Nő a fiúk térfelén
Gyerekként a reptér volt a játszótere. Édesapja és nagyapja is pilótaként dolgozott, és amikor lehetett, a törékeny, szőke kislány kiharcolta, hogy repülőgépre ülhessen. Ma Szappanos Nóra százados a négy nő egyike, aki helikopterpilótaként szolgál a Magyar Honvédségnél.
Az első, akkor még komolytalan elhatározást négyévesen fogalmazta meg. „Motoros műrepülő világbajnokság volt Békéscsabán, és édesapám azt mondta, ez alkalommal nem reptethet. Rettenetesen begurultam, és eldöntöttem, egyszer majd én fogom vezetni a gépet, pilóta leszek. Később más irányt vett az életem, idővel tudatosult bennem, hogy ebben a szakmában nőként lehetetlen labdába rúgni. Mégis éreztem, hogy tanulhatok bármit, és lehetek akármilyen sikeres a szakmámban, azt a fűszert, amitől teljes lesz az életem, csak a repülés adhatja meg.”
A főiskola, és az építőiparban eltöltött néhány év után Nóra elhatározta, bármilyen rögösnek tűnik az út, egy próbát biztosan megér. Nem akart hetvenévesen azon keseregni, hogy mi lett volna, ha... Számtalanszor hallotta, hogy egy nőnek semmi keresnivalója a honvédségnél, pilóta pedig végképp ne akarjon lenni. A szűk környezete, a szolnoki helikopterbázis azonban elfogadta őt, és idővel a család is megbékélt a választásával.
„Emlékszem, amikor hazamentem, és bejelentettem, hogy már csak az orvosi alkalmassági vizsgálat van hátra, édesanyám szó nélkül kiment a szobából, és órákig csak ült a számítógép előtt pasziánszozva. Egy hét múlva kérdezett rá, hogy sikerült-e a vizsgálat. Addig pedig édesapám próbált minden létező módon lebeszélni. Rettenetesen féltettek, talán éppen azért, mert nálam is jobban tudták, hogy mire vállalkozom.”
Fogalma sem volt róla, hogy egy ennyire férfias szakmában hogyan viszonyulnak majd a törékeny, mégis hihetetlenül céltudatos lányhoz a többiek.
„Akadtak helyzetek, amelyekkel nehéz volt megbirkózni. Nemcsak akkor, amikor nemi diszkriminációval találkoztam, vagy a fülembe jutottak a rólam terjedő pletykák, hanem akkor is, amikor az egyik kollégám felesége elárulta, hogy a gyereke a példaképének tart. Nem értettem. Mindig is azt gondoltam: minden szakma egyaránt fontos. Ha például nem lennének emberek, akik elszállítják a szemetet, itt élnénk egy hatalmas hulladékkupac közepén. Miért lennék példakép, hisz csak azt csinálom, amit szeretek.”
Nóra kutatómentőn ad szolgálatot. A honvédség olyan területeken veti be őket, ahová más alakulatok nem tudnának eljutni. Természeti katasztrófáknál, baleseteknél, árvizeknél dolgoznak. Nemcsak a fizikai munka kimerítő, de lelkileg is sokat kivesz az emberből. „Emlékszem, a négy évvel ezelőtti árvíznél egy idős férfi egy kutyával jött felénk. Rajta kívül semmije sem maradt.”
Amikor befut egy riasztás, másodperceik vannak, hogy induljanak, és akár éjjel kettőkor, néhány óra alvás után is a maximumot kell nyújtaniuk. „Lelkileg összetörni csak akkor szabad, ha a feladatot már végrehajtottuk. Addig bármi történik, nem befolyásolhat, nem érinthet meg. Repülés közben eszembe se jut a felelősség. Nem gondolok arra, hogy mások életéért felelek. Ha valakinek ez jut eszébe, nem tudja elvégezni a munkát. Hallottam olyan repirányítóról, aki remek eredményekkel zárta a képzést, mégis úgy érezte, képtelen a feladatra. Azt mondta, ha meglát egy pöttyöt a monitoron – ami egy gépet jelent –, csak arra tud gondolni, hogy több száz ember életéért felel. Ezt a terhet pedig nem bírta elviselni.”
A szakmai féltékenység, ahogy minden munkahelyen, a bázison is előfordul. De Nóra szerint ez nem a pilóták között, inkább velük szemben fogalmazódik meg. Sokan irigyek rájuk, olyanok, akiknek pedig eszük ágában sincs ezt a szakmát választani.
„Nem akarnák az életüket folyamatos készültségben élni, tucatnyi vizsgát letenni, ejtőernyővel ugrani, és sok esetben napi 20 órákat elképesztő mentális és fizikai nyomás alatt ledolgozni, az otthonuktól, a családjuktól távol” – mondja Nóra, akinek egy percig se a lemondás vagy a nehézség jut eszébe a hivatásáról. Úgy véli, minden helyzetet meg lehet oldani. Aki látta már az arcát, ahogy a repülésről mesél, vagy amikor gépre száll, megérti, hogy a szőke, törékeny lány akkor érzi magát elemében, ha a levegőbe emelkedhet.
Még nincs hozzászólás