Nyomás alatt
Manapság a munkaadók is szeretnék alaposan felmérni a jelentkezők stressztűrő képességét, ezért hát az amúgy is izzasztó kiválasztási folyamatban egy új - és meglehetősen népszerűtlen - módszer is felütötte a fejét: a stresszinterjú.
Az állásinterjú a legtöbb pályázó számára önmagában is stresszforrás, ám, mintha ez nem lenne elég, az interjúztatóknak rafinált módszerek állnak rendelkezésükre, hogy megszorongassák a jelölteket. Ilyen az is, amikor kellemetlen kérdéseket tesznek fel, vagy szándékosan nehezítik a körülményeket. De vajon miért állítják az álláskeresésben már amúgy is frusztrált munkakeresőket ilyen kihívások elé?
A cél ilyenkor az, hogy megfigyeljék a jelölt reakcióját és teljesítményét hasonló nyomás alatt, mint amit később alkalmazottként a hétköznapok során tapasztalhat. Az interjúztató ebben az esetben a jelölt spontán reakcióira, konfliktuskezelésére és érzelmi terhelhetőségére kíváncsi, amiket stresszhelyzetben nehezen lehet megjátszani vagy befolyásolni. Az interjúztatásnak ezt a népszerűtlen formáját többnyire olyan esetekben alkalmazzák, mikor a pozícióhoz kiemelt stressztűrő képesség szükséges, tehát elsősorban vezetői vagy értékesítési pozíciók, illetve ügyfélkezeléssel, sok konfrontációval járó munkakörök esetében. Tovább nehezíti a dolgot, hogy általában olyankor kerül rá sor , amikor a jelölt már a legtöbb körön túljutott, tehát tapasztalatai, kvalitásai alapján alapvetően megfelelt a pozícióra, és kicsit már hátradőlhetne.
Lehull az álarc
Nehéz eldönteni, mikortól beszélhetünk formálisan stresszinterjúról, főleg, mivel a módszernek éppen az a lényege, hogy nem közlik előre, mire számíthat a pályázó. A stresszinterjú eszköze lehet például, ha az interjúalanyt hosszan várakoztatják, ha a szükségesnél többen faggatóznak vagy ha váratlan helyzetek elé állítják a jelöltet. A leggyakoribb a stresszkeltő kérdezéstechnika, amikor kellemetlen, direkt kérdéseket tesznek fel, intenzív tempót diktálnak, nagy nyomást gyakorolva és kevés időt hagyva a gondolkodásra. Ilyenkor jellemzően a pályázó gyenge pontjaira tapintanak rá, olyan kérdésekkel például, mint: „miért nem vették fel eddig sehová?” Az interjúalany bizonytalansága azzal is könnyedén felszínre hozható, ha a kérdező felek az interjú során nem adnak semmiféle visszajelzést, még nonverbális jelekkel sem.
A stresszinterjú egyik legfőbb kritikája, hogy az interjúalany reakciói nem feltétlenül lesznek olyanok, mint a hétköznapi stresszhelyzetekben, a munkahelyi stressz ugyanis jóval változatosabb módokon jelenik meg, és folyamatában fejti ki a hatását.
Megtagadható válaszok
A stresszinterjúval könnyű visszaélni: nem mindegy ugyanis, hogy az interjúztatók pontosan hova, és milyen célból helyeznek nyomást. A stressztűrő képesség tesztelése nem jelenti azt, hogy bárkinek is joga lenne egy másik embert megalázó helyzetbe hozni, vagy bármilyen módon megsérteni az emberi méltóságában. Semmilyen interjún nem tehetnek fel vallással, származással, szexuális irányultsággal vagy éppen politikai állásponttal kapcsolatos kérdéseket. Ha mégis ilyen célra használnák ezt a módszert, a pályázónak joga van megtagadnia a válaszadást.
A fenti kérdéseket feszegető állásinterjú azt is mutathatja, hogy a szervezeti kultúrával komoly problémák vannak, így munkavállalóként sem számíthat sok jóra a jelentkező. Egy professzionális stresszinterjún a nyomásgyakorlás nem fordul át nyilvános megaláztatásba. A meghallgatás végén az interjúztatónak helyre kell tennie a helyzetet, és tisztáznia, mi milyen célból történt. Ez azért is szükséges, mert a pályázóban negatív kép alakulhat ki a kellemetlen helyzet nyomán, amit a közös együttműködés érdekében felül kell írni.
Hajdrik Anita HR-szakértő tippjei:
1. Lépjen ki bátran a komfortzónájából! A hétköznapi rutinok által kijelölt szűk mozgástéren belül nagy fejlődésre nem számíthat, azonban sok mindent tanulhat önmagáról egy kényelmetlen helyzetben.
2. A stresszinterjús helyzeteket az üzleties, higgadt, erőszakmentes kommunikációval lehet jól kezelni, csakúgy, mint a hétköznapi életben.
3. Nincsen jó vagy rossz válasz! A válaszadás módja, a reakciói, a hangszín, a testbeszéd, a problémamegoldás mikéntje a lényeges.
4. A legrosszabb, ami történhet, ha kivonul a stresszinterjús helyzetből. Ha feladja, összeomlik, netán agresszívan reagál, biztosan nem jut tovább a kiválasztási folyamatban. Ha nincs más, egy mosoly és egy kedves mondat sokkal többet ér: Köszönöm, értem a helyzetet, de ezen a ponton időt szeretnék kérni, hogy átgondoljam a megfelelő választ.
Mentális készültségben
Fel lehet-e készülni a mesterségesen generált stresszhelyzetekre, amikor a válaszok sokszor érzelmi alapon születnek és a pályázó bizonytalanságát és szorongását nemcsak a szavai árulják el, de a jóval nehezebben befolyásolható testbeszéd is?
A felkészülés első és legfontosabb lépése, hogy ismerjük a saját stressztűrő képességünket. Legyünk tisztában azzal, milyen munkakör való nekünk, és mennyi feszültséget tudunk elviselni.
Bármi történjék is az interjú során, a legfontosabb, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat és a jó modorunkat. A stresszhatás részben abból adódik, hogy váratlan helyzetekben úgy érezzük, nem tudjuk befolyásolni a történéseket, és ettől kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezzük magunkat. Ne csak reagáljunk a történtekre, hanem igyekezzünk irányítás alatt tartani a válaszainkat és a reakcióinkat!
Még nincs hozzászólás