Plitvice - ahol a gyönyörű víz az úr
Szinte a szomszédban van, Budapesttől mintegy 470 kilométerre található. Páratlan szépségét csak néhány éve fedezték fel a magyar turisták, bár a Plitvicei-tavak Nemzeti Park már 1979 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
A Horvátországban található tórendszer Európa egyik legszebb természeti látványossága. Egy völgyben terül el, és erdős, hegyek veszik körül. Mint a mesében, vagy a legszebb természetfilmekben: kristálytiszta azúrkék víz, boldogan úszkáló halak, változatos zöldek és a végeláthatatlan vízesések.
Amikor fotózza az ember – telefonnal vagy fényképezőgéppel –, csak azon aggódik, hogy vajon visszaadja-e bármelyik készülék is ezt a csodálatos látványt? Talán igen, de sokkal jobb élőben látni.
A Plitvicei-tavak területét már 1949-ben nemzeti parkká nyilvánították. Több védett állatfaj él itt: medve – mely a park logójában is szerepel –, farkas, vidra és erdei fülesbagoly. A tudósok a XIX. századtól foglalkoznak a Plitvicei-tavakkal.
Mai ismereteik szerint közel 1300 növényfaj él ezen a területen, nagy számban főként mohák és algák, de a nedves réteken különleges harangvirág, boglárka és orchideafajok is találhatók. Közel 350-féle lepke, 50 emlős, 20 denevérfaj és 200 madárfaj őshonos itt. A leggyakrabban látott állat a pisztráng, szinte minden fajtája megtalálható a tavakban.
A felső és az alsó tavak vidéke
Ma már szinte nincs távolság a világban. A tavak a letenyei határátkelőtől 240 kilométernyire, a Kis-Kapela és a Plješivica hegyvonulatainak találkozásánál fekszenek. Jó tempóban, autópályán akár három óra alatt is elérjük. Ott aztán rácsodálkozhatunk a víz megannyi megjelenési formájára: ugyanis a tórendszer tizenhat nagyobb és két kisebb, lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze.
De ha ez nem lenne elég: a nemzeti park területe eléri a 200 km²-t vagyis a 20 000 hektárt. Az egész tórendszer két részre osztható: a felső tavak és az alsó tavak vidékére. Ha rangsort kellene felállítani köztük, talán az alsó tavak viszik el a prímet.
Nem véletlenül, hiszen pont itt található Horvátország legmagasabb vízesése, a 78 méter magas Nagy Vízesés (Veliki slap) is. A felső tavak területén pedig a nemzeti park legnagyobb tava, a Kozjak húzódik, ahol a Crna és a Bijeja folyó forrása is megtalálható. Ezt a részt 12 tó alkotja, a legmagasabb 636 méteren, a legalacsonyabb 435 méteren fekszik. És itt bukkanhatsz rá a második legmagasabb vízesésre, a 25 méter magas Galovacki-bukra.
A vízeséseknél egyébként nem csak arra kell számítani, hogy elalélunk a látványtól, de prózai módon arra is, hogy vizesek leszünk. (Nyáron, mondjuk, ez felüdülést jelenthet.) Ráadásul egy-egy jó fotóért vagy szelfiért akár többperces sorban állást is ki kell bírni.
De meglepő módon ezt mindenki türelmesen kivárja. Ebben a legjobbak a japán turisták, akik akár kétszer is beállnak a sorba, ha nem sikerült jól a kép, és nagyon vigyáznak arra, hogy senkit ne tartsanak fel.
Fájdalmas korszak
Turisztikai szempontból a legnépszerűbb időszakát az 1989-90 táján élte a park. Évente csaknem 800 000 látogató kereste fel, és közel 2000 dolgozó gondoskodott a parkról. Csakhogy a sikerszéria 1991. március 31-én lezárult. Ezen a napon heves harcok kezdődtek a szerb és a horvát rendőrök között.
A háború első áldozata Josip Jovic parkőr volt. Ezután a park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került, négy éven át tartott a megszállás, majd 1995 nyarán hódította vissza a vidéket a horvát hadsereg. Ökológiai szempontból szerencsére nem okozott helyrehozhatatlan károkat, de a hidak, a csónakok, és más vízi járművek használhatatlanná válták. Évekbe telt, mire ismét megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt.
Mesés, varázsos, ilyen nincs is!
Az egész nemzeti park hatalmas, a nagyközönség számára viszont csak egy kis része látogatható. Az útvonalakat praktikusan építették ki a turisták számára, földbe vájt lépcsőkön és rengeteg fapallón haladhatunk.
Elsőre akár veszélyesnek is tűnhet – alig másfél méter széles deszkákon kell sétálni, mindenhol víz vagy épp szakadék szegélyezi az utakat, na meg persze a millió tülekedő turista, akik között kutyás, babakocsis felfedező is akad, míg mások akár mankóval is nekivágnak a tájnak.
Mindenkit egy dolog motivál, miszerint a látvány megéri az erőfeszítést. És tényleg! A tavak kristálytiszta vize hol zöldnek, hol türkiznek mutatja magát. Benne színpompás halak úszkálnak, vagy éppen méretes fenyőfák lapulnak a meder alján.
Miközben jobbra-balra tekinget az ember, pillangók és szitakötők repkednek, melyek mintha csak tudnák, hogy itt pózolni kell a turistáknak, még azt is hagyják, hogy lefotózzuk őket. A megkapó látvány a föld alatt is folytatódik. A karsztos vidéken a víz által kioldott mészkőbarlangokból többet is megcsodálhatunk a nemzeti park területén.
A legismertebbek és egyben legnagyobbak a Nagy-barlang, a Fekete-barlang és a Tónimfa-barlang. Érdemes mindegyiket meglátogatni, ha időnk engedi. Tulajdonképpen ezen a vidéken nincs abban semmi különös, ha a turisták száját – mindegy, milyen nyelven – a legtöbbször az „Úristen, de szép!”, vagy az „Ilyen nincs is!” mondatok hagyják el.
Bár elképesztőek a nyári színek, de a tavak körül sétálva megkísérti az embert a gondolat, hogy milyen lehet vajon tavasszal, ősszel, vagy akár télen is itt a táj. Maradjunk abban, hogy a sorrend felállításáért ki kell próbálni minden évszakban!
A CNN utazási rovatának felmérése alapján egyébként a világon a harmadik legszebb vízesés a horvátországi Plitvicei-tavak területén található. Olyanok előzik meg, mint a Niagara a kanadai–amerikai határon, illetve a hawaii Hanakapiai vízesés.
Indulásom előtt mindenki csak riogatott: „sokan lesznek”, „nem fértek el”, „minden drága”. Már ekkor tudtam, hogy senkire sem kell hallgatni, mert hol van már kevés turista? Talán már Grönlandon is sorban állás van…
De ennyi természeti szépség és ilyen nyugalom mellett ki figyel a tömegre? Egyébként teljesen elviselhető, és ez nem véletlen. 2019-től létszámkorlátozást vezettek be. Egy óra alatt maximum 1000 ember léphet be a tavak területére.
Persze érdemes jegyet venni már online, majd az így kapott vouchert az általunk, a vásárlásnál megadott bejáratnál belépőjegyre lehet cserélni. A jegyek ára szezontól, kortól és csoporttól is függ. De 70 és 250 horvát kuna között mozog. Kétnapos jegyet is lehet váltani, akkor a nemzeti parknak egy nagyobb részét be lehet járni, de az egynapos túra is sok mindenre elég.
A legrövidebb séta két-három órát vesz igénybe, a leghosszabb útvonal hét-nyolc órás. De van egy kis panorámavonat, sőt kishajó is, azzal is be lehet járni több helyszínt is. A parkhoz mindenképp érdemes korán érkezni, amikor még nincs akkora tömeg, és főleg nincs nagy meleg.
Ez utóbbiról azt gondolnánk, hogy nem szempont, hiszen sok a fa, árnyék és a víz. Igen ám, csak a sok víztől nagyon magas a páratartalom, amitől a 20-21 fokot is 30-nak lehet érezni. Éppen ezért víz nélkül ne induljon el senki.
Ahogyan fontos a megfelelő cipő – a magassarkút itt minden hölgy felejtse el –, a naptej, valamint a kalap vagy a fejkendő használata. Nem árt tudni azt sem, hogy a park területére ételt is be szabad vinni. Bár vannak éttermek, a hely gasztronómiai kínálata még nem igazán fejlődött fel, nem bővelkednek a választékban.
Viselkedési kódex
Nem vicc, ilyen is van. Nemzeti park révén nem is meglepő, de azt kérik az oda látogatóktól, hogy növényeket és állatokat (!) ne vigyenek haza. Ne szemeteljenek, ne etessék az állatokat, ne térjenek le a kijelölt turistaútról, kutyát csak pórázon szabad bevinni, és ami talán a legfájóbb: tilos a tavakban fürdeni!
Pedig csábító, és páratlan élmény lenne, de erre csak a Krka Nemzeti Parkban van lehetőség, ami már lejjebb, Šibeniktől 17 km-re található. Egy csobbanást az is megér.
Plitvice – lehet egy napnál több?
Sokan hajnalban vágnak neki a távnak, sétálnak egy egész napot, és este már indulnak is haza. Az ilyen típusú egynapos útra már sok utazási iroda specializálódott, így ha valaki nem akar vezetni, és kényelmesebbre veszi az utat, akkor érdemes autóbuszos, szervezett túrával menni.
De ha egy hosszú hétvégét rászánunk, nem kell rohannunk, szállást bőven találunk a tavak környékén. Sok a hotel, az apartman és a vendégház, valamint két kemping is található. A legtöbb szállás 2 fős, 4 fős, de vannak nagyobb, családi apartmanok, házak is, melyek általában reggelivel kínálják a szálláshelyet. A jobb szállodáknak wellness-, illetve fitneszrészlegük is van.
De ha az ott töltött időt is kirándulásra szánjuk, akkor nem érdemes ezért pluszösszegeket fizetni, hiszen a fizikai aktivitás egész napra garantált. A szállások ára éjszakánként 6-7 ezer forinttól kezdődnek (per fő), és 28-30 ezer forintnál érnek véget. Érdemes jó előre foglalni, ugyanis népszerű úti célról van szó, így gyorsan eladnak minden szobát és apartmant.
Még nincs hozzászólás