó Khmer uralkodó, VII. Ang Chan, kénytelen volt átadni az uralmat a thai birodalomnak, ami hivatalosan lezárta a Khmer Birodalom történetét. Annak ellenére, hogy a Khmer Birodalom nem létezik többé, az ősi templomok és épületek: az Angkor Vat, az Angkor Thom és a Ta Prohm templomok vonzzák a turistákat.
Az etruszkok
Az etruszk városállamok tündöklése és bukása az ókori Itália egyik legrejtélyesebb és legkevésbé ismert története. Az etruszkok a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre. Saját magukat, népüket rasnának hívták, a latin megnevezésük volt a tusci, amiből aztán a ma is használt Toscana elnevezés ered. Az etruszkok ugyanis az időszámítás előtt Etruria nevű régióban éltek, amely a mai Toscana és Umbria tartományok területére esik.
A nép eredetét már az ókorban is sokféleképp magyarázták, a tudósok ma sem tudják pontosan, kik voltak, milyen nyelvet beszéltek. Egy biztos azonban, fejlett civilizációjuk jelentős hatással volt a környező területekre és Rómára is. Furcsa nyelvüket és írásukat a mai napig sem sikerült teljes mértékben megfejteni, így történelmük és kultúrájuk még mindig titkokba burkolódzik.
Az etruszkok fénykora az i. e. 6. századra tehető, amikor az Etruria régió kereskedelmi és gazdasági központ volt a Földközi-tenger térségében. A városállamaik virágzó kultúrájukról, művészetükről voltak ismertek. Mérnöki csodáik közé tartoztak a kőfalakkal körülvett városok és a vízelvezető rendszerek. Az etruszk városok, mint például Veii és Cerveteri, hatalmas temetőiben domborművekkel és szarkofágokkal díszített sírkamrák ma is láthatók.
Kereskedelmük és tengeri hatalmuk révén az etruszkok számos kultúrával és civilizációval léptek kapcsolatba a Földközi-tengeren, beleértve a görögöket és a föníciaiakat is. Különleges kapcsolatot ápoltak a görög városállamokkal, melynek eredményeként sok görög művész és kézműves dolgozott az etruszk városokban.
Az etruszk emberek azt hitték, hogy az istenek jelekkel kommunikálnak velük, ezért nagy figyelmet fordítottak az álmok és az állatok viselkedésének megfejtésére. A druidákhoz hasonló vallási vezetők, a haruspice-ok, különösen a máj és más állati belsőségek megfigyelésével próbálták megjósolni a jövőt.
Művészeik realisztikus szobraikat főként bronzból vagy terrakottából készítették, gyakran ábrázoltak házaspárokat, de halotti maszkokat, szarkofágokat is feltártak a későbbi korok régészei. Lakóházaikat a helyben adott vulkanikus kő alapra fából építették.
Az i. e. 4. században a Római Birodalom terjeszkedése miatt az etruszk városállamok fokozatosan elvesztették függetlenségüket. Róma lassan a sajátjába olvasztott az etruszk kultúra és művészet elemeit, amelyek hozzájárultak az etruszk hagyományok elhomályosulásához. Az i. e. 4. század végén aztán Róma meghódította az utolsó etruszk városállamokat, és az etruszk területeket Római provinciává alakította. Az etruszkok bukása után az Etruria régió és kultúra beleolvadt a Római Birodalomba.
Az etruszk civilizáció maradványai és művészeti alkotásai azonban az ókor egyik legérdekesebb és kevéssé ismert örökségét képviselik, amely folyamatosan kutatást és felfedezést inspirál a történészek és régészek között.
Rokonaink az etruszkok?
A 2000-es évek elején egy olasz nyelvészprofesszor különös elmélettel állt elő, miszerint a magyarok és az etruszkok közös gyökerekkel rendelkeznek, kulturális és nyelvi kapcsolat állt fent az etruszkok és a sztyeppei magyarok között. Elméletének alapja az, hogy az etruszk is ragozó nyelv, a hangsúlyt az első magánhangzóra teszi, magánhangzóra végződnek a szótagok, ugyanúgy, mint a magyarban is.
Érdemes elgondolkodni
A rejtélyes módon eltűnt, egykor jelentős civilizációk története jól példázza a folyamatot, melynek során az ember alapvetően megváltoztatta maga körül a természetet. Elpusztította az erdőket, lehalászta a folyókat. A fakivágások, művelés alá vont földek kimerülése, élelmiszerhiányhoz, háborúkhoz vezetett, s végül arra kényszerítette az ott lakókat, hogy új lakhelyet keressenek, otthagyván csodálatos birodalmaikat.
A környezeti változások tehát természeti katasztrófákhoz, háborúkhoz, betegségek megjelenéséhez vezettek, ezek nyomában megjelent a társadalmi és politikai instabilitás és a népességvándorlás. Amikor az ember erről olvas, akaratlanul eszébe jutnak korunk hasonló jelenségei. Az eltűnt civilizációk rejtélye továbbra is kutatási terület marad, időről időre új bizonyítékok kerülnek elő, melyek segítenek közelebb kerülni a válaszokhoz.
Még nincs hozzászólás