Mihez kezdünk azzal, hogy tovább élünk, mint valaha?
Sokáig úgy hittük, hogy az élet három szakaszból állna: tanulás, munka, nyugdíj. Ma már nem ilyen kiszámítható az életünk. A várható élettartam egyre hosszabb, és ezzel együtt életünk szakaszai is átrendeződnek. A fiatalok később döntenek párkapcsolatról, hivatásról, gyerekvállalásról, a középkorúak pályát módosítanak vagy párkapcsolatot váltanak, s az idősebbek sem a halálra készülődnek.
Nem a több nyugdíjasév a lényeg
Az emberiség történelmében először fordul elő, hogy a nyugati világ lakói átlagosan 80-90 évig élnek. Ami egykor kivételes szerencse volt, ma már gyakori valóság. Mindez elsősorban az egészségügy és a higiéné fejlődésének köszönhető, de a védőoltások, az egészségesebb táplálkozás, a vitaminok, a lakáskörülmények javulása és még sok egyéb más is közrejátszik benne.
De vajon készen állunk-e arra, hogy megtöltsük tartalommal ezt a hosszabb életet? A hosszabb életidő nem jelenthet kizárólag több nyugdíjasévet. Nagyon fontos megtanulnunk, hogy másként tekintsünk erre a többletidőre. Meg kell értenünk, hogy a mai fiatal generáció döntéseit egyre későbbre halasztja, később kezdi el a felnőttéletet. S nekünk felnőtteknek is sokkal több lehetőségünk van új dolgokat, hivatásokat, kapcsolatokat kipróbálni.
A kitolódó döntések kora
Egy 19. századi ember számára a felnőtté válás ideje egybeesett a kamaszkor végével. A fiatalok 18-20 évesen már dolgoztak, házasodtak, gyereket neveltek. Ma ezzel szemben a húszas éveiket sokan az útkeresésre, a tapasztalatszerzésre, vagy épp az ’érezzük jól magunkat’ ideológia megvalósítására használják, feltéve természetesen, hogy a szülők ezt finanszírozzák.
Egyre gyakoribb, hogy a fiatalok elhagyják az egyetemet, amit először választottak, ha nem válik be, ha nem érzik elég izgalmasnak. Az is általános tapasztalat, hogy azonnal munkahelyet váltanak, ha a fizetéssel nem elégedettek, vagy a munka nem elég érdekes. A klasszikus karrierút, vagyis a korábban természetesnek tűnő élethosszig tartó elköteleződés egyre kevésbé vonzó számukra.
Nem megbízhatatlanok, nem lusták. Egyszerűen úgy érzik, hogy az élet rengeteg lehetőséget tartogat, ráérnek. Egyáltalán nem biztosak abban, hogy a szüleik élete követendő lenne számukra is. Sőt, azt legtöbbször elutasítják.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 9. számának 6. oldalán!)
Még nincs hozzászólás