Régi receptek egy férfi tollából
Vajon mi lehet az a lév? És mit hívtak zsemlyekásának, meg tyúkmonynak? Misztótfalusi Kis Miklós szakácskönyvében olyan recepteket találunk, amelyeket Amerika és a paprikás krumpli felfedezése előtt készíthettek el ük-ük-ükanyáink.
Misztótfalusi 1698-ban állította össze az első magyar nyelvű szakácskönyvet, amely a Szakáts mesterségnek könyvetskéje címet kapta. Nem szakács volt, nem is fogadós, hanem nyomdász Kolozsvárott, aki lelkesen gyűjtötte korának kedvelt receptjeit.
A könyv alapja talán egy kolostori szakács kéziratos receptgyűjteménye lehetett, legalábbis erre utal, hogy külön fejezetet kaptak a böjti ételek. Némelyik meglehetősen kalória-, íz-, és mondhatni „élvezetszegény”, mint például az a leves, amely egyszerűen „sós víz” néven szerepel a könyvben.
A könyv receptjei finoman szólva is elnagyoltnak tűnnek, nem tartalmaznak arányokat vagy mennyiségeket. Komoly konyhai gyakorlat kell az elkészítésükhöz, nem beszélve arról, hogy először meg kell fejteni a régies szöveget. A receptek a középkori magyar konyhát idézik, amikor még nem ismerték a rántást, a pörköltet vagy az Amerikából érkezett ételeket: a paradicsomot, a krumplit, a kukoricát. Sűrítésre kenyérbelet, lisztet vagy korpát használtak.
A szakácskönyv megjelenésének idején még csak néhány nyomda volt az országban, és a könyvek majdnem olyan művészi igénnyel készültek, mint hajdan, a kolostori kódexmásolatok korában. A híres kolozsvári betűmetsző azonban nemcsak szép könyveket, hanem a megélhetés érdekében jól jövedelmező, kelendő műveket is kiadott.
Népszerű volt a mű, bár nem tudjuk, hány példányban készült, de még a 19. században is utánnyomták. Így lett nemcsak a legrégibb nyomtatott, magyar nyelvű szakácskönyv, hanem minden idők legnépszerűbb magyar konyhai útmutatója is, amely egy évszázadon át állt a hazai szakácsmesterség szolgálatában.
Aki szívesen forgatná a régies recepteket tartalmazó könyvet, annak jó hírül szolgálhat, hogy tavaly újra kiadták.
Még nincs hozzászólás