Népek táncai
Bár ma a táncra elsősorban szórakozásként, kikapcsolódásként vagy sportként tekintünk, a ritmusra való mozgás az emberiség őstörténetéig nyúlik vissza. Már a barlangrajzok is árulkodnak ennek a művészeti ágnak a gyakorlásáról, mely akkor még a mindennapi élet részét képezte, és olyan tevékenységek kíséretéül szolgált, mint a vadászat, a párkeresés vagy a vallási szertartások.
A tánc a hétköznapi élettől a fejlett civilizációkban vált el, nagyjából másfél ezer évvel időszámításunk előtt. A mozgásformák kontinensenként, népcsoportonként, később országonként eltérően fejlődtek, de a háborúk, a gyarmatosítás és a népvándorlások a stílusok keveredését, új műfajok születését hozták magukkal.
Az ősök szelleme, Afrika
Leginkább az afrikai táncok őrzik az ősi rítusokat, a fekete kontinensen ugyanis a dobra és énekre való mozgás sok helyütt még mindig összeforr a munkával, a vallással, a történetmeséléssel és az olyan ünnepekkel, mint a felnőtté avatás, a házasság vagy a temetés. Nincsenek nézők és táncosok, mindenki résztvevő, hiszen közösségi táncokról van szó.
Adumu: az egyik legkülönlegesebb afrikai tánc, a maszáj harcosok „ugrálós” tánca. A kelet-afrikai népcsoport két méter magas magas harcosai egyesével vagy párosával egy helyben ugrálnak minél magasabbra, miközben hőstetteikről énekelnek, lenyűgözve a maszáj lányokat.
A mitológiai táncok földje, Ázsia
Több ezer éves múltra tekintenek vissza az ázsiai táncok, a japán kagurától az indiai bharatanatyamig széles a választék. Az eredetük vallási rítusokban, udvarlási vagy éppen vadászati szokásokban keresendő, s mellettük évezredek óta jelen vannak a szórakoztató jellegű táncok is. Ázsiában ugyanakkor a mozdulatok gyökerei sokszor összefonódnak a küzdősportokkal, mint például az indiai kalaripayat vagy a kínai oroszlántánc esetében.
Oroszlántánc: a hagyományos kínai tánc során több harcos bújik egy oroszlánjelmezbe, melynek fejét, testét és farkát külön mozgatják, harci gesztusokkal kísérve. Az eredetileg a gonosz szellemek elűzésére alkotott tánc mára a legtöbb kínai ünnep szerves részét képezi.
A körtáncoktól a párosig: Európa
A magyarhoz hasonlóan Európában a kollektív, közösségi táncformák, mint a körtánc vagy a füzértáncok voltak jellemzőek, de ugyanígy jelen voltak a különböző eszközökkel: bottal, üveggel vagy kendővel lejtett lépések is. A páros táncok a reneszánsz kortól terjedtek el, s attól kezdve a királyi udvarok divata alakította őket, keveredve a néptáncok tradicionális mozdulataival. A 17. századi francia udvarban jelent meg a klasszikus balett is, mely számos mai táncnak az alapját képezi.
Flamenco: a spanyolok közkedvelt tánca valójában az andalúziai cigányoktól ered. A 18–19. században elterjedt improvizatív és ritmikus táncstílus ősi motívumokat hordoz magában, ahogy mondják, „a spanyol cigányok lelkének tükre”.
Pasodoble: a világ talán legerotikusabb tánca a pasodoble, amely bikaviadalt imitál. A férfi a matador szerepében a nővel, mint a piros kendővel játszik, a stilizált, viadalra emlékeztető elemeket a flamenco lépéseivel ötvözve. Az eredetileg spanyol táncot a franciák fejlesztették tovább, ők tették máig kedvelt versenytánccá.
Rabszolgák és gyarmatosítók: Dél-Amerika
A mai latin-amerikai táncok, mint a rumba, a szamba vagy a mambó Dél-Amerikában alakultak ki, gyökereik mégsem ott keresendők. Valójában az amerikai kontinensre hurcolt afrikai rabszolgák harci, termékenységi rítusaiból és a gyarmatosító spanyolok és portugálok hagyományos tánclépéseiből olvadtak össze a 17–18. század folyamán. A táncokban a testrészek egymástól külön mozognak, és nagy hangsúlyt kap a csípő mozgása a gyors ritmusú, dobalapú zenére.
A jazzkorszaktól kezdve: Egyesült Államok
Az Afrikából behurcolt rabszolgáknak köszönhetőek a ma Észak-Amerikában divatos táncok is. Az afrikai és a nyugati tradíciók között az USA-ban a jazzkorszak jelentette az első közös nevezőt. Ez számos olyan táncstílust hívott életre, mint a onestep, a charleston vagy a jimmy. A harmincas évektől egyre több új stílus került be a köztudatba, a foxtrott-tól a swingen át a rock and rollig, melyek az egész világra hatást gyakoroltak.
Hiphop: a szubkultúra stílusaként létrejövő tánc az egyesült államokbeli Bronxból származik. Az 1970-es évekre a munkanélküliség miatt elszegényedő, bandaháborúzó feketék számára egyfajta önkifejezéssé vált ez a tánc- és életstílus. Mára a hiphop gyűjtőfogalommá vált, s a divatos rap- és popzenével keveredve az egyik legnépszerűbb műfaj lett a világon.
Még nincs hozzászólás