Ne zargasd a szellemeket!
Nyár, telihold, suttogó árnyak, szélcsendben megrezdülő ágak... Olyan sejtelmes és igéző tud lenni, hogy az embernek kedve szottyan szellemet idézni. Rossz ötlet!
Vannak, akik nem is hisznek a szellemek jelenlétében, mégis belemennek a játékba kíváncsiságból, szórakozásból. Vannak, akik libabőrösen kezdenek hozzá, mert nagyon is hisznek benne, és már előre félnek, hogy akit hívnak, az valóban megjelenik.
Vannak, akik elvesztett hozzátartozójukkal szeretnének kapcsolatba lépni, ezért ülnek a kerek asztalhoz. A kezek összeérnek, a gyertyaláng fellobban, koppan az asztal, reccsen a padló, a függöny meglibben.
Temető mellett soha!
A szellemidézéssel foglalkozó mágusok, boszorkánymesterek óva intenek attól, hogy házilagos szeánszba fogjunk, mert szerintük az eltávozott lelkek, ha bolygatják őket, esetleg bajt csinálnak, belénk költöznek, vagy a lakásba, és nehezebb kiirtani őket, mint a hangyát. Az sem kizárt, mint mondják, hogy nem a megidézett szellem fog megérkezni, hanem egy gonosz szándékú idegen entitás, aki akár meg is ölheti azokat, akik odahívták, sőt, azokat is, akik a környéken téblábolnak gyanútlanul.
Szerintük például tilos csak úgy unalomból szellemet idézni, mert az élők sem örülnek annak, ha ok nélkül kicibálják őket a nyugalmukból, hát még a holtak. És tilos zaklatott lelkiállapotban vagy betegen idézgetni is, mert akkor a szellem könnyebben bele tud költözni elgyengült testünkbe.
Tilos továbbá hárman, heten vagy kilencen lenni a szeánsz alatt, mert ezek rossz energiájú számok, és rossz lényt hívnak elő. Valamint nem ajánlatos a temetők, hullaházak környékén végezni a szellemidézést, mert az ott rekedt, apatikus hangulatban lévő, még zavarodott identitású holtak nem annyira kaphatóak a kalandozásra.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 5. számának 49. oldalán!)
Még nincs hozzászólás