Mire jó a fájdalom?
Furcsa kimondani, hogy a fájdalom hasznos. Bár nagyon kellemetlen érzés, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy felismerjük és elkerüljük a minket fenyegető veszélyeket, s megvédjük a már sérült részeinket a gyógyulás idejére azzal, hogy nyugalmat biztosítunk nekik.
A fájdalom nagyon fontos élettani szerepet tölt be. Azt a határt, amelynél egy ingert már fájdalomként élünk meg, fájdalomküszöbnek nevezzük. Ezt nagyon sok tényező befolyásolhatja, mindenkinél más és más, lehet alacsony vagy akár magas.
Hol a tűréshatár?
A fájdalomküszöb bizonyos személyeknél oly mértékben is lecsökkenhet, hogy kisebb zaj vagy az egyszerű érintés is fájdalmassá válhat. Ezt hívjuk érzékenységfokozódásnak. Fizikai behatások, gyulladások, a hideg, az éhség, leromlott egészségi állapot, esetleg a szövetek elsavasodása állhatnak a hátterében.
A fájdalomküszöböt több tényező meg is emelheti, sőt – átmeneti jelleggel – akár ki is iktathatja a fájdalomérzetet. Ekkor beszélünk érzékenységcsökkenésről.
A fájdalomérző receptorok nem adaptálódnak, nem szoknak hozzá az őket érő ingerhez, tehát a fájdalom addig tart, amíg a fájdalmat kiváltó inger fennáll. A fájdalom átélését a pszichés állapot befolyásolhatja. Egyes lelki problémák (kimerültség, szorongás vagy unalom) hatására is erősebben él meg a beteg olyan fájdalmakat, amelyeket korábban tolerálhatónak érzett.
A fájdalom érzését a magabiztos fellépés vagy az erős koncentráció csökkentheti. Ezt a jelenséget tapasztalhatjuk a sérülést elszenvedő sportolóknál, vagy harcoló háborús sérülteknél, akik észre sem veszik, hogy megsebesültek. A szervezetben felszabaduló endorfinok szintje ugyanis meghatározza a fájdalomküszöböt.
Fájdalomérzet nélkül
Nagyon ritkán előfordul, hogy – akár szerzett, akár veleszületett ok miatt – teljesen vagy részlegesen hiányzik a fájdalomérzés képessége. A fájdalomérzet hiánya, az analgézia életveszélyes is lehet, hiszen az illető megsebesítheti magát, elvérezhet anélkül, hogy észrevenné.
Nagy valószínűséggel az i. e. 6. században élt Caius Mucius Scaevola, a mondahős is részleges fájdalomérzet-hiánnyal járó gerincvelői rendellenességben szenvedett. A Rómát ostromló etruszkok vezérét akarta megölni, és ezért halál várt rá. Végül kegyelmet kapott, mert Porsenna király szívét meglágyította a bátorsága, amikor tanúja lehetett, hogy a katona minden további nélkül a tűzbe tartotta a kezét.
Az ilyen betegek halálát könnyen okozhatja sebek elfertőződése nyomán létrejövő szepszis. A fájdalomhiány ellenkezője, ha az ember akkor is érez fájdalmat, mikor a testet bizonyíthatóan sem külső, sem belső károsító hatás nem éri. Ez önmagában is betegség, ami kezelést igényel.
Állj fel, semmi baj!
A fájdalomtolerancia-küszöb a kulturális hatásoktól és számos más tényezőtől is függ. A tapasztalatok, a neveltetés – például hogy a szülők annak idején hogyan reagáltak a fájdalomra, az adott helyzet, amiben a fájdalom éri az embert, az érzelmi állapot, hogy ki mennyire szorong, vagy hogyan tud odafigyelni az őt érő hatásokra – mind-mind befolyásolják a fájdalomérzet feldolgozását.
Még nincs hozzászólás