Mostantól ő lesz az új apukád!
Berobban egy szerelem a sok üres év után, és anyuka boldog, hogy végre újra igazi család lesznek: az egy-két saját gyereke, a hapsi meg ő.
Érthető, hogy ha megszeretünk valakit, és bízunk benne, úgy gondoljuk, hogy a gyermekeink is boldogabbak lesznek. Csakhogy a gyerekeknél ez nem megy gombnyomásra. A mi szerelmi boldogságunk bennük nem mindig örömöt, sokkal inkább féltékenységet, bizonytalanságot szül.
Nincs olyan, hogy új apuka
A pszichológusok azt szokták mondani, hogy egy rossz házasságnál, ahol mindennapos a veszekedés, az agresszió, jobb a ’csonka család’, tehát el szabad válni. De vajon egy új szerelem mikor érik meg annyira, hogy az érkező társ beilleszthető legyen egy már összeszokott családba?
Van, aki új apukáról, anyukáról beszél, mintha le lehetne cserélni a régit, mások szerint legjobb, ha a nem vér szerinti szülő bele sem szól a nevelésbe, nincs is joga hozzá. Lélektani szempontból a kettő között van az igazság. Anya, apa csak egy van, még akkor is, ha az illető távol áll az ideális, szerető szülőtől, és akkor is, ha minimális a tényleges kapcsolat a gyermekével.
Ám az együtt élő új család mindenképp rendszert alkot, ahol a vér szerinti szülő új párja előbb-utóbb fel kell hogy vállalja a kvázi szülői szerepet. Különben sok bizonytalanság, feszültség keletkezhet.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 5. számának 36. oldalán!)
Még nincs hozzászólás