Mit is kívánhatnék így ötvenen túl!
Mit is kívánhatnék én így ötvenen túl az új évre. Először is természetesen azt, hogy teljesüljön minden pasiálmod, fiatal barátnőm.
Én már nem kívánok álompasit magamnak, megelégszem azzal, aki van. Örülök, hogy ismerem minden hóbortját és szokását. Már megtanultam alkalmazkodni hozzá, és ő hozzám. Valószínűleg ez egy másik emberrel már aligha menne.
Érdekes olvasnom azonban, hogy milyennek képzeled te az álompasit.
Szeretnél egy olyan fiút, aki beköti a mosógépet, elintézi, hogy elvigyék a régit? Aki virágot hoz a névnapodra, élvezi és érti a humorodat. No, és persze szeret.
Bizony ezek fontos dolgok. Én azonban már így ötvenen túl azt hiszem, más dolgokat tartok elengedhetetlennek egy jó kapcsolatban. Nekem már kevésbé fontos, hogy az illető jóképű legyen, megelégszem azzal, ha tiszta, ha miután felkelt, fogat mos és megborotválkozik.
Nekem már kevésbé fontos a romantika. Már nem haragszom meg azért, ha elfelejt virágot hozni a születésnapomra. Megelégszem azzal is, ha ágyba hozza a kávét, és boldog szülinapot kíván.
Én már nem várom el, hogy hívja fel a szerelőt, ha elromlik a mosógép, és ha nem érdemes megcsinálni, hát vegyen újat. Hiába is kívánnám, mert nem ő, hanem én osztom be a pénzt. Szóval nekem kell kitalálnom, hogy hol húzom meg a nadrágszíjat, hogy teljen az új mosógépre. S hogy főzzön, és hogy jól? Nekem szerencsém van. Az én pasim imád főzni, és tud is.
Szóval nagyjából rendben vagyunk. Mert mindaz, amit felsoroltunk, fontos, de a legfontosabb talán kimaradt.
Hogy mi lenne az?
Én azt gondolom, hogy fontos a pénz, a romantika, a kaja, a szex, a szerelem, de nagyon fontos ezeken kívül még valami. Nekem legalábbis mindig nagyon fontos volt.
S ez nem más, mint az, hogy ne kelljen unatkoznom mellette sohasem. Hogy tudjunk és szeressünk beszélgetni, nagyokat sétálni, veszekedni akár. Ne kelljen semmit elhallgatni, titkolózni. Hogy mindig kimondhassam azt, amit gondolok, mert bízhatok benne, hogy megért. Hogy ért.
És, ha nem is ugyanazt gondoljuk mindenről, az alapvető emberi dolgokban egyetértünk. Abban, hogy nem bántjuk azt, aki gyengébb, nem színlelünk, nem szolgálunk hatalmasoknak, nem tekintjük a pénzt mindennél fontosabbnak, mert képesek vagyunk élvezni olyan dolgokat, amikhez nem is kell pénz egyáltalán. Fontos, hogy hagyjuk egymást békén néha, hogy a másik tehesse azt, amit szeretne. Menjen el edzésre vagy a haverjához. S hogy nyugodtan hallgathasson, ha csendre vágyik.
Sokszor gondolkodom azon, hogy szeretnék-e ma fiatal lenni. És rendszerint oda lyukadok ki, hogy persze. Mert fiatalnak lenni jó. Mert az ember tele van vágyakkal és reményekkel, s még annyi izgalmas, nagyszerű dolog vár rá. Többek között vár rá valahol az igazi. Aztán továbbgondolom a dolgot, és rájövök, hogy nem is olyan biztos, hogy olyan egyértelműen jó fiatalnak lenni. Mert még annyi fájdalom, kudarc, tévedés vár az emberre, amikor előtte van az élet.
De bármit gondolok is, az idő telik. Azzal is, aki fiatal, s azzal is, aki már nem egészen az. Ezért talán a legfontosabb, amit kívánnék magunknak, hogy minden életkorban tegyük meg azt, amit meg kell tennünk. Ne halasztgassuk holnapra, jövőre, mert senki nem tudhatja, hogy az milyen lesz. S lesz-e egyáltalán.
Még nincs hozzászólás