Mitől okos egy város?
Egy tökéletes városban csak akkor gyullad meg az utcai lámpa, ha valaki arra sétál, csak akkor fűtenek a buszokon, ha hideg van, csak akkor irányít egy bizonyos útvonalra a GPS, ha ott nincs dugó, és csupán akkor jár gyakrabban a villamos, ha többen állnak a megállóban...
Az IBM előrejelzései alapján 2050-re a Föld lakosságának mintegy 70 százaléka él majd városokban, míg a huszadik század fordulóján ez a szám csupán 13 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy minden évben New York lakosságának a hétszeresével gyarapítjuk bolygónk városi népességét. A kihívás adott: valahogy meg kell oldani, hogy ez a rengeteg ember szervezetten, hatékonyan, és amennyire lehet, kényelmesen tudjon együtt élni.
Ennek 21. századi módszere az infrastruktúra fejlesztésén túl az információs technológia bevetése. Ha az üzleti életben már minden számítógépek által vezérelt és optimalizált, miért ne lehetne így a városüzemeltetésben is? Mindenki kezében ott az okostelefon, és temérdek adat áll rendelkezésre, az időjárástól kezdve, a közlekedésen keresztül az egészségügyig: miért ne rendszerezzük és értelmezzük az információkat?
Párma (Olaszország): virtuális hivatali pontok internetes ügyintézéshez.
Velence (Olaszország): intelligens turistanavigáló mobilapplikáció.
Chesire (Egyesült Királyság): elektronikus kórlapok az otthoni idősellátásban.
Dubuque (USA): intelligens vízmérő órák bevezetése a vízfogyasztás állandó monitorozására.
Mobile (USA): elektronikus oktatási profil minden egyes tanuló teljes iskolai ciklusáról.
Stockholm (Svédország): napszakhoz igazodó dinamikus útdíjrendszer.
Ez a jogos kérdésfeltevés húzódik az okosváros-koncepciók mögött, melyek a jövőt az intelligens, integrált városirányítási rendszerekben látják.
Magyarra fordítva, a cél a közszolgáltatások, a közbiztonság, a közlekedés, az oktatás, az egészségügyi és szociális ellátások, illetve az energia- és a vízügy minél szélesebb körű számítástechnikai támogatása, és ezen informatikai rendszerek adatainak logikus összekapcsolása.
Például a buszokban elhelyezett GPS jelei alapján írják ki a megállókban, valójában hány perc múlva érkezik a jármű. Alkalmazkodjon a közvilágítás az aktuális fényviszonyokhoz, és mozgásérzékelők segítségével csak igény esetén lépjen működésbe.
Harmonizáljuk az oktatási intézmények és a tömegközlekedés menetrendjét, és hangoljuk össze a hivatalok és a munkahelyek időbeosztását. Minden változzon dinamikusan, a valós igényeknek megfelelően.
Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha az aktuális igényekről tud is a városvezetés, ami, bizony, aktív részvételt követel a lakosságtól, legyen szó mobiltelefonos panaszbejelentő applikációról vagy internetes időpontfoglalásról. Mert egy tökéletes városban nemcsak okos rendszerekre, hanem azokat jól használó emberekre is szükség van...
Még nincs hozzászólás