Mi marad, ha a gyerekek kirepülnek?
Éveken, olykor évtizedeken át a gyerekek körül forgott az élet: iskolakezdések, különórák, felvételik, tanulás, közös nyaralások, sok-sok aggódás, és talán még több öröm. Aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor a gyerekszoba ajtaja bezárul, a lakás elcsendesedik, és a szülők ott maradnak újra kettesben. Ez az időszak egyszerre veszteség és lehetőség. Benne ott van a hiány fájdalma, de a kapcsolat újjászületésének esélye is.
Amikor elcsendesedik a ház
Amikor a gyerek, vagy ha több gyerek is van, a legkisebb is elköltözik, és külföldön, más városban esetleg kollégiumban, vagy már külön lakásban elkezdi saját, független életét, az szinte minden családban fordulópont. Akár az egyetemi kollégiumba költözik, akár saját családot alapít, a szülők számára ez nehéz időszak, elszakadás, egy kicsit búcsúzás az élet egy gyönyörű időszakától, a gyerekek nevelésétől.
Sokan számolnak be arról, hogy az első hetekben szinte fizikailag is érzik a gyerek hiányát. A megszokott rutin eltűnik. Már nem kell főzni, reggelit, uzsonnát készíteni, iskolába vinni, hozni. Nincs kihez igazítani a vacsora idejét, nem kell várni az esti hazaérkezést, eltűnnek a hétköznapok apró zajai. A csend ijesztő, olykor nyomasztó.
A pszichológia ezt az időszakot ’üres fészek’ szindrómának nevezi. Bármennyire is eltervezett, sokszor örömteli és természetes ez az átmenet, az, hogy megszűnik az egyik legfontosabb szerepünk, az, hogy szülők vagyunk, a gyászhoz hasonló érzelmekkel járhat. Persze tudjuk, hogy nem a gyerekünket veszítjük el, hanem azt a szerepet, amelyben addig léteztünk, mégis fáj. Már nem hozzánk szalad, ha baj van, nem nekünk mondja el, ha fontos dolog történik az életében.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 5. számának 44. oldalán!)
Még nincs hozzászólás