Náray Erika ikonja Ella Fitzgerald
Magyar hangja: Náray Erika. Hányan és hányszor hallottuk már filmek és sorozatok elején ezt a mondatot! Az ország egyik legismertebb hangja azonban nemcsak beszél, de olvas, játszik, énekel, na meg hallgat, méghozzá jazzt, mióta csak az eszét tudja. Köszönhetően Ella Fitzgeraldnak, aki egy bakelitlemezen érkezett az életébe, és azóta sem tágít.
Scully ügynök magyar hangjának a családjában nem volt jazzista, de még csak olyan sem, aki ilyen zenét hallgatott volna: „Egyszerűen arról van szó, hogy gyerekkoromban még nagyon kevés bakelitlemezt lehetett kapni, a népszerűekért sorba kellett állni, és vagyonokat fizetni, míg a jazzalbumokat kevesen keresték. Annyira olcsó volt, hogy összevásároltam egy csomót. Így lett Ella Fitzgerald-, Police-, Duke Ellington-, Miles Davis- és Louis Armstrong-albumom.
Kiderült, hogy nekem ez tetszik. Így lettem egy idióta jazzista, aki aztán már tudatosan vásárolt és hallgatott. Jött Sting, Sade, Matt Bianco, majd a gimnazista szerelmemnek köszönhetően Zappa, a Weather Report és Berki Tamás.
Ezt persze falun, ahol felnőttem, senki nem értette, és nem is annyira tolerálta. Volt belőle bajom. Akkoriban még leálltam vitatkozni a zenéről, ma már nem teszem.”
Egyvalakiről azonban Náray Erika sosem vitatkozott, ő pedig Ella Fitzgerald, aki kísérletként, egy lemezen került az életébe, és azóta is meghatározza azt. Amikor megkérdeztem tőle, miről beszélne szívesen egy interjúban, elsőként vágta rá a tizenháromszoros Grammy-díjas ikon nevét. Erika a nyarat az augusztus 28-i nagykoncertjére készülve töltötte, Ella Fitzgerald pedig ebben is szerepel. És nem statisztaként.
„Amikor jazz tanszakra jártam, azt vettem észre, hogy Ella kicsit mellőzött a »tananyagban«. Ma úgy gondolom, azért, mert ő az egyszerű emberek között is népszerű volt, és nem csak a jazzistáknál. Mindannyian szeretjük, ha egy előadó a külalakjában is képvisel valami glamourt és stílust, mert az hozzáad a produkciójához. Ella Fitzgerald az egyetlen női előadó, akinek erre nem volt szüksége, mert olyan tehetséges volt.
Mikor idősebb korában ducin, szódásszifon szemüvegben, poros konttyal állt színpadra, ez akkor sem érdekelt senkit. Énekelt, és kész. Csak ez számított. Mindenkinek szüksége van zenei korszakokra, meg marketingre. Neki nem volt. Most, a koncertem kapcsán, videómegosztók segítségével elkezdtem keresni a dalokat, amiket énekelni szeretnék majd. Nem volt olyan standard, amelyiket Ella ne énekelt volna el, és először ne tőle dobta volna ki bármelyik kereső.
Először udvariasan félretoltam őket, de a vége mindig az volt, hogy amikor összeállítottam a listát, csak Ella verziói szerepeltek rajta. Az én ízlésem szerint ugyanis nincs olyan standard, amit jobban el kéne énekelni, mint ő. Ez nem azt jelenti, hogy nem születtek még jó verziók, de mindenki tőle tanult, és mindent ők találtak ki. Ő és a kortársai.”
Na de mit tudott Ella Fitzgerald, ami miatt Náray Erika szerint alfája és ómegája a műfajnak? Ha jazzről van szó, szerinte vele érdemes kezdeni, mert az a fontos, hogy mindig a zene legyen a cél, és ne más. Elláról példát véve, Erika is mindig ezt tartja szem előtt.
„Mindegy, hogy egy műfajt szeretsz vagy sem, a zseni mindenhonnan kitűnik, és ezt a hozzá nem értő ember is felismeri. Fitzgerald olyan előadó, aki csöndet tudott teremteni egy teremben. Ma már tele vagyunk olyan irányzatokkal, ahol az énekesek tekergetik és cifrázzák a hangjukat. Magasan és attraktívan énekelnek, mert így tudják felhívni magukra a figyelmet.
Elláról nem az jut eszedbe, hogy te jó ég, milyen hangja van, és mekkora magasságokat tud kiénekelni. Nem részleteiben látod. A művészete épp az egyszerűségével szippant be. Tiszteli egy darabig a kottát, azután persze megformálja a saját művészetét, de nála mindig a zene győz, és soha nem ő” – mutatja be a kedvencét Náray Erika.
Na de hogyan mutatná be saját magát? A Színház- és Filmművészeti Egyetemről és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskoláról is begyűjtött egy-egy diplomát. Életében mindenből van egy csipetnyi. Korszakokat él meg, és nyughatatlannak tartja magát.
„Klasszikus értelemben épp az ilyen Ellák miatt nem tartom magam jazzénekesnőnek. Olyan szinten vagyok rajongó, hogy ezt sosem merném kijelenteni magamról, holott van egy diplomám róla. A pályafutásom során viszont nagyon sokféle dolgot énekeltem, és több irányba elindultam.
A musical, a popslágerek vagy az operett éppúgy az életem része, mint a jazz, ami persze a szívem csücske. A koncertemen mögöttem álló nyolc zenész is minden porcikájában jazzmuzsikus, a hangszerelés pedig egy mini bigbandre készült.
Minden arra utal, hogy jazzkoncert lesz, és ott áll egy lány, aki jazzénekesnőként lesz ott, de nem hagyja otthon sem azt, hogy színésznő, sem azt, hogy musicalekben is szerepelt vagy hogy időnként szinkronstúdióban dolgozik. Nálam mindig van egy csipetnyi színház és sztorizgatás is.
Az életem ugyanilyen. Akadt olyan időszak, amikor énekesnőként funkcionáltam, és havi harminc klubkoncertem volt. Olyan is volt, hogy húsz estét játszottam a színházban, és csak musicaleket énekeltem, és persze alőfordult, amikor a szinkron volt a prioritás, az éneklés pedig kimerült a Disney-mesék betétdalaiban.
Korszakaim voltak és vannak, de mindegyikből profitálok annyit, hogy bármit is csinálok, az megsegíti az éppen akkori munkámat. Nem vált hátrányomra, hogy sokat kluboztam, musicalénekesnő voltam vagy prózát játszottam. Ilyen szempontból nyughatatlan nő vagyok, és nem tudom elképzelni, hogy egyetlen dologra tegyem fel az életem.”
Még nincs hozzászólás