Öntudatlan játszmáink - Az Enneagram megtanít őszintén élni

2024. február 5. | Írta: Vág Bernadett

Az iszlám belső útja a szufi. A közel-keleti szufi szerzetesrendek belső tanítása volt az Enneagram (kilenc leírás). A szufik - elsőként a világon - már a XVI-XVII. században pszichológiai mélységben foglalkoztak a saját lelkükkel, ennek megértéséhez fejlesztették ki az Enneagramot.

A szufi szerzetesek (dervisek) mélyen dolgoztak önmagukon, és az Enneagramot (EG-t) használták arra, hogy pontosan megmutassa, mik a legnagyobb akadályok a lélek megismerésében. A középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan a dervisek is aszkéta életet éltek.

Az európai ember számára a keringő dervisek a leginkább ismerősek, akik fehér ruhában és karima nélküli, magas kalapban forognak egy pont körül bármeddig, mégsem szédülnek el. Ez a forgás egy meditációs technika, mert úgy tartják, hogy a világ minden egysége forog, kering.

A belső úton

A dervisek tanításáról most egy pillanatra átugrunk Freudhoz, a tudatalatti felfedezőjéhez. Freud szerint a tudatalatti legjellemzőbb részei az elfojtások, feszültségek, neurózisok, perverziók. Az ő lázadó tanítványa, Jung jött rá, hogy minden, ami fontos és értékes az életünkben, az a tudatalattiban van.

A tudatalatti részei a karakter és az esszencia egy darabja. Vagyis minden, ami a személyiség számára elérhetetlen. A belső út legnagyobb paradoxona, ahhoz, hogy a valódi énünkhöz eljussunk, át kell menni a legfájdalmasabb rétegen, a karakteren. A karakter kezdete a tudatalatti kezdete. Itt vannak a régi, emlékezeten kívül eső rettenetes sérelmek, fájdalmak, kínok.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 2. számának 24. oldalán!)

Címkék: légzés, enneagram, megvilágosodás, gurdjieff, vörös ákos, düh-típusok, félelem-típusok, szeretethiány-típusok, kikristályosodás-élmény