Párizs ismeretlen negyede
Sikátorok és macskakő, buja növényzet és családias hangulat
Nem messze felhőkarcolók magasodnak, belesimulva az impozáns térbe, ahonnan árnyas platánfákkal szegélyezett sétányok nyílnak. Egyikük, az avenue de la Soeur Rosalie egy négycsillagos designhotelt rejt magában, a Hotel Rosalie-t, ami családias jellege mellett három belső kertnek ad otthont, kettő a földszinten szökőkúttal, a tetőn szobrokkal, buja növényzettel.
Pár száz lépésnyire a Hotel Rosalie-tól macskaköves utcák, sikátorok, virágos kertek, futónövényekkel befuttatott pavilonok, és street art művészek munkái tárulnak a szemünk elé. Elbűvölő hangulatot nyújt Párizsnak ez a titkos negyede, „falu a városban” apró utcácskáival, zöld tereivel, villáival. A mára már kiszáradt Biévre folyó partján laktak egykor a bőrt megmunkáló tímárok. Évszázadokig Gentilly városához tartozott ez a negyed, csak 1860-ban csatolták Párizshoz. Valaha a róla elnevezett téren lakott Paul Verlaine költő, nem mellesleg a tér szökőkútja a helybéli legenda szerint Párizs legtisztább vizét adja.
A negyed története
Kávézók, éttermek, kézműves boltok sokasága található a Butte aux Caille egyik legbukolikusabb utcájában, a rue des Cinq diamants-on, ahol estefelé van igazán zsibongó élet. Gasztronómiailag sokszínű a választék az arab konyhától az afrikain, a kínain át a franciáig. A Bute aux Cailles elnevezés amúgy nem a fürjeket (franciául caille) jelenti a dombon, hanem a tulajdonos nevét, Pierre Caille-ét, aki 1543-ban szerezte meg az eredetileg rétekkel, szőlőkkel, erdőkkel borított halmot. Szélmalmokat építettek rá, a 17.században mészkőbányászatot folytattak itt, majd számos ipari tevékenységet. Hírnevét a domb egy rögtönzött eseménynek, az első hőlégballonos repülésnek köszönheti, amelyre egy bizonyos Arlandes márki és Pilatre de Rozier szálltak fel. Az 1848-as forradalom és az első világháború között rongyszedők és bőrművesek telepedtek le a környéken. Butte lakói generációról generációra öröklik azt az álmot, hogy még egyszer látják vízzel megtelni a „Nagy Hölgynek” becézett, kiszáradt folyómedret.
A műhelyek és az egykori munkásházak árát igencsak felverte az elmúlt években az ingatlanspekuláció. És bár egyre szaporodnak a környéken is a divatos bisztrók, éttermek, a helybéliek szeretik feleleveníteni a boldog szegény korszakot, amikor írók, festők, mindenféle bohém népek lakták be a kocsmákat.
Street art minden mennyiségben
Nagybőgőstől fotóson át összekuporodott tinédzserig, a béke egyezményes jelét viselő kiskatonától csokoládébőrű női arcig sokféle témában, stílusban szólnak hozzánk ezek a falrajzok. Történelmi műemléknek minősített épülettel is büszkélkedik a Butte, a húszas évek közepén felavatott Art Deco úszómedencével egy ívelt, vörös tégla homlokzatú házban.
A sikátorok, macskakövek labirintusát elhagyva megérkezünk a Gobelin- negyedbe, ahol az első gobelinkészítő manufaktúra és múzeum található. A környék időtlen hangulatából visszahív minket a városi dzsungel: a Gobelin-sétányon haladva felragyog a távolban a Panthéon kupolája, mögötte a latin negyed, a Saint-Germain- des-Prés, a Cité hívogató varázsa a december elejétől teljes pompájában újra látogatható Notre Dame székesegyházzal. De ez már egy másik nézőpont, másik történet a megunhatatlanul sokszínű, lüktető francia metropoliszból, ahová mindig van újabb ok visszatérni.
A cikk az Atout France és a Hotel Rosalie támogatásával készült.
Butte aux Cailles
Place d' Italie - 5,6,7 metróvonal
Még nincs hozzászólás