Négylábú mentőangyalok
Köztudott, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Emellett segítőkész társ is, mert baj esetén a mentésben is számíthatunk rá. A jól képzett mentőkutyák szinte minden esteben bevethetők, és igen eredményesen dolgoznak.
A laikus a mentőkutyáról rögtön a síparadicsomokra és a nyakában rumoshordócskával érkező bernáthegyi ebre gondol. A lavinamentő kutyák szerepe valóban kiemelkedő, hiszen a hó alatt rekedt áldozatoknak minden perc számít, a kutyák pedig az embernél sokkal gyorsabbak a terep felderítésében. Míg húsz hegyi mentő húszórányi alapos kutatással tud 100%-os teljesítményt nyújtani, addig egy kutya ugyanezt mindössze két óra alatt teljesíti egyhektárnyi területen.
Nem kell havas tájra menni, hogy bajba kerüljön az ember. Földrengés, tűz vagy víz okozta természeti katasztrófák esetén is nagy segítséget jelentenek a speciálisan képzett négylábú mentők, és nagy szerep jut nekik az eltűnt emberek felkutatásában.
Hazánk leghíresebb mentőkutyája hátrányos helyzetből indult: hat hónapos korában kiderült, hogy diszpláziás: az egyik hátsó lábában nem fejlődött ki rendesen a csontfej. Egy házilag készült szíjkengyel segítségével azonban fél év kemény munkával legyőzte a fejlődési rendellenességet, így elkezdődhetett a kiképzése. Kiváló előmenetelt tanúsított, képes volt víz alatti holttestet is jelezni, és helyesen jelzett egyazon helyszínen élőket és holtakat. Gazdájával, Lehóczki Lászlóval sok-sok bevetésen dolgozott kimagasló eredménnyel. Részt vett több sikeres nemzetközi mentőakcióban, többek között a 2001-es salvadori és indiai földrengésnél is. Hírnevét az 1999-es izmiti földrengés alapozta meg, ahol rátalált egy hároméves kislányra, aki 82 órája feküdt a romok alatt. Mancs a kimentésében is részt vett. A hős kutyának 2006-ban tüdőgyulladás okozta a halálát. Szerető gazdája a saját kertjében temette el. Emléke azonban örökké él, hiszen szülővárosában, Miskolcon szobrot is állítottak neki.
Ahhoz, hogy egy kutya nemzetközi mentésben is részt vehessen, minden évben vizsgát kell tennie. A magyar mentőkutyák kiképzése világszínvonalú, a nemzetközi mestervizsgák alapján a 30-40 legjobb kutyát jegyző elit klubban mindig akad magyar négylábú.
Balázs László Aqua nevű kutyája például a világbajnokságon egyéni eredményei alapján bronz-, míg csapatmunkájáért aranyérmet kapott. A kutyák kiválasztásánál fontos a jó mozgás, a tökéletes idegrendszer és a motiválhatóság, de még ennél is lényegesebb az ambiciózus gazdi, hiszen nemcsak a kutyák vesznek részt heti 4-5 nap kiképzésen, a vezetők felkészültségére is szükség van. Önkéntes tűzoltó tanfolyamot kell végezniük, tisztában kell lenniük az alpintechnika, az elsősegélynyújtás és a műszaki ismeretek alapjaival, ahogy a mentésre vonatkozó nemzetközi szabályokkal is. Ezenkívül nem árt, ha megszállottak is, hiszen időt, pénzt, fáradságot nem kímélve állandó készenlétben kell állniuk arra az esetre, ha baj van.
Először a második világháborút követően, Nagy Britanniában segítettek a kutyák a törmelék alatt rekedt emberek kimentésében. 1954-ben alakultak az első keresőkutya-kiképző központok az Egyesült Államokban, Németországban és Svájcban. A svájci mentőkutyák váltak elsőként világhíressé 1976-ban, az olaszországi, friuli földrengéskor végzett munkájuknak köszönhetően. A 2001. szeptember 11-i World Trade Center-katasztrófánál közel száz kutya vett részt a mentésben. Tizennégyen az életükkel fizettek ezért: egy éven belül tüdődaganat végzett velük az izzó romok közt képződött mérges gázok, illetve az azbeszt és más szennyeződések belégzése miatt. Budai László szerint ez a ritkább eset, a négylábú segítőkre általában békés öregkor vár.
„Aqua például most tizenkét éves, a mozgásán ez már meglátszik, úgyhogy kevesebbet terheljük. Számunkra fontos, hogy a kutyáinknak teljes értékű, békés öregkoruk legyen.”
Még nincs hozzászólás