A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Minden életkorban másként választunk

A szerelem valóban minden életkorban más. Másért leszünk szerelmesek huszonöt alatt, s másért ötven fölött. Mert más a fontos.

Fotó: Shutterstock.com

Igazad van, amikor az ember annyi idős, mint te, a nő még változik. Még keresi a helyét az életben, keresi önmagát kívül és belül. Próbálgatja a frizurát, a ruhát, a sminket, mi áll jól neki. Keresi a hivatását, a hovatartozását. Még nem tudja eldönteni, ki legyen. A dögös férfifaló, vagy az unatkozó, nekem nem fontos típusú frigid, esetleg a ragaszkodó, ábrándozó szerelmes.

Ezeket a szerepeket sorra ki kell próbálnia. Ezért gyakori ebben a korban, hogy a fiatal nő idősebb, bölcsebb férfiba szeret bele, aki átsegíti életének ezen a keresgélős korszakán.

Aztán telnek az évek, elmúlsz huszonöt, és lassan más szempontok válnak fontosabbá. Harmincat elhagyva a legtöbb nő elkezdi érezni az évek súlyát. Mert bár manapság nem divat gyereket szülni harminc alatt, azért a gyerek utáni vágy elkezd motoszkálni.

Ebben az életkorban a legtöbb nő már olyan pasit keres, aki mellett el tudja képzelni hosszabb távon is az életét. Már nem a karrier, nem a bulizás a legfontosabb. Ha szerencsénk van, sikerül, megtaláljuk az igazit, eljön az igazi szerelem. Ha még ennél is nagyobb szerencsénk van, összeköltözünk, és megszületik kettőnkből a közösség, melyet úgy hívnak, család.

A családban aztán hamarosan kiderül, hogy a tudósoknak mégiscsak igazuk lehet. Az egész párkeresés arra ment ki, hogy gyerek szülessen. Sajnos azonban a gyereknevelés nem használ a szerelmi lángolásnak.

A szoptatástól fáj a mell, a hasfájós baba miatt állandósul az éjszakai rohangálás, mire ez elmúlik, a gyerek kimászik a rácsos ágyból, és bemászik a hitvesi ágyba. Ha lopva, egyszer-egyszer mégiscsak sikerül az együttlét, már jön is a következő baba.

Nem terveztük, de hát, ha már úgy esett. Úgyis szeretnénk még egy fiút (lányt). És, ha szerencsénk van, a gyerekek körüli gondok nem zabálják fel az egymás iránt érzett szerelmünket. Nem teljesen. Bár ebben az időszakban elég gyakori a válás.

Ötvenet elhagyván, amikor mindezen túljutottunk, és párunk közelsége már nem viszi magasabbra a pulzusunkat, bekövetkezhet még egy szerelem. De ez már másfajta lángolás. Már tudjuk, hogy múlik az idő. Bár még nem érezzük, de reggelenként a tükörbe nézve már látjuk.

Úgy gondoljuk, még mielőtt végleg be kell zárni a kaput, jogunk van legalább még egyszer a szerelemre. A baj az, hogy párunk hasonlóképpen érez. Csak neki férfiként sokkal jobbak az esélyei. Miközben ő a nálunk fiatalabb lányoknak csapja a szelet, mi beleszeretünk egy megbízható, bölcs hatvanasba, aki mellett még egy kicsit fiatalnak érezhetjük magunkat.

De ez a szerelem legtöbbször már nem fáj, nem éget, és célja sincs más, mint tartozni valakihez, és elbúcsúzni egy érzéstől, melynek ezernyi kínja tulajdonképpen már nem is hiányzik.

Címkék: családalapítás, útkeresés, párválasztás ötven felett

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!