Ó, a Balaton
A Balaton a csoda, a nagy kékség kicsiben, de akkor is és csak azért is. A Balaton a miénk, az örök nyár, a víz illata, a naplementék bíbora. Ám a Balaton ma már többről is szól, mint amiről a szív húrjai mesélnek. Gasztronómiájában is verhetetlen, s ezt a tényt idén is megerősítette a Magyar Konyha legújabb gasztrokalauzával.
Most 333 olyan helyről olvashatunk a kiadványban, melyet méltónak tartottak a magazin munkatársai a bemutatásra, ebből 50 eddig még nem szerepelt a kalauzban. Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője nem győzte hangsúlyozni, hogy továbbra sem a csúcsgasztronómia, a fine dining irányvonala a mérvadó a kiskönyv elkészítésénél.
A lényeg, hogy az adott hely és a szolgáltatás a maga nemében, kategóriájában megbízható, színvonalas, egyedi legyen. Rendelkezzen valami csak rá jellemző plusszal, valami olyan hozzáadott értékkel, amit csak ott tudnak helyben. Ebből kifolyólag nagyon széles körű a gyűjteményben szereplők stílusa, szolgáltatása, háttere és persze a története is.
Egy jó lángosozó éppúgy bekerülhetett a könyvecskébe, mint egy tradicionális kocsma a kertjében lévő lengőtekével, vagy éppen egy strand halsütödéje, de a színvonalas bisztrók, illetve felső kategóriás éttermek is részei a gyűjteménynek. Mindezek mellett kézművesmestereket is találunk a gasztrokalauzban, akik méz, lekvár, vagy éppen sör készítésére szakosodtak.
Ha a Balatonról készít könyvet valaki, mára kikerülhetetlen, hogy a helyi borokról, borászokról, pincészetekről tegyen említést – a kiadványban ezeket is megtaláljuk.
Különösen nyáron aktuális a tó körüli cukrászdákat, fagylaltozókat számba venni és osztályozni, ezt pedig szintén megtették a Magyar Konyha munkatársai.
– Amikor a gasztroforradalom elindult hazánkban, első körben divatnak, trendnek tűnt, de kiderült az elmúlt tíz év alatt, hogy közel sem erről van szó. Ez egy közérzet, egy életérzés, egy jel. Vágy a minőség, a hitelesség, a jó étel iránt. A jó étel pedig jó életet is jelent, ami a Balatonon is évről évre egyre több helyen és területen kézzelfogható – mondta Vinkó József.
Lévai Anikó, a magazin szerkesztőbizottságának elnöke egy kis múltidézéssel kezdte mondandóját. A Balatonról mint a magyar emberek számára utánozhatatlan fogalomról beszélt, ami különösen annak a generációnak jelent egyfajta szimbólumot, amelynek tagjai a szocializmusban is gyakran töltötték idejüket a tónál.
– Eszembe jut a Caola rúzs, illetve az akkor kapható kétféle naptej, a sült keszeg és az a bizonyos kínai tornacipő, melynek bukéja felülírta még a sütödék illatát is – mesélte mosolyogva. – Mára azonban a Balaton ennél sokkal, de sokkal több – folytatta –, hiszen itt is megjelentek azok a vállalkozó kedvű nők és férfiak, akik valami újat, minőségit, valami egyedülállót kívántak és kívánnak létrehozni a gasztronómia számos területén.
Napjainkra azok száma is növekszik, akik fogékonyak ezekre az újításokra, így egyre nagyobb létjogosultsága van és lesz is egy balatoni gasztrokalauznak. Mára kialakult az igény az értékekre, megjelentek a kísérletező séfek, akik igényes, ötletes fogásokat kínáltak.
Sikk lett a Balaton partján a kifinomult kulináris élvezetek felcsigázása, és ezeknek a kifinomult igényeknek a kielégítése. Ehhez pedig egy kalauzra is szükség van, hogy eligazodjunk az ízek kavalkádjában, a különféle konyhák kínálatában – mondta Lévai Anikó.
Még nincs hozzászólás