Október a fesztiválok hónapja
Sokáig tartott, amíg nem utazhattunk sehova. Ezért, aki teheti, idén ősszel szívesen útnak indul. Még akkor is, ha tudjuk, alig múlt el a járvány, ráadásul elszabadultak az árak is. Mégsem ülhetünk félelemmel telve otthon a karosszékben. Most élünk, ha van rá módunk, most kell egy kicsit világot látni. Nem megyünk messzire, maradunk Európában. Hiszen itt is sokkal több a program, a látnivaló, mint amennyit akár csak leírhatunk. Ha szeretnénk kimozdulni, a legjobb ötlet talán olyan fesztiválokra utazni, ahol mindenki vidám, jó zene szól, remek ételek, italok, rendezvények várnak.
A fesztivál ünnep, kikapcsolódás, pihenés, megbékélés az egyszerű örömökkel. Csapjunk hát bele!
Berlin megvár
Az októberi események csúcsa a müncheni Oktoberfest. Nevével ellentétben, idén, a szeptember 17-ei kezdettől csak három napja esik októberre. Ha sietünk, el tudjuk csípni a végét. Érdemes nekiindulni, mert ezt egyszer az életben látni kell. Be kell járni a Theresienwiese irdatlan térségét, a ’sörsátrak sorát’ – amíg ezt ki tudod mondani, ihatsz.
A földkerekség legnagyobb étel- és italfesztiváljának minden egyes napja négyszázezer vendéget vonz, és bizony az asztaloknál egyetlen hely elcsípése is erősen kétséges. Pedig a kisebb sátrakban hatezer hely van, a nagyobbakban ennek kétszerese. A Fest után az ember szinte azonnal megrendelheti helyét a következő évre. Most pedig türelmesen vár a sátor előtt, és a legjobb modorában bekéredzkedik egy asztalhoz. Ugyanis csak ülő vendéget szolgálnak ki.
A statisztikák azt mutatják, hogy legtöbbször hat müncheni vagy környékbeli, két más városból érkezett német és egy olasz vagy amerikai társaságába csöppenünk, akik jórészt harmincasok, negyvenesek. Az utolsó ’normális év’, azaz 2019 óta persze drágult a sör, 1 liternyi 11,40 euró helyett már 13,40. Ez a hivatalos ár, amelyet azonnal ki is kerekíthetünk 15-re, mert elvárják a borravalót.
Mindezt készpénzben – semmiféle kártyával nem lehet fizetni. A literes korsó tartalmából kevesekbe fér be kettőnél több, így a tapasztalat azt mutatja, hogy a belépőt és az ételt is fedező költség olyan 75 euró fejenként. De akkor hitelesen mesélhetünk a minden képzeletet felülmúló hangulatról.
A sör világünnepe már rég kinőtte a bajor fővárost. Ezért ma már az ünnep egész Németországra kiterjed. Berlinben például csak október 29-én zár az esemény. A ’szűkössé vált’ ötezer férőhelyes müncheni sátrakat megveszik a berliniek, és felállítják őket a város különböző terein. Itt is, ott is beleütközünk egy Festbe.
Az egyik legnagyobb és leghitelesebb sátor a Spreewiesn a Postbahnhof mellett található. Itt minden Müchenből van, nem csak a sör, a fél csirke, a Kasspätzle (amolyan pirított hagymával szórt sztrapacskaféleség), de a zenekar és a pincérek ruhái is.
Legjobb hétvégéken betoppanni, akkor, amikor tömve van a sátor, és ha valódi téglából volnának a falai, akkor is szétvetné őket a duhaj jókedv. Megjegyezzük, hogy nagyjából ugyanezekben a napokban van a berlini Fényfesztivál is, amely esténként költészetbe borítja a sörszagú éjszakákat.
Rembrandt ma lemezlovas lenne?
Hollandiában egészen más fesztiválok vannak ősszel. Mindkettő, az Amsterdam Dance Event (ADE) és a hágai Crossing Border a modern világban való alkotásról szól, legyen az tánc, film, zene, irodalom vagy ezek olyan elegye, mint egy fél városrészre vetített videó.
Az október 19-e és 23-a közötti ADE-n az elektromos zenéé a főszerep, közel száz csapat mutatja szerzeményeit a legkülönbözőbb műfajokban. A rendezvények Amszterdam belvárosában, kis távolságra vannak egymástól a Rembrandt Múzeumhoz közel, kifejezetten újhullámos bulinegyeddé téve a környéket. Ezek azok a fesztiválok, ahol a nézők és fellépők a lehető legközvetlenebbül találkozhatnak.
Amíg élt, itt fesztelenül el lehetett beszélgetni a világhírű lemezlovassal és zenei producerrel, Aviciival, ahogy lehet a mostani legnagyobbal, Armin van Buurennal. Sőt, az érdeklődők maguk is kipróbálhatják a legújabb hangszereket, harminc technikus segítségével elmélyülhetnek a számítógépes zenei stúdiók végtelenül változatos világában. Ezeknek már interaktív múzeumuk is van, az Our House.
Hogyan torzítja el a YouTube-on zajló pénzhajhászás a zenei világot? Miért lehetünk hálásak a járvány időszakának? Milyen távlatai vannak a 3D nyomtatásnak? Mik történnek a hatalmas kínai és indiai zeneiparban? Miként tudott a stúdióktól függetlenül sikereket elérni ez vagy az a sztár? Hogyan lehet egy zenésznek vízumot kapni az USA-ba? – ilyen és hasonló kérdésekről folynak ’konferenciák’, bár ez a szó talán túl komoly a fiatal közönség ízléséhez.
A november elején megrendezendő hágai Crossing Border a fél- vagy egy évtizeddel idősebb közönségnek szól. Itt több az irodalom, a grafika, de jócskán van zene is. Alapkérdésében azonban hasonló az ADE-hoz: hogyan alakítja a legújabb technika az alkotás folyamatát és magát a társadalmat? Itt is nyüzsögnek a sztárok, bár az idén – sajnos – minden bizonnyal hiányozni fog közülük egy megszokott arc, a nemrég megkéselt író, Salman Rushdie-é.
Kicsim, anya most megiszik egy jenevert
Kevés olyan fesztivál van, ahol derekasan esznek is, isznak is, harsog a zene, artisták szaltóznak a fejünk fölött, ahol még a szökőkútból is alkohol folyik, mégis gondolnak a gyerekekre. A belgiumi Hasselt városának Jenever Fesztiválja ilyen.
Az egészen kicsik is jól érzik magukat, mert egy terjedelmes játékfalut építenek fel nekik, színház szórakoztatja őket, és festőművész nénik, bácsik szorgoskodnak falfirkáik körül. Valami italt is kapnak, amely nagyon hasonlít ahhoz, amit a felnőttek isznak, csak persze alkohol nélkül. S hogy mit isznak a többiek?
Egy jó ötszáz éves recept alapján készült italt, melyet malátázott gabonából, borókaízesítéssel főznek. Ez a belgák egyik nemzeti itala, védett termék, bár készítik a környező országok szomszédos vidékein is. Közmegegyezés szerint ez volt a gin őse.
A lényeg az, hogy a város apraja-nagyja rézfúvós bandák nyomában kivonul a terekre, vagy bevonul az évszázados kocsmákba, és hamarosan nagyon kellemesen érzi magát. De itt, Európa egyik legpolgáriasodottabb részén ismerik a mértéktartást, és vigyáznak egymásra. Nem jellemző az asztalra bukott fejű, teljesen elázott ember látványa. Odakint vásár, énekesek, színészek, és valóban jenever folyik a szökőkútból. Aki nem hiszi, látogasson el Hasseltba október 16–19. között!
Egy kis jenever lexikon
A jenever, genièvre vagy genever (időnként junever, jeniever, peket, Jajem (amszterdami szleng) vagy angol nyelvterületen holland gin) Hollandia és Belgium hagyományos, részben malátázott gabonából, borókabogyóval együtt főzött égetett szesze, melynek korai változatából a gin is kifejlődött. A jenever ma is nagyon népszerű Hollandiában és Belgiumban.
Az Európai Unió csak ebben a két országban, valamint két franciaországi megyében és két német tartományban engedélyezi a jenever és hasonló nevek használatát, és nyolc különböző eredetvédett változatot különböztet meg.
A jonge jenevert gyakran mélyhűtve fogyasztják, a minőségi oude jenevert (és korenwijnt) azonban általában szobahőmérsékleten. Elterjedt hagyomány teljesen tele töltött felespoharakat tenni a mélyhűtőbe, majd az első kortyot a pohár fölé hajolva meginni.
(forrás: wikipédia)
Bús képű lovag a nyelv ösvényén
Létezik Spanyolországban egy olyan útvonalhálózat, amelyet a ’Spanyol nyelv ösvényének’ neveznek. Azokat a városokat köti össze, amelyekben lassan-lassan kialakult a latinból a spanyol. Mindez a római kor végén, a középkor legelején történt, így hát a helyiségek is ősiek.
Az a város, ahol a nagy írót, Cervantest megkeresztelték, Alcalá de Henares ma már a világörökség része. Ám ez nem egy árnyékot adó, szűk sikátoros és enyhen korhadó, roskatag település, hanem a királyság erejét pompázatosan tükröző, nagyvonalú, világosan tervezett város, Madridtól mindössze harmincegy kilométerre.
Az 1547-es keresztelőre emlékezve itt minden Cervantest idézi. Hősének, Don Quijoténak páncélos, sisakos alakja naponta megjelenik az utcákon, ahogyan a regény többi figurája is, Dulcinea del Tobosótól Sancho Panzáig.
A Mercado Cervatinónak nevezett esemény idén október 7-től 12-ig tart. S valóban piac ez, de kiegészül a kézművesműhelyek termékeivel, az utcákon mindenütt színpadok, ahol az egész spanyol nyelvű világ táncol, énekel és színdarabokat ad elő. Nagy nemzetközi esemény, több százezer látogatóval.
S bár a fesztivál kimondottan a Spanyol Aranykorra emlékezik, jól megfér itt a legújabb technika, amely interaktív módon vezet az elmúlt dicsőség korszakába. Elszakadva a telefon képernyőjétől, középkori ruhába öltözött kígyóbűvölők, gyümölcsárusok, solymászok és táncosok bukkannak fel egy-egy utcasarkon. Most akkor melyik korban vagyunk?
Alcalá de Henares
A várost Madridtól 35 km-re északkeletre találjuk, Madrid autonóm közösségben fekszik, Spanyolország második legnépesebb városa a főváros után. Az ország egyik legrégebbi püspöki székhelye; belvárosa a világörökség része. Általában egyszerűen Alcalának nevezik, de gyakran hozzáteszik az Henares folyóra utaló de Henarest is, megkülönböztetendő az országban található tucatnyi másik Alcalától.
Toscana pikánsabban
Az irodalom és gasztronómia találkozása középkori tereken és palotákban mindig siker. Így van ez a toscanai Certaldo Altóban is, ami nem más, mint Boccaccio szülővárosa, ötven kilométerre Firenzétől. Október 14. és 16. között itt tartják az íróról elnevezett Boccaccesca Bor és Étel Fesztivált.
A város ősi része fent van a dombtetőn – ezért ’alta’ –, alatta egy modern építésű övezet húzódik. Az Óvárosban igazi olasz piac vár. Hagyjuk az ezerféle sajtot, a felvágottakat – már maga a mazsolával és rozmaringgal ízesített friss toszkán kenyér önmagában is fantasztikusan finom. Hát még egy nyirkosabb napon a Ribollita illata, ennek a kenyérből, babból, káposztából és zöldségekből főtt szép levesnek csábító gőzölgése!
És hát Toscana a vadételeiről híres: nyulak, szarvasok, vaddisznók ezer recept szerint elkészítve az orrunk előtt. És Isten remek borokat is teremtett hozzájuk, a Chiantit és a Brunello di Montalcinót. S akkor még a mandulás süteményekről nem is szóltunk! Nincs menekvés, ilyenkor Olaszország legjobb séfjei jelennek meg a helyszínen, és főzőversenyt, bemutatókat rendeznek kóstolóval.
Hogy a hagyomány fennmaradjon, gyerekhadat ültetnek a szakácsok köré, ahol ők is elkészíthetik azokat az ételeket, amelyeket pár méterrel arrébb a nagyok. Ha magaddal viszed az általános iskola alsó tagozatába járó gyermekedet, dupla adag nedves kéztörlő papír legyen a táskádban a fesztiválon, mert a kölyök a feje búbjától bokáig tojásos, lisztes és olajos lesz. Viszont remekül fest majd a közösségi oldalakon, ahogy lágy tésztában mancsol kétszáz másik gyerek társaságában. (Persze, csak ha megengedi, hogy feltöltsd a fotót.)
És zene szól mindenütt. A tereket övező házak termecskéiben Boccaccio novelláit játsszák a színészek, érdemes megnézni még akkor is, ha nem értünk tökéletesen olaszul, főzőcskézzenek csak a srácok sokáig odalent. A mát azonban nem lehet kizárni az ősi falak közül még fesztivál idején sem, vannak vitasátrak a környezetvédelem, a feminizmus, a szakszervezeti érdekvédelem és a homeopátia tárgykörében is.
Cartaldo angol párja Nottingham, amely a sziget fesztiválfővárosa lett, ahol egymást érik a rendezvények egész ősszel. Persze, Robin Hood alakja megkerülhetetlen, de a kertészeti vásároktól a jazzkoncerteken át a költők versenyéig bármi előfordul az eseménynaptárban.
Minden, ami alma
Az elmúlt néhány évben Dániában a zöldség- és gyümölcskultúra komoly befolyásra tett szert, a dán alma pedig igazi szimbólummá, helyi büszkeséggé vált. Az országban több mint 300 fajta almát termesztenek, ezt a sokszínűséget ünneplik minden évben október közepén, Ebeltoft városában. Ilyenkor bepótolhatjuk a gyümölcs- és édességhiányunkat, a fesztiválon almalét, almabort, almatortát, almapálinkát, és almaecetet is kóstolhatunk.
Az Ebelfest lassan húszéves múltra tekint vissza, az Ebeltoft Rotary Club tagjai még 2002-ben döntöttek úgy, hogy a város és a turisták örömére őszi fesztivált rendez – először 2004-ben. Az alapítvány kikérte és meghallgatta az ottani lakosok ötleteit, ezekből az ötletekből lettek a legjobb és legszeretnivalóbb programpontok.
A fesztivált helyi önkéntesek koordinálják, számukra a legnagyobb megtiszteltetés, hogy évről évre részt vehetnek a város legnagyobb bulijában. (Cikkünk szerkesztésének idején még nem dőlt el a teljes idei program, de később a https://ebelfestival.dk linkre kattintva minden lényeges információ kiderül.)
Kicsi gesztenye…
Ha pedig gesztenyében szeretnénk tobzódni, és még mindig szívfájdítóan hiányzik a tenger látványa – összehozhatjuk. Ugyanis a horvátországi Lovranban tartják októberben a Marudana Gesztenyefesztivált. S hogy miért építettek a horvátok egy egész hónapig tartó fesztivált a gesztenye köré?
Nos, azon egyszerű oknál fogva, hogy a lovrani gesztenyét a világ legjobb minőségű gesztenyefajtái közé sorolják. Ez a Kvarner vidéki jellegzetes fajta a lovrani tengerészek jóvoltából, a távol-keleti és hazai gesztenyefajták keresztezéséből született meg. A lovraniak nagyon büszkék saját gesztenyéjükre, ezért három hétvégét szentelnek októberben a gesztenyekészítésnek, az első hétvégén Lovránban, a másik két hétvégén a környező Lignju és Dobrec falvaiban rendezik meg a Marunada nevezetű népünnepélyt.
A vigasságon gesztenyéből, hagyományos sült gesztenyéből készült termékeket, illetve gesztenyével készült ételeket, valamint különféle édességeket, süteményeket és tortákat kínálnak a vendégeknek. A kínálatban azért találunk olyasmit is, amiben nincs gesztenye, mint például a házi mézes pálinka és a házi újbor. Lovran városa a Kvarner öbölben található, Budapesttől kicsivel több mint ötszáz kilométerre.
Még nincs hozzászólás