Nézzünk szét a nagyi padlásán!
A falon kifüggesztve antik képek, a kis asztalon izgalmas kiegészítők, brossok, nyakláncok, a vitrinben patikusüvegcsék sorakoznak. És a ruhák! A Nagy Gatsby korszakát idézve a századelőről, vagy éppen hetvenes évekbeli poncsók, bundák, blúzok, szoknyák. A vintage-világ kétségtelenül varázslatos hangulatot áraszt, és olyan, mint egy időutazás.
Mindegy, hogy egy kicsiny üzletben vagy lakásbutikban nézelődünk, az az érzésünk támad, mintha egy zárt bolhapiacon járnánk, csak mások már kiválogatták nekünk az időtálló értékeket. A régi korok ruhái reneszánszukat élik, a vásárlók között van konszolidált ügyvédnő, kisgyerekes anyuka, főiskolás diáklány és művészlelkek is. A trendek gyakran ismétlődnek, így a vintage sosem megy ki a divatból.
Régi és jó bor, régi és jó ruha
A legtöbb embernek a lakberendezési újságok angol stílusú, romantikus virágmintás képei jutnak eszébe a vintage szó hallatán. Ejthetjük franciásan vintázsnak vagy angolosan vintidzsnek, mindkettő elfogadott a hazai szóhasználatban. De mi is pontosan ez a fogalom?
„A vintage-ról sokan gondolják, hogy egy stílus, pedig inkább gyűjtőfogalom. Nincs tökéletes meghatározása: először a régi és jó minőségű borokra használták. Régi és jó bor, régi és jó ruha. Lényegében egy prémium termék, ami megőrizte magát így 80-100 évig – magyarázza Viola von Cydonia vintage-stylist, aki egy ideig Angliában élt és angol civilizációt tanult. – A vintage lehet ékszer, kiegészítő, bútor, ruhák, tárgyak, vagy éppen a kultúra; szinte minden, ami az 1910-es évektől a hetvenes évek végéig tartó időszakot jellemezte. Sok stílus tartozik hozzá, ezért helytelen a vintage-ról mint stílusról beszélni. Sokszor keverik a retróval, holott a retró a hetvenes évek végétől a kilencvenes évekig tartó jellegzetes irányzat volt. Nagyjából a húszas évekre tehető az a klasszikus korszak, amikor Angliában a great depression era (a nagy depresszió, gazdasági válság) idején füstös partira jártak, kitömött állatok dekorációi, mintái voltak mindenütt, bundát hordtak és abszintot ittak.”
Ez az évtized a magas, vékony, fiús alkatúaknak kedvezett, ekkor volt divat a zsákfazon és a rövid haj; a harmincas években a szűk szabás került előtérbe; a negyvenes években a derékban húzott, szűk vonalak érvényesültek, majd a hatvanas éveket is az egyenes szabás uralta, de a ruhák hihetetlenül rövidek lettek.
Értéket mentenek
A '20-as évek klasszikus, de kicsit sötétebb, madármotívumos vintage-hangulata adja meg Viola vintage-üzletének az alapkarakterét, amit édesanyjával, Ildikóval közösen vezet. Gyűjtik a magyar vonatkozású régiségeket is, szeretik, ha a ruhának, a tárgynak története van; ha lehetséges, képeket kérnek az egykori tulajdonosokról. Képeket és történeteket.
Számukra ez afféle értékmentés is, mivel megőrzik és átadják az utókornak a tárgyakat. Mint ahogy Ildikó meséli, sok szép ruha, és sok szép anyag elvész a hagyatékok felszámolásakor, mert elégetik. Viola legújabb szenvedélye a parfümösüvegek gyűjtése, ebből a kollekcióból is találhatunk néhányat az olyan antik ritkaságok mellett, mint a Hrabal Sörgyári capricciójából ismert ózongenerátor masina, Kudlik Juli egykori fellépőruhája vagy a virágmintás, madaras antik csészék.
Olykor elég egy kiegészítő is
Az érzelemmentesen, futószalagon előállított göncök miatt napjainkban megnőtt az igény a kézműves technikákkal, és gondos odafigyeléssel készített régebbi öltözékek iránt.
A késő vintage, azaz a hetvenes-nyolcvanas évek ruhái jellemzik a régi bérház földszintjén található lakásbutikot. Van itt bross a hetvenes évek Franciaországából, karakteres színházi kézitáska a századforduló tájáról vagy poncsó a hetvenes évekből – vagány, rojtos kabátka, ráadásul elérhető áron.
„A divatban a vintage kifejezés alatt olyan új vagy használt ruhákat értünk, amelyek márkájukból adódóan vagy a stílusuk miatt értékesek. Túlmutatnak a turkálóban beszerezhető second hand-holmikon, mert az egyediségükkel értéket képviselnek – vallja Kertész Violetta, a lakásbutik tulajdonosa, aki egykor stylistként is dolgozott. – Elég egy szép brosst a kabátra vagy a blézerre tenni, vagy egy antik táskát felvenni, és máris megidézzük magunkon a vintage-hangulatot.”
Egy rajongó szemével
Vajon hogyan használja egy szakmabeli ezt az izgalmas irányzatot? Csigó Zita étel- és still life-fotós nagy rajongó, évek óta gyűjt ilyen jellegű tárgyakat, és a képein is gyakran idézi meg a vintage hangulatát.
„Sokkal személyesebbé lesz tőle a fénykép. Kedvesen, bájosan rendetlen, kissé kusza, de barátságos hangulatot árasztó hatása révén úgy érezhetjük, hogy mi is ott vagyunk abban az enteriőrben, vagy éppen a mi sütőnkből is kikerülhetett az a meggyes pite, aminek a fotó mellett olvashatjuk a receptjét. A régi, természetes anyagokból készült tárgyaknak – beszéljünk akár egy durva szövésű, monogramos textilről, egy réztálcáról vagy egy kopottas faasztalkáról – gyönyörű a textúrájuk, így rögtön megadják a fotó alapkarakterét. A vintage nagyon szerethető!”
Ez a régi időket idéző irányzat arra biztat minket, hogy nézzünk szét a nagyi padlásán, keressük, és őrizzük meg a régi, patinás tárgyakat, és kézműves technikákkal, szeretettel, odafigyeléssel újítsuk fel, és emeljük be a kortárs gyártású darabjaink közé!
Még nincs hozzászólás