Merni kell nagyot álmodni
Radics Gigi az István, a király rockopera próbájáról csillogó szemmel érkezik az interjú helyszínére. Mesél különleges gyermekkoráról, gyökereiről, álmairól és valóságáról. A nagy melegben ásványvizet rendel – sok jéggel.
RIDIKÜL MAGAZIN Nem árt a torkodnak?
RADICS GIGI Majd lassan iszom (nevet). Kissé ki vagyok tikkadva, a héten minden nap próbáltunk az István, a királyra, fellépéseim is voltak. A nyár mindig ilyen intenzív, de nem bánom, mert nagyon élvezem, amit csinálok.
RM Az István, a királyban Rékát alakítod. Hogyan talált meg a felkérés?
RG A menedzserem régóta ismeri Rosta Máriát, a darab producerét. Mari eljött az egyik fellépésemre, és tetszett neki, amit látott-hallott, így jött az ötlet, hogy én alakítsam Rékát. Ez óriási megtiszteltetés a számomra, hiszen olyan előadókkal lehetek egy színpadon, mint például Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Varga Miklós, de hosszan sorolhatnám.
Egy kicsit izgulok is, de csak azért, mert a rockopera eltér attól a műfajtól, amiben mindezidáig mozogtam. A társaság viszont szuper, és ez rengeteget segít.
RM Áttérve a te műfajodra: hogyan születnek a dalaid?
RG Van, amikor a kezembe kapok egy-egy dalt, van, amikor édesapámmal közösen alkotunk, de magam is szerzek dalokat.
RM A szövegeket te írod?
RG Nem, a szövegíróm már régóta Joós István, aki kilencéves korom óta ismer, így könnyen ír rám szabott szövegeket, amelyekkel teljes mértékben azonosulni tudok.
RM A Barna lány című dalodnak komoly társadalmi üzenete van...
RG Nekem fontos, hogy a magam módján felhívjam a figyelmet a kirekesztésre.Volt egy-két rossz élményem a roma származásom miatt, de szerencsére nem sok. Ugyanakkor sok ismerősöm, rokonom mesélt az őket ért rasszista atrocitásokról. Én egy 1200 fős kis roma faluból jutottam el idáig, és érzem ennek a felelősségét, nem tagadom meg a múltam vagy a származásom.
RM Hogyan viszonyulsz a gyökereidhez?
RG Nagyon fontos számomra a roma identitásom. Szeretem a szülőfalumat, és mindig nagyon várom, hogy hazamehessek látogatóba. Ragaszkodó típus vagyok. Büszke vagyok arra, hogy roma családból származom, és mindarra, amit a szüleim átadtak nekem és az öcsémnek a neveltetésünk során. Mi mindig segítjük egymást, ahová csak tudunk, együtt megyünk.
RM Meglehetősen különleges gyerekkorod volt: mesélsz róla?
RG Hatéves koromban kezdtem el énekelni, bár már az óvodában is imádtam szerepelni. A Megasztár első szériájában Tóth Vera „néni” volt a kedvencem. Óriási hatással volt rám, ahogy énekelte a Hamu és gyémántot. Teljesen odáig voltam érte, és persze egyből megtanultam a dalt.
Apukámnak annyira megtetszett az előadásom, hogy zenekart alapított nekem. Még csak nyolcéves voltam, de már fellépésről fellépésre jártunk az országban. A zenésztársaim harmincöt év körüliek voltak akkor, mellettük nőttem fel, ők voltak a legjobb barátaim, és rengeteget tanultam tőlük.
RM Mikor jöttek az első komolyabb sikerek?
RG Ismertséget a Megasztár hatodik szériájával szereztem, amit megnyertem, de meghatározó volt számomra az ötödik széria is. Akkor tizenöt évesen bekerültem a top 24-be, és bár nem jutottam be a döntőbe, nem adtam fel. Az ember a kudarcokból is sokat tanulhat.
RM A Megasztár hatodik évadának megnyerésével egy csapásra ismertté váltál. Többen keresték emiatt a barátságod?
RG Megmondom őszintén, hogy ebben az időszakban nem próbáltam komoly barátságokat kötni, mert úgy éreztem, a legtöbben nem magam miatt szeretnek. Persze, jóban voltam mindenkivel, de nem voltak bizalmasaim. A korábbról hozott barátságaim megmaradtak ugyan, de mára már azok is kevésbé intenzívek. Földrajzilag és életstílusban is messze kerültünk egymástól.
RM Sosem érezted úgy, hogy valami kimaradt, hogy – a nyilvánvaló nyereségek mellett – valamit veszítettél az úton?
RG Mivel nincs viszonyítási alapom, nem érzem úgy, hogy szegényebb lennék, vagy bármi kimaradt volna az életemből. Velem ellentétben az öcsém minden korszakot megélt, három éve még rocker volt, most ő a legkeményebb rapper (nevet). Neki nagyon fontos, hogy közösségben legyen, rengeteg barátja van. Én teljesen másképp nőttem fel, nekem más volt fontos.
Hatéves korom óta a zene, az éneklés a mindenem, és lényegében mindig felnőttek között mozogtam. Nekem kisgyerekkoromban is az jelentette a szórakozást, hogy lementem a stúdióba, és énekeltem. Időnként, persze, sétáltunk, videóztunk a barátnőimmel, de nálam például teljesen kimaradt a bulizós korszak. Sosem hiányzott.
Diszkós fellépéseket sem vállalok, mert nem az én világom, nem érzem jól magam abban a közegben. Másoknak a bulizás jelenti a kikapcsolódást, nekem meg az, hogy szórakoztathatok.
RM Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha a gyermekkorod egy részét átugrottad volna. Michael Jackson jutott egy pillanatra eszembe, akiről lehetett tudni, hogy durva módszerekkel tartották a pályán gyerekkorában.
RG Szerencsére az én édesapám nem volt annyira szigorú, mint Jackson papa, aki időnként még veréshez is folyamodott azért, hogy a gyereke próbáljon. Az én esetemben soha nem volt semmiféle kényszerítő eszközre szükség, én mindig alig vártam a próbákat. Nekem akkora örömöt jelentett, hogy énekelhetek, hogy egyetlen olyan pillanatra sem emlékszem, amikor szívesebben csináltam volna mást.
RM Tudsz nemet mondani?
RG Sokáig nagyon nehezen ment, emiatt akadtak is nehézségeim. Nálam kimaradt a lázadó korszak. Sosem úsztam az árral szemben, sosem gondoltam, hogy csak az én döntésem a jó. Szerencsére sokat fejlődtem, lassan kezdem megtanulni a nemet mondás művészetét (nevet).
RM Sugárzol, és szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy elfáradhatsz. Ha mégis megtörténik, hogyan töltődsz fel – persze, az éneklésen kívül?
RG Az alvás mindig jól jön, de szeretek sétálni, moziba menni, beszélgetni a legjobb barátommal, aki mindig fel tud vidítani. Ha elfáradok, elsősorban saját magamat segítem át ezen, de a családom és a menedzserem is támogatnak.
RM Elárulsz valamit a magánéletedről?
RG Ebben az időszakban, bevallom, elég nehezen tudom összeegyeztetni a magánéletet és a munkát, egyelőre ez utóbbira koncentrálok. Mindenesetre már várom, hogy eljöjjön a nagy Ő. Nyitott szemmel járok, és ha szembejön velem az utcán, észre fogom venni.
RM Mi a leghőbb álmod?
RG Gyermekkorom óta arról álmodozom, hogy egyszer Beyoncéval egy színpadon együtt énekelhessek. Talán lehetetlennek tűnik, de merni kell nagyot álmodni.
RM Legutóbbi amerikai utad során összehozott a sors Stevie Wonderrel, akinek énekeltél is. Korábban Michael Jackson producerével, Quincy Jonesszal kétszer is találkoztál. Nem rossz kezdet!
RG A Stevie Wonderrel történt találkozást sohasem felejtem el, óriási élmény volt. Ha csak ennyi történt az életemben, nekem már ez is elég. Quincy Jonesszal pár évvel ezelőtt találkoztunk, először 2012-ben, a Montreux-i Jazzfesztiválon. Ha akkor rendesen tudok angolul, talán komolyabb előrelépés is történhetett volna a karrieremben.
A Billboard magazin készített vele egy interjút akkoriban, amelyben elmondta, hogy felfedezett egy budapesti lányt, aki úgy énekel, mint Aretha Franklin, de még pár évre szüksége van ahhoz, hogy beérjen, és hogy megtanuljon angolul. Amikor rá egy évre megint találkoztunk, és már tudtam vele váltani pár szót, meg is jegyezte, hogy örül, hogy haladok az angollal. Ő egy élő legenda, sajnos már nagyon idős, és elég beteg. Remélem, hogy a csapata továbbviszi azt a zenei örökséget, amit maga után hagy majd.
RM Vannak félelmeid?
RG Alapvetően nagyon pozitív beállítottságú ember vagyok. Hiszem, hogy minden úgy történik, ahogyan történnie kell. Az én utam egy izgalmas út, nem tudhatom, mi lesz, mégsem félek. Bízom benne, hogy ha adódnak is problémák, megoldom majd valahogy őket.
RM Mi jelenti neked a boldogságot?
RG Mivel a gyökerek fontosak számomra, ezért elsősorban a családom. De ha az apróságokra gondolok, akkor az édesség (nevet). Ez utóbbit persze igyekszem kerülni, mert hízékony vagyok.
RM Szerepeltél is a televízióban a „Túlsúlyos a gyerekem, mit tegyek?" című Ridikül-adásban, hiszen gyerekkorodban te is duci voltál.
RG Túlsúlyos gyerek voltam, nyolcévesen 68 kilót mutatott a mérleg alattam, ez már nem volt vicc. A családom segítségével tudtam lefogyni: édesanyám, aki korábban szívesen készített jó nehéz, magyaros ételeket, a kedvemért diétásan kezdett főzni, sőt, a szüleim is jártak velem edzeni.
Végül 45 kilóra fogytam le, és attól fogva meg tudtam tartani az egészséges testsúlyt. Igyekszem rendszeresen kis adagokat enni, szénhidrátot inkább csak a délelőtti órákban fogyasztok, a zsíros, cukros, lisztes ételeket kerülöm. Minden nap tornázom otthon, lépcsőzöm a házban, ahol lakunk, de futni is szoktam néha. Így szerencsére a fagyi azért néha belefér (nevet).
RM Ha azt mondom: „szépség”?
RG 10 kiló smink (nevet). Csak viccelek, szerintem nagyon fontos a természetes szépség. Én gyakran megkapom azt a kritikát, hogy túlsminkelem magam, és idősebbnek tűnök a koromnál. Ez lehet, hogy igaz, ám az előadói műfajhoz a sminkelt arc hozzátartozik. Nem léphetek színpadra karikás szemmel vagy bőrhibákkal. Szeretem az igényességet, és szeretek úgy az utcára lépni, hogy azt érzem, rendben vagyok.
RM A rajongóiddal a közösségi hálón keresztül tartod a kapcsolatot?
RG Igen, sőt, a rajongói oldalamat én magam kezelem, mert sokkal személyesebbnek tartom így az egészet. Ez komoly idő- és energiaráfordítást igényel, de ennyi a minimum, amit az engem kedvelőkért megtehetek. Fontos számomra, hogy személyes benyomást kaphassanak rólam az emberek, önmagamat szeretném adni. A kommenteket pedig mindig végigolvasom, és belájkolom, ha tetszik valami, mert szeretnék visszajelzést adni. Én is voltam rajongó, és vagyok is, pontosan tudom, milyen jól tud esni, ha pozitív visszajelzést kap az ember valakitől, akit kedvel.
RM A kritikát hogyan kezeled?
RG Attól függ, hogy ki és hogyan mondja. Ha úgy érzem, van benne igazság, és építő jellegű, akkor megszívlelem. De ha csak merő rosszindulat van mögötte, akkor nem foglalkozom vele. Persze, ezt is meg kellett tanulnom.
RM Talán nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem, hogy ellenkező nemű rajongók a közösségi hálón is megpróbálnak téged megkörnyékezni. Hogy lehet ezt kezelni?
RG Sokszor előfordul, de kikosarazom őket, mert ez így nem működik. Egyszer egy fiú nagyon sokáig írogatott, udvarolt, a kedvenc parfümömet vette ajándékba, egyre nehezebben tudtam kezelni a helyzetet. Elfogadni sem akartam a drága ajándékot, de megbántani sem szerettem volna.
Miután megértette, hogy az érzelem nem kölcsönös, összejött egy lánnyal, akit az én koncertemen ismert meg. Ezt nagyon örömmel hallottam. Volt olyan eset is, mikor egy fiatal férfi nem nyugodott, mindenképpen el akart jegyezni. Nagyon nehezen tudtam elmagyarázni neki, hogy ez nem fog menni. Végül gyűrű helyett egy szép nyakláncot kaptam tőle.
Szerencsére rossz tapasztalatom nincs ezen a téren, de az nagyon jó érzés, hogy édesapám és a menedzserem mindig ott vannak velem a fellépéseimen, és vigyáznak rám.
Még nincs hozzászólás