Ott állnak a lebegő házak, ahol a Föld szíve dobog
Megváltozik a klíma, ahogy a kanyargós úton török Dobogókő felé. Másképp villan a fákon áttörő napfény és egyre csendesebb, nyugalmasabb a tölgyerdő. A lebegő házakhoz érve mélyet szippantok az őszi erdei levegőből - megérkeztem. Pont úgy, ahogy lassan három éve Krisztina és Gábor, akikhez éppen becsengetek.
A történet persze ott kezdődik, hogy rátalálok a lebegohazak.hu oldalra, amelynek nyitó lapján ez áll: HYGGE LEBEGŐHÁZAK DOBOGÓKŐ. Szinte az első képen villannak fel az esti párában is jól kivehető, kellemes, meleg, barátságos fénnyel hívogató, cölöpökön álló faházak.
Megnyugtató a látvány, azt üzeni, itt nyugalomra, békére talál az, aki az év nagy részét rohanással, munkával, talán örökös aggódással tölti. Mert a dán életérzés igen, itt, Dobogókőn pont arról szól, hogy elérjük azt a HYGGE állapotot, mely által az otthon melegében kényelmesen bekuckózva, finom kávét, teát szürcsölve, olvasgatva, beszélgetve, egymásra figyelve boldogok leszünk.
„Közel lakunk Dobogókőhöz, mindkettőnknek sok szép gyerekkori emléke fűződik hozzá.” – mesélik vendéglátóim. „Rengeteget utaztunk a világban, és szerettünk volna egy Dobogókő természeti szépségeihez méltó igényes és különleges szálláshelyet létrehozni, amit mindeddig nagyon hiányoltunk.”
Hosszú keresgélés után egyszer csak rábukkantak egy dobogókői telekre. Először a fás, sziklás területet, onnan a város felé nyíló gyönyörű panorámát csodálták, majd egymásra nézve pontosan azt látták a másik szemében, amit gondoltak: megérkeztünk.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 11. számának 48. oldalán!)
Még nincs hozzászólás