Nicsak, ki zenél?
Ha csillagos nyári éjszakán fejed kedvesed vállára hajtod, és kezed a kezébe ejtve, a holdat bámulva, tücsök ciripelését hallod, akkor egyáltalán ne legyél olyan biztos benne, hogy tényleg az.
Mert honnan is tudhatnád biztosan, hogy ami a nesztelen sötét éjszakában felzendül, az most ki. Netán egy rovaros horrorfilmből szűrődnek át részletek a szomszéd nyaralóból, avagy sima mókushorkolás az, amit ciripelésnek vélsz, netán egy ajtót nyekerget a szél.
Jó, fogjuk rá, hogy valóban ciripelés, de most mondd meg őszintén, miért pont a tücsöké? Ciripelni mindenki tud, még én is tudok, tessék: cirip, cirip. De ha nem én, akkor ott a szöcske, az is tud, meg a sáska is, igen, hiába rémüldözöl, és akkor a kabóca hevimetál nyomulásáról még nem is beszéltünk.
Meglátni és nem szeretni…
Ez csak amolyan romantikus, szentimentális sallang, hogy nyári éjen pont a tücsök ciripel, merthogy a tücsöknek már a neve is olyan kis cuki, majdnem mint az, hogy prücsök, de az is lehet, hogy azért tűnik olyan cukinak, mert van benne cs betű.
De nem hinném, mert a szöcskében is van cs betű, sőt, kicsinyítő képző is van benne, épp azért nem szöcs, hanem szöcske, (hasonlóképp, mint a kecske), mégsem szoktuk őket cukinak gondolni. Igaz, a tücsköt sem, csak amíg a ciripelését hallgatjuk.
Amikor meg is látjuk, akkor azonnal sikítva menekülünk, és azt ordítjuk, hogy: úristen, szöcske! Vagy hogy: úristen, sáska! Netán hogy: úristen, miaszösz!
Kicsit szomorkás a hangulatom…
Szóval nincsen ez elég jól átgondolva, ez a tücskös zene meg az ő romantikamutatója. Ráadásul, ha alaposan megfigyeled ezeket a kissé lapított, hosszúkás testű, kerek fejű, fonalas csápú, két pár szárnyas mi a fene rovarokat, vagyis ha mélyen belebámulsz ovális, sötét szemükbe, meg fogod látni, hogy amíg te a kedveseddel enyelegsz boldogan a lágy zenére, addig az ő tekintetükben a végtelen bánat és kilátástalanság örvénylik, ugyanis nemrég megtudták, hogy ki fognak halni.
Eddig nem tudták, mert eddig nem is törődtek mással, csak a muzsikálással. Olvassál La Fontaine-t, ha nem hiszed. De mára már tudják.
Bozóttűz vagy túladagolás
Az elmúlt években ugyanis egy 150 kutatóból álló szakértői csoport nekiállt, hogy elkészítsen egy európai szintű értékelést a kontinens egyenesszárnyúinak, vagyis az Orthoptera rovarrend – a szöcskék, a tücskök és a sáskák – több mint ezer fajának természetvédelmi helyzetéről, és meglehetősen szomorú eredményt kaptak.
A ciripelősök mintegy 50 százaléka került valamilyen kihalással fenyegető kategóriába Európa területén. Vagy abba halnak bele kisvártatva, hogy megeszi őket egyik-másik madár (vagy thaiföldi turista), vagy abba, hogy ledarálja őket egy kombájn a szántón, az is megeshet, hogy a túlzott műtrágyafogyasztás lesz a vesztük, esetleg egy bozóttűzben hamvadnak porrá.
A csend mindig gyanús
Mi pedig majd a néma éjszakában andalgunk kéz a kézben, és észre sem vesszük, hogy nem ciripel már senki, legfeljebb egy varangy brekeg fel félálmából öblösen, esetleg egy alvajáró, neurotikus vadgalamb huhogja velőtrázón, hogy megöltééék, megöltééék (nyilván egy előző életbeli tragikus emlékét nem tudja máig sem feldolgozni), vagy tán a fogászati fúró hangját idéző, állati idegesítő szúnyog zizeg pimaszságokat a fülünkbe, de ha az sem, akkor meg egy szerelemtől hibbant macska vernyákol keservesen a Hold alatt.
De ciripelés az nem lesz.
Nem azért mondom, de az Arachnofóbia című film kezdődik így… A család békésen elvan, fel sem tűnik senkinek, hogy tücsökciripelés jó ideje nuku…
És miért? Mert mind felzabálták a prücsköket a génmutáns, gyilkos óriáspókok, melyek ott csöveznek a fáskamrában tonnaszám, és épp azon tanakodnak, hogy ki kéne nézni a nagyvilágba!!! Nehogy benyiss oda!
Csak a hapsi prücsök zenél
A mezei tücsök ciripelése májustól nyár derekáig hallható, napközben és éjjel egyaránt. Jellemzően délelőttől késő estig szól, a hűvös hajnali órákban és kedvezőtlen időjárás esetén (esőben, szélben) azonban elhallgat. Csak a hímek ciripelnek, a nőstények némák.
A hím a jól ismert, messzire hallatszó „kri-kri-kri…” hívóhangjával nőstény fajtársait csalogatja magához, valamint egy kis territóriumot is véd. Ha a közelébe ér egy nőstény, a hívóhang sokkal halkabb, udvarló énekbe csap át. Amennyiben viszont hím fajtárs közeledik, éles, rivalizáló hangokat hallat.
Tücsökhegedű
A tücskök (és a szöcskék) hangszere az első pár szárny, a fedőszárny. A szárny fonákán az egyik kiemelkedő ér a ciripelőér, és azon a mezei tücsöknél nagyjából 140 kis kiemelkedés sorakozik. Ez a ciripelő csapsor, amelyen a másik szárny szélén található kiemelkedést végighúzva keletkezik a reszelő hang.
A szárnyakon merev erekkel körülvett mezők (a háromszögletű hárfa és a kerek tükör) rezonátorként működvén jelentősen hozzájárulnak a hang felerősítéséhez. A tücskök két szárnya tükörszimmetrikus, mindkettőn megtalálhatók az említett képletek.
Ciripeléskor azonban mindig a jobb szárny van felül, tehát az ezen található pengető (plektrum) és a bal szárny ciripelő csapjai nem vesznek részt a folyamatban. A ciripelés félig felemelt szárnyakkal történik. A szárnyak és a potroh által kialakított üreg hangtölcsérként működik, ezért a hang irányított.
Hasonló funkciója van a tücsöklyuknak is, a hímek ugyanis mindig a bejárat előtt kialakított porondon hallatják éneküket, ami akár 100 méterre is elhallatszik.
(Forrás: National Geographic; mttmuzeum.blog.hu)
Még nincs hozzászólás